Csajozós szövegben nálam az első helyet egy olyan srác érdemelte ki, akibe néhány évvel ezelőtt, az egyik szombathelyi főiskolás szórakozóhelyhelyen sikerült belebotlanom. Ó, a régi szép idők, részeg vonyításoktól hangos, feledhetetlen pizzikátós esték! Lám, a leendő gyermekeimet tanító ifjú pedagógusok, révedtem el a béka feneke alatti színvonalat látván, mikor egy vadidegen srác mellém lépve, odahajolt a fülemhez, és szó szerint belefröcsögött: „Zavarok?”.
Csongor és Tünde
Bután nézve azt válaszoltam, hogy „nem”. Persze minden arckifejezésemmel igyekeztem aláfesteni azt, amit szerintem kábé már öt méterről is le lehetett vágni, hogy baromira nincs kedvem ismerkedni. „Leülhetek” – kérdezte. „Ahogy érzed!”. Ez az én olvasatomba egy nő szájából azt jelenti, hogy húzz a francba, csak szebben kifejezve. De ő szinte taszajtva rajtam egyet levágódott mellém.
Hosszú perceknek tűnő kínos csend vette kezdetét. Erre a srác felém fordulva: „Azt ne mondd, hogy Tündének hívnak!”, mire én: „nem mondom”. „Csak nem Csilla?” válaszul: „nem”. Izgalmasnak ígérkező diskurzus. Tippelt még néhányat, aztán felháborodva így szólt: „Jaj, ne nehezítsd már meg a dolgom”. „Szerintem te nehezíted meg saját magadnak!” – próbáltam rávezetni, hol is ronthatta el, de ő csak nézett. „Ja, szia, én Csongor vagyok, és te?” – kapcsolt. Nem bírtam ki, hogy ne csapjam le a magas labdát: „Szóval örültél volna, hogyha Tündének hívnak, mi!?”. Semmi reakció…
Hova is tegyelek?
Mivel már kezdte ő is kellemetlenül érezni magát, éreztem, közeleg a búcsú. A háttérben épp a jól ismert Bikini slágert, a Ki visz majd hazát dalolta néhány exhibicionista leányzó. Hirtelen rossz érzésem támadt: ha most ez a nagyon kedves fiatalember beénekli nekem a hazavisznek és ágyba tesznek sor helyett, hogy majd ő hazavisz és ágyba tesz, akkor nem tudom mit csinálok! Görcsbe rándult a gyomrom, mikor láttam, hogy ritmusra mozog a lába, és kezdi dúdolnia a dallamot. Elérkezett a várva várt sor, mire ő felém fordulva vigyorgó fejjel énekelni kezdett: „Hazaviszlek és…”. Maradjunk annyiban, hogy nem ágyba, hanem szájba…
Na szép!
A kisebbik rossz
De vannak még bőven hasonló tehetséggel megáldott férfiak. És nem csak a fiatalok között. Ki nem ismerné a zsenge husira vágyó harmincas, negyveneseket!?
Pár hete a jazz fesztiválon, 35 év körüli pasas épp azt kezdte ecsetelni, hogy bár már lassan egy évtizede együtt van a barátnőjével, valami nem az igazi, de most már érzi, lenne elég ereje kilépni a kapcsolatból, ha egy hozzám hasonló fiatal lány blablablablabla…
Szóval, amikor már a derekamat kezdte simogatni, és harmadjára is rá kellet szólnom, hogy no tapi!, akkor jött egy a kicsit józanabb, kicsit fiatalabb, első ránézésre szimpatikusabb pasas. Mint mondtam, első ránézésre. Mert amikor öt perc után épp az egyik munkahelyi erekciójának a történetét osztotta meg velem, már kezdtem gyanítani, hogy tévedtem. A nagy sztorizás közben olyan őrülten laza volt, hogy beleheveredett valami nyunyákba a pulton. Figyelmeztettem, nehogy összekoszolja magát. Erre majdnem belémtörölte a kezét. „Hohó, azért nem kell ám belém kenni!”– mondtam, mire ő: „beléd mást kennék”.
