Nem mindennapi látvány fogadta olvasónkat a szombathelyi Király utcában. Az egyik oszlopon egy kisebb matrica, fekete alapon Szent Mihály szoborral, rajta pedig az arcpirító felirat: „Több halott buzit”. Hogy a mennyei seregek vezére mennyire értene egyet ezzel az üzenettel, az még kérdéses, de a kis ragasz megalkotója már biztos felült a gyűlöletvonatra.
A szárnyaló robogás végeredménye pedig a fenti tünetegyüttes lett, amely magán hordozza mindazt a torz értékrendet és gyűlöletcunamit, amelyet a magyar kormány is tol nap mint nap. A vallási szimbólum összekapcsolása a gyűlöletbeszéddel már megmutatja, hogy ebben itt sem a keresztényi, sem a világi normák nincsenek jelen.
Az intolerancia köztéri megjelenítése azonban nem újkeletű, már a kormány kék plakátjaival elkezdték reneszánszukat élni, az ilyen kis apróságok pedig megmutatják, hogyan csapódtak le, és mérgezték meg a társadalmunk erre fogékony részét.
No pasarán
Az emberek kis része felháborodott a matrica láttán, de sokan közönyösen, ügyet sem vetve rá, mentek tovább. Ebből is látszik, hogy a gyűlöletbeszéd a mindennapok része lett, normalizálódott a társadalomban az utóbbi években. A kérdés pedig az, hogy lesz-e valaki, aki letépi? És vannak olyanok, akik egyetértenek vele?
Bár a magyar törvények büntetendőnek tartják a gyűlöletbeszédet és a közösség elleni uszítást is, de a nagyobb - például évértékelők alatt elkövetett - megnyilvánulások sem vontak maguk után következményeket, hát még az ilyen kis apróságok. Vajon változna bármi is, ha valaki feljelentést tenne?
A baj csak az, hogy a felelősség nem csak az elkövetőé, hanem mindannyiunké, mindaddig, amíg tétlenül nézzük az ilyen, és ehhez hasonló matricákat szerte a városban. Szombathely remélhetőleg ennél sokszínűbb város, ahol a többség nem azonosul a fröcsögő gyűlölettel. Azonban, amíg egy ilyen ragasz a helyén marad, addig is mérhetjük rajta a társadalom reakcióit, hogy mennyire van jelen közöttünk az ilyen nézetek csendes, vagy épp aktív támogatása.
A történelem során pedig megtapasztalhattuk, hogy az igazán radikális változások néha apró dolgokkal kezdődnek. Vajon ez is egy ilyen apróság lesz?
