Szombathely polgáraitól elkezdve országgyűlési képviselőkön át egészen a magyar öntudat visszaadására szolgáló Koncz Gáborig több százan vállalták fel azt a tiszteletreméltó szerepkört, hogy elutaztassák a közönséget a sötét középkorba.
A Savaria Karnevál egyik csúcspontjának számító Történelmi Játékok kezdete előtt jó negyed órával még feltűnően hézagos fapadokkal szembesülhetett az a statisztasereg, mely a titokzatos nádkapu mögött már epekedve várta elkerülhetetlen sorsát. Jó magyar tradícióhoz méltóan a betervezett kezdési időpontban aztán meglódult a tömeg, amit mosolygós rendezőhölgyek igyekeztek kordában tartani és a megfelelő sorokba navigálni. Mindeközben karneválos papírcsákókat osztogattak a gyerekeknek és gyermeklelkűeknek. A színjáték éppen annyit csúszott, amennyit még el lehet viselni - minden bizonnyal a tajvani pingpongválogatott késése is közrejátszott ebben, meg nem jelenésük esetén ugyanis minimum öt sor maradt volna üresen az A-szektorban. Vékonyka hangerőn megszólaló harsonaszó nyitotta meg a színjátékot, ekkor szerencsére már egészségesen megtöltődtek a mocorgásra bizony nyomós indokot szolgáltató ülőhelyek.
A játék frappáns elgondolással utaztatott minket végig a magyar középkoron, okosan ügyelve a szombathelyi jelleg gyakori közbeiktatására, a szereplők monológjain keresztül. A kerettörténet szerint Márkó, Hunyadi Mátyás legendásan hülye udvaronca és Antonio Bonfini olasz történetíró meséli el a középkori történések sűrített változatát, miközben színészek elevenítik fel az éppen szóban forgó történéseket - mindebben segítségükre voltak a nézők felé fordított hangfalak és a láthatatlan mikrofonok.
Az időben való röppenéseket a Halotti Beszéddel és tarkabarka leányok táncával hidalták át, mely negyedszerre már nem bizonyult a leghatásosabb átvezetőnek, és enyhe pótcselekvéseket indukált a nézősereg soraiban. A narrátori szerepkört ugyancsak szűkre szabták, a töriből gyengék így kimondottan zavartan élhették meg a helyenként kicsit vontatott, ám láthatóan rengeteg munkával életre hívott darabot.
A látványelemek kellemes arányban voltak elosztva a darab egészében: láthattuk az eretnekeket és olykor ártatlanokat is kegyetlen büntetésekkel sújtó századok illusztrálását akasztott emberrel, és nindzsafilmekből ismert lila füsttel, vásári forgatagot hastáncosnővel ("jó kerek a fara" - mondá azt őszintén Márkó) és gólyalábas lovasokkal, valamint életre-halálra menő lovagi tornát, mely köszönhetően az egyik telivér hirtelen szabadjára engedett akaratának, kishíján meghiúsult. Kedvesen meglepő mozzanat volt a közönség soraiban elvegyülő vásárosok gyümölcsosztogatása és grátisz borkóstoltatója, illetve kedvenc tajvani sportolóink edzőjének bevonása a középkori forgatagba, egy fénykép erejéig ("így születnek a nemzetközi kapcsolatok" - mondá egy felebarátom). Még érdekesebbnek azonban az a három statiszta bizonyult, akik egy halottat kísérő felvonulási jelenet során hanyag eleganciával, kosármeccseken koptatott sportcipőikben és made-in-bolhapiac pólóikban szomorkodtak a gyászolók között - részvétüket mindössze egy, a karjukra felhúzott fekete szalag jelezte. A tavalyi mobiltelefonos római katona után a jóhiszemű nyárspolgár nem számít még egy ekkora baklövésre, de egyre inkább úgy tűnik, hogy egy titkos kakukktojás-játék szereplői vagyunk.
Az általános nyári optimizmus és a tárgyilagosság mindazonáltal azt mondatja velem, hogy mind a rendező Bucz Hunornak, mind a szereplőknek és a darabhoz tevékenyen hozzájáruló embereknek - jelmezkészítőknek, díszleteseknek és koreográfusoknak - sokat köszönhetünk ezért a távolról sem értelmetlenül eltöltött délutánért, alighanem valamennyi jelenlévővel jót tett ez a kétórás időutazás.
Az már más kérdés, hogy egy munkatársunk, aki látta a tavalyi, ókort felelevenítő játékokat, úgy nyilatkozott: azért az jobb volt!
- Phreak -
| És ami nem tetszett: Valami - nem mondhatnám, hogy a rendezvények jót tevő - "aki nem fizet, ne is lásson" elvnek megfelelően a rendezők megpróbálták a Ferences kertet hermetikusan elzárni a kerítésen kívül rekedt nézelődőktől. Nádfonattal borították a kerítést, de még a nézőket beengedő kaput is sűrűn csukogatta egy férfiú, mondván: itt sokan akarnak nézegetni befele. És végül: nem ártott volna egy kis lapocska, a történet rövid kivonatával és a főszereplők bemutatásával. Ezt minden nézőnek a kezébe adhatták volna, és így kevesebb lett volna a vihogás, meg a látványos unalom, ami akkor következett be, amikor a nézőközönség - elég sokszor - elveszette a fonalat. |
A Történelmi Játék ma este 17.30-tól még megtekinthető a Ferences Kertben.