Na köszi! Mondanom sem kell, ő is levett a lábamról.
„Hát persze, hogy nálam”
Persze minden férfi azt akarja... Persze vannak kivételek... Persze sok nő benne is lenne az egyéjszakás kalandokban, de drága hímek, csak szólok, hogy azért nem mindegy, miképp tálaljátok a dolgot.
Romkert, könnyed csütörtök esti mulatozás, jóképű fiatalember a távolban. Nő a pultnál (most nem kell azt hinni, hogy állandóan a pultnál ücsörgök, csak ritkán szoktam, de úgy látszik, még ritkábban kellene), a férfi odalép, kacér mosolyok, egy kis izgalom, aztán a szöveg: „Lehet három kérdésem?” – kérdezi a fiú. „Miért ne!”– válaszol örömmel a nő. Aztán előáll két teljesen bugyuta verzióval: hogy milyen a buli, meg hogy milyen szakos vagyok, vagy már nem is tudom. Végül az adu ász: „ Na, és, hogy állsz az egyéjszakás kalandokkal?”.
Ilyen nincs! Rám van írva, hogy csak hülyékkel állok szóba? Kérdezem a srácot, hogy most mit vár? Még ha benne is lennék, mit gondol, erre mit válaszolok!? Megkérdezem kapásból, hogy „nálad, vagy nálam”. Rögtön kontrázik: „persze, hogy nálam”. Amúgy kéjes kacaj közepette úgy köszönt el, hogy „úgyis találkozunk még”!” Alig várom…
Tudom is, hogy hol: hát nála!
Jó Pali és társai
Egyszer történt ugyanis, hogy valaki tényleg így mutatkozott be. Mármint hogy „Szia, Jó Pál vagyok, érted, Jó Pali!”. Persze, van, akinek jól áll az ilyesmi vicces akármi, de azért ezeket ugye, senki sem gondolja komolyan. Ugye!? Mondjátok azt, hogy azért nem szoktak a kitűzőkről és a képeslapokról ránk mosolygó szövegekkel csajozni a srácok! Hogyne, viccesek, de komolyan azért csak nem akar úgy ismerkedni senki, hogy „Tudnál adni egy 20-ast? Megígértem anyukámnak, hogy felhívom, ha szerelmes leszek”, vagy, hogy „Én ellenőr vagyok! Most lyukaszthatok?”. Vagy ha igen csak viccnek szánja… Vagy!?
Bár én már semmin sem lepődök meg…
Ráadásnak, íme, néhány klasszikus
Mond néztél te már tükörbe? Igen? És még nem vagy szerelmes magadba?Szia! Anyámék kizártak, aludhatok nálad?
Ne haragudj, meg tudnád mondani, hogy írjak a telefonszámod?
Ne szólj semmit fel vagy szedve!
Relax béby, relax! Merrelax?
Szia, összetesszük, amink van?
Gratulálok anyunak, meg apunak!
Ez teveszőr pulóver? Megismertem a púpokról
Szeva, kéne a testem mi?
Szia! Megmutathatom, hogy milyen mély a szerelem?
Sokat gondolkoztam, és úgy döntöttem, hogy jobb lenne, ha nem lenne köztünk semmi... Se ruha, se levegő
Milyen érzés a buli legszebb csajának lenni?
Úgy nézel ki, mint a harmadik barátnőm. Eddig kettő volt!
Vállalkozó vagyok... Ma estére bevállallak!
Tudod, mi hiányzik belőled? Az ami belőlem kilóg…
Megvizsgálnád tüzetesen a mennyezetemet?
Táncolunk egyet előtte?
Van nálad térkép? Elvesztem a szemeidben.
Ha kenyér lennék, lennél a vajam?
Mi a véleményed a cseh sírásók bérezéséről?
Szia! Látod azt a srácot a pultnál? \Igen\ És azt az izmos hapsit a táncparketten? \Igen!\ Na, nekik semmi közük az egészhez, te nekem tetszel és szeretnélek jobban megismerni!
Fotóink nem az idézett nagydumás srácokról, csupán egy romkertes buliról készültek.
