"A várva várt csendes, áztató eső felszínre csalta a Kőszegi-hegység leglátványosabb élőlényei közé tartozó foltos szalamandrákat" - írták az Őrségi Nemzeti Park Facebook-oldalán.
A Dunántúlon kevés helyen él foltos szalamandra, a Kőszegi-hegységben és az Őrségi Nemzeti Park nyugati területein található a legtöbb. Általában 400 és 1000 méter közötti magasságban él, a lomberdők vizes, árnyékos helyeit kedveli.
A foltos szalamandra a kétéltűek osztályába tartozó, Európában jól ismert védett állat. Több alfaját különböztetik meg. 14–20 cm hosszúságú, robusztus, esetlen állatka.
Alapszíne nedvesen csillogó mélyfekete, hasa jellemzően szürkésfekete vagy feketésbarna. Mintázata változatos: az élénksárga szinte bármilyen árnyalatát viselheti egészen a vörösig, foltokkal és csíkokkal is. Foltjainak száma, alakja, elhelyezkedése egyedileg változik.
Élénk színe enyhén mérgező bőrére hívja fel a figyelmet. A halántékán lévő fekete pöttyökkel tarkított mirigyekben termelődő váladék szembe vagy szájba jutva nyálkahártya-gyulladást okoz. Ennek egyik összetevője a szalamandrin alkaloida, mely emlősöknél izomrángást, magas vérnyomást és szapora légzést okoz.
Április-májusban a patakok, források vizében párzanak, a nőstény egy évig hordja a petéket, amiket a hímektől kapott. A szalamandra elevenszülő, kifejlett végtagokkal születnek az utódok, a patak vízében. Életük első heteiben kopoltyúval lélegeznek a kis szalamandrák, amelyek ekkor még nem sárga-feketék, hanem szürkés árnyalatúak. Szeptemberre kifejlődnek, akkor hagyják el a vizet.
