Nemrég jelent meg a Csillogás és katasztrófa első kötete, amely a szombathelyi zsidóság 1828 és 1914 közötti történetét dolgozza fel. A szerzőpárossal, Balázs Edittel és Katona Attilával beszélgettünk a cím jelentéséről, a helyi társadalmi viszonyokról, elfeledett sorsokról és a regényszerű történetmesélés erejéről.
Kezdjük a címmel: hogyan született meg a Csillogás és katasztrófa gondolata?
Katona Attila: A cím két markánsan különböző korszakra utal. A most megjelent kötet a „csillogás” – az első világháborúig tartó, felfelé ívelő korszak –, a második pedig a „katasztrófa”, azaz a holokauszt/soá időszaka lesz. A „soá” héber szó, ami pusztulást, katasztrófát jelent, használata evidens volt számunkra. A „csillogás” már nehezebb dió, végül azért nem a héber „zohár” szót választottuk, mert az magyarul nem ismert. De az üzenet így is egyértelmű: ez a két szó talán összefoglalja, ami történt Szombathely zsidóságával 120 év alatt.
Balázs Edit: Ráadásul fontosnak éreztük, hogy ez ne csak egy zsidó közösség belső története legyen, hanem egy várostörténet zsidó nézőpontból, olvasatból. A „csillogás” szó azt a civilizációs, kulturális és gazdasági emelkedést is hordozza, amit ez a közösség jelentett a város számára. A „katasztrófa” pedig arra figyelmeztet, hogy milyen mélyre lehet zuhanni, nem csak a zsidók, hanem az egész város, az egész magyar társadalom számára.
Harminc éve dolgoznak együtt ezen a témán. Mi volt az a fordulópont, amikor úgy érezték, hogy most már ideje könyvet írni belőle?
Balázs Edit: Az első közös munkánk a holokauszt 50. évfordulójához kötődött: egy kiállítást csináltunk főiskolás hallgatókkal. Már akkor láttuk, hogy mennyi feltáratlan részlet van a helyi zsidó múlttal kapcsolatban. Azóta folyamatosan gyűjtöttünk, kutattunk, írtunk tanulmányokat. De most álltak úgy össze a körülmények – idő, támogatás, kutatási háttér –, hogy ebből egy átfogó kötet születhetett.
Katona Attila: És kellett hozzá az is, hogy nyugdíjasként nekem is több időm legyen foglalkozni a témával. Fontos, hogy a város is mellénk állt: Nemény András polgármester és a Felsőfokú Tanulmányok Intézete segítette a megjelenést. Nem pályázaton múlt, hanem helyi döntéseken, hogy ez a könyv egyáltalán létrejöhetett.
Az 1828-tól 1914-ig tartó időszak milyen társadalmi-történelmi határvonalak közé esik?
Katona Attila: 1828-ban történt egy nagy országos összeírás, ekkortól jól lehet adatokkal igazolni a megyeszékhely gazdasági, főleg kereskedelmi jelentőségét és természetesen a pár főnyi zsidó család jelenlétét Szombathelyen, illetve a város környékén Szentmártonban, Óperinten és Szőkeföldén. 1840 volt a következő mérföldkő: ekkortól a törvény megengedte, hogy betelepülhessenek a mezővárosba, 1848-ra már majdnem háromszáz a létszámuk. 1867 az emancipáció éve, 1895 pedig a vallási recepció esztendeje. 1914-ben pedig kitört az első világháború – ez mindent lassan megváltoztatott. Persze az országos dátumok mellé igyekeztünk helyieket is beemelni, hogy még átláthatóbb legyen, hogy ezek a változások miként játszódtak le a város életében.
Balázs Edit: Igyekeztünk megmutatni, hogy ezek az országos dátumok hogyan jelentek meg helyi szinten. Mert nem mindig egyértelmű, hogy egy törvényi változás milyen gyorsan és hogyan csapódik le egy vidéki város életében. Az emancipáció nem csak jog, hanem társadalmi lehetőség és tapasztalat is. Ezt próbáltuk rekonstruálni.
A könyvben nemcsak közismert személyiségek, de elfeledett sorsok is megjelennek. Melyik volt a legmeglepőbb az önök számára?
Balázs Edit: Mert a helytörténet nemcsak a híres embereké. Egyik például Radó Antal, aki országosan is ismert volt, mégis teljesen kiveszett a helyi emlékezetből. Pedig jelentős író, irodalomtörténész volt, ráadásul szombathelyi gyökerekkel.
