A Szombathelyi Képtárban kissé eldugva nyílt meg a Westwerk Egyesület új, csoportos kiállítása, amely „A Föld alatt” címet kapta. Talán a cím miatt is gondolták azt, hogy az első emeleten található, állandó Geszler Mária tárlat mögötti térben helyezik el ezeket az alkotásokat, de az kétségtelen, hogy remek kontrasztot adtak a Meteorokkal szemben a „földhözragadt” alkotások.
A kiállítást Sophie Motley, a dublini Project Művészeti Központ művészeti igazgatója és Bollók Csaba, filmrendező ajánlották a nagyérdemű figyelmébe. Utóbbi rendkívül kritikus beszédében az egyre hazugabbá váló médiára hívta fel az emberek figyelmét, és kiemelte, mennyire fontos az, hogy megőrizzük a kapcsolatunkat a talajjal, mert egy új élőlényt csak valami élő tud teremteni.
A kiállítók Áfrány Gábor, Baki Orsolya, Erős István, Farkas Imre, Fischer Judit, Győrffy László, Horváth Dániel, Kopacz Kund, Lichter Péter, Márfi Virág, Mécs Miklós, Mészáros Gergely, Módra Bettina, Nemes Z. Márió, Orosz Klára, Pálfi Gyöngyvér, Péter Ágnes, Péter Eszter, Rasperger Dávid, Soltis Miklós, Somody Péter, Söptei Eszter, Sudár Péter, Süveges Rita, Szántó István, Szirmai Nóra, Tomcsik Judit, Tóth Kinga, Tóth Norbert, Tóth Viki, Veres Gábor, Zachar István voltak, és ennek megfelelően a művek is sokszínűek.
Fotók, filmek, számítógépes grafikák, szobrok és installációk egyaránt helyet kaptak a térben, és ez a sokszínűség talán egy kicsit tömény is. Sokszor volt az az érzésünk, hogy bár egy-egy alkotásnál lehorgonyoznánk, de a perifériánkon már feltűnik valami más, ami szintén vonzza az ember tekintetét. De végül az ember belátja, hogy a termőföld, és a hozzá köthető élet és a természet pont ilyen sokszínű.
Ami viszont különösen működött és gagként is remekül megállta a helyét, az egy sor olajfúró kút volt. Mindegyik a saját kis posztamensén állt üveg alatt, és dolgozgattak csendben, hogy koleszterint bányásszanak az alattuk elterülő szalonnákból. Egyszerűen zseniális.
Ezek azok a pillanatok, amik miatt igazán szeretjük a Bloomsday-t, mert nem ragad meg a klasszikusnál, hanem mer olyan dolgokat hozni, amik brutális erővel szakítanak ki a valóságból úgy, hogy egy pillanatra sem szakadunk el annak szövetétől, csak egy új perspektívát kapunk.
