Ki ismeri már a valaha oly kedvelt gardéniát, meg azt, hogy milyen alkalomra milyen virágot is illik adni? Ha biztosra akarunk menni, marad az egy száll piros rózsa.
Ahol a népi gyökerek életképessége kevéssé bizonyult folyamatosnak, a rezeda és a rozmaring helyén hamarosan megjelent a rózsa.
Egy rózsaszál szebben mondja el...
Kezdetben csak egyetlen szál: aki nem konvencionális okokból keresett virágot, többnyire ezzel iparkodott kifejezni imádottja iránti hő érzeményeit. A tüzes szenvedélyhez égőpiros rózsaszál járt, a tiszteletteljes hódolathoz hófehér, sárgával érzékeltette a szerelmes a szűjét marcangoló féltékenység kínjait, rózsaszínű rózsa fejezte ki a gyöngéd érzelmeket.
Később jött a rózsacsokor, melynek nagysága egy füst alatt az áldozatkészség méretét (no meg a tehetősségét...) is érzékeltette, majd apránként elterjedtek, divatba jöttek és szépen, sorra el is avultak más, ismeretlenebb, egzotikusabb virágok is.
Minden kornak meg van a maga virága
Ha máshonnan nem, Krúdytól tudható, milyen népszerű volt valaha a gavallérok szmokinghajtókáján illatozó gardénia - ma jó, ha száz emberből háromnak van fogalma arról, milyen is ez az egykor oly népszerű virág.
Nem sokáig tartott a könnyen termeszthető, s így viszonylag olcsó gerbera sikere se, igaz ebben az illattalansága is szerepet játszott. A szegfű viszont a pártállami reminiszcenciákra faragott rá, de annyira, hogy ma már alig akad, aki magáncélra vásárolna belőle.
Szerencsére a divat (a nosztalgia divatja) vissza is hoz időnként egyet-egyet a régi korok kedvencei közül: így járt a tubarózsa, meg a kedves ázsiai boglárka, ami valaha a tulipánmániához hasonló őrületet váltott ki Európa szerte, hogy aztán két-háromszáz évig parasztudvarok mélyén dekkoljon elfeledve.
Minden mindennel és mindenben
Az utóbbi években aztán annyi új nemesítésű növény jelent meg a hazai virágüzletekben, hogy (pénzes) ember legyen, aki valamennyiükkel szeretne közelebbi kapcsolatba kerülni.
Ma már szinte mindenütt kapható a papagájszerű strelícia, az élőlényre szinte már nem is hajazó nagyfejű protea, a különleges medinilla, a pseudobombax, a clianthus és társaik, mintahogy a díszítő zöldként megszokott aszparáguszt és páfránylevelet is egzotikusabb növények váltják fel - meg sem lepődünk ma már, ha a legeldugottabb bódéban eukaliptusszal díszítik az egyszerű ibolyacsokrot.
Az egyes virágüzletekben azonban ezek mellett többnyire megcsodálhatjuk a kék, lila és rózsaszín festékkel színezett díszfüveket; a különleges eljárással készült papír- és textilszalagok, celofánok, csomagolóanyagok garmadáját; az aranyozott, ezüstözött, bronzosított termések, tobozok és gubácsok légióját; a tüllők, rezgők, műanyag- és üvegbigyók tömkelegét.
Itt is fontos lett a körítés
Aztán csak nézünk, amikor kiderül, magánál a virágnál vagy háromszor többe került a díszítés. Így lehet 3 szál 80-100 forintos virágból 5-600 forintos csokor. Egyébként is, ha olyan "virágkötőt" fogunk ki, a sok - odaillő, vagy éppen nem illő - zöldek, szárított füvek, műanyagok és krepp papírok közül alig látszik ki a virág. Így lesz 3 szál 80 forintos virágból 5-600 forintos csokor.
Egy jó tanács: ha a falusi kerteket idéző szép, puritán csokrokra vágyunk érdemes kimenni a szombathelyi vásárcsarnokba, vagy például a Domus bevásárlóközpont elé. Az itt áruló néniktől és bácsiktól meglepően olcsó áron (50-200 forint) kaphatunk vázába valót.
A bőség ekkora zavarában aztán nem csoda, ha az ember vágyódni kezd egyetlen egy szál, díszítetlen, egyszerű virágra. Lehet rezeda, rozmaring, rózsa, az sem baj, ha kevés pénzbe kerül - csak az az illúziónk meglegyen, hogy őszinte, igazi, mély érzelmeket fejez ki...
- cziprián -