Katona Attila: Az ő édesapja Róder Adolf, a zsidó elemi iskola igazgatója volt Szombathelyen, jelentős helyi közszereplő, aki nyelvművelő munkát is végzett. Autodidakta tanítóként német anyanyelvű tanítókat oktatott magyar nyelvre (sic!). A magyarosítási hullám során fiát, Róna névre „keresztelték” át, vagy hát nem ő, hanem a Kisfaludy Társaság elnöke, Gyulai Pál, aki sok mindenkit átkeresztelt a haza üdve nevében, aki zsidó volt. Tehát próbált olyan nevet adatni neki, ami a magyar közvélemény számára elfogadhatóbb volt, és így lett belőle Róna Antal.
De nem csak őket akartuk megmutatni. Egy-egy orvos, kereskedő, tanító élettörténete legalább annyira izgalmas. Ezekből kirajzolódik egy új, helyét kereső, rétegzett, élő városi közösség képe, akik az elért eredményükre joggal lehettek büszkét. A város ki/felemelkedésével együtt lélegeztek, mint az ismert Vörösmarty verssorban; "Ez jó mulatság…"
A szombathelyi zsidóság a város gazdasági motorja volt. Mégis megjelent az antiszemitizmus. Hogyan?
Katona Attila: A 19. század második felében a zsidók meghatározó szerepet játszottak a kereskedelemben, pénzügyekben, de 1881 után, a tiszaeszlári vérvád hatására az antiszemitizmus ide is megérkezett. Vas megyében nem voltak látványos zavargások, de akadtak, hamar világossá vált, hogy ezek mögött nem helyi erők állnak, így gyorsan elcsendesedtek, de a hajlandóság, a vírus azért megmaradt. Fontos, hogy a megye szégyenének tartott Istóczy Győző rumi képviselőt, aki az antiszemita párt egyik megalapítója volt, végig kontroll alatt tudta tartani a vármegye vezetősége. S itt kevés támogatója akadt.
Balázs Edit: Mégsem vált dominánssá ez a hang. A városvezetés jellemzően megőrizte a józanságát. Több olyan polgármester is volt, aki nyíltan elhatárolódott az antiszemita retorikától – ennek ellenére az indulatok alattomosan jelen voltak a sajtóban és a közbeszédben, a politikai elit azonban tiltotta a középosztályokban ennek a hangnemnek a jelenlétét.
A könyv nem "száraz" tudomány, hanem kifejezetten olvasmányos. Ez tudatos döntés volt?
Balázs Edit: Teljes mértékben. A cél az volt, hogy egyensúlyban legyen a tudományos igényesség és az olvasmányosság. Ezért is döntöttünk úgy, hogy a kronologikus szerkezetet megszakítjuk történeti portrékkal, családtörténetekkel, helyi konfliktusokkal, amit önálló szövegdobozokban helyeztünk el, de több korabeli forrást is közlünk hasonló technikával és céllal.
Katona Attila: A történetmesélés az, ami közel tud hozni egy 19. századi tanítót vagy borkereskedőt a mai olvasóhoz. A diák is könnyebben kapcsolódik, ha látja, hogy ezek hús-vér emberek voltak – problémákkal, választásokkal, hibákkal.
Mikorra várható a második kötet?
Balázs Edit: Már elkezdtük az anyaggyűjtést, de idő kell hozzá. Az első kötet egy év munkája volt, a második még nagyobb kihívás lesz, mert sokkal tragikusabb anyaggal dolgozunk.
Katona Attila: Ez a kötet a holokauszt előtti korszakot dolgozza majd fel 1914-től 1944-ig, illetve 1956-ig. Mindkét változatban komoly kihívás jelentett, hogy mennyi köztörténeti és városi elemet emeljünk be, hogy mindazok számára, akik sem a vármegye, sem a város történetének részleteiben nem járatosak, azok számára is láthatóak legyenek a folyamatok, összefüggések, amelyek korántsem csak leképeződései az országos trendeknek. A cél, hogy ne csak a végkifejletet, hanem az odáig vezető folyamatokat is érzékeltessük.
És mit kezdhet ezzel egy mai fiatal olvasó?
Balázs Edit: A múlt helyi kontextusban értelmezhető igazán a művünk. Ha egy fiatal azt látja, hogy a saját városában is megtörtént mindaz, amit eddig csak tankönyvből ismert, akkor talán máshogy tekint majd a jelenre is.
Katona Attila: A könyv (talán) jól használható a közoktatásban is – helyi példákon keresztül lehet beszélni az országos kérdésekről. Sokkal hatásosabb, ha egy diák nem egy ismeretlen városból hall a holokausztról, hanem a saját települése története révén. A Gutenberg-galaxis produktumai (a könyvek) mindig is palackpostát jelentettek, nem tudhatjuk ki olvassa és milyen hatást, érzelmeket, gondolatokat vált ki belőle, de ha megérinti és elgondolkodtatja, akkor mindent elértünk, amint szerettünk volna.
