Farkas Bertalan, a magyar űrhajózás ikonikus alakja, 1980. május 26-án indult a világűrbe a Szovjetunió űrprogramjának részeként, a Szojuz–36 fedélzetén. A nyolcnapos küldetés során a Szaljut–6 űrállomáson végzett kutatásokat – így lett belőle nemcsak az első magyar, hanem a világ hetedik űrturistának nem minősülő űrhajósa, aki eljutott az űrbe. Repülése máig az egyik legmeghatározóbb tudományos és szimbolikus eseménye a magyar űrtörténetnek.
45 év telt el azóta, de most újra magyar lesz a világűrben: Kapu Tibor, az Európai Űrügynökség programjának tartalékos űrhajósa, 2025-ben egy nemzetközi tudományos küldetés keretében emelkedhet a világűrbe. Küldetése során magyar fejlesztésű műszerekkel végez majd kísérleteket, és részt vesz az ESA és más nemzetközi partnerek által irányított űrállomási munkákban is. A küldetés különlegessége, hogy több magyar innováció is először tesztelhető valódi űrbéli körülmények között.
A két esemény között nemcsak idő, hanem technológiai ugrás is van: míg Farkas Bertalan egy hidegháborús program részeként repült, addig Kapu Tibor egy nyitottabb, nemzetközi tudományos együttműködésben vesz részt. De mindkét esetben közös: Magyarország kis nemzetként is képes jelentős tudományos teljesítményt nyújtani a világűrben.
Persze nem mindenkit lep meg, hogy magyar megy az űrben. Pataky Attila szerint például mindig is ott voltunk. Az Edda frontembere már korábban is kifejtette, hogy kapcsolatban áll a földönkívüliekkel, így számára Kapu Tibor útja legfeljebb logisztikai kérdést jelenthetett.
Egy biztos: 45 év után újra magyar lebeghet a csillagok között – és bár ez földi mércével mérve rendkívüli, lehet, hogy valahol odafönt csak annyit mondanak majd rá: „na végre, visszajöttetek.”
