Méltó a műterem: meseszép, tágas lakás egy öreg polgárházban, Szombathely szívében. Az ajtó mellett egy 1956 emlékére készült kartondoboz-kreáció riogatja a belépőket irdatlan méretével. Hozzánemértőknek néhány összekötözött, bemázolt, megszaggatott, kidobnivaló doboz csupán az egész, amire kokárdát biggyesztettek. Szakavatott szemek számára azonban műalkotás.
Amihez nyúl, műtárgy lesz
A falak szinte festményekkel tapétázva, még a konyhapulton is alkotások sorakoznak. Az egyes korszakok
termései
nemigen keverednek. Technikában, tematikában egyaránt rengeteget változott Oroszy Csaba az elmúlt tizenöt évben. 1994, a mesterdiploma átvétele óta forog ugyanis valóban a képzőművészet körül az élete – ez az ő művészi időszámításának kezdete. Ez idő alatt ejutott valahova – Vas megye legismertebb alkotóinak egyike lett. De még mindig formálódnia kell. Így érzi 42 évesen, körülbelül ezerötszáz műalkotással a háta mögött is.Szándékosan írtam műalkotást - és nem festményt. Bár Oroszy Csabát elsősorban festőként ismerhetjük (mostanában leginkább a K17 galériából, és Bécsben van éppen tárlata, Janzsó Barbara lakásgalériájában), a névjegykártyáján ő is így nevezi meg magamagát – ez a címke nem fedi teljesen. Oroszy Csaba valódi képzőművész. Vagyis: mindenből műtárgy lesz, amihez csak hozzányúl. A műteremben fehér lepedővel letakart fotelek. Közöttük egy kis asztalon rozsdás olló, apró vitrin, képek… Együtt az egész, és önmagukban a részletek egyaránt átlelkesített műalkotások – ha úgy nézzük őket.
A legszebb vízihulla...
Üveglap alatt századfordulós képeslap. A boldog húsvétot kívánó angyal arcátgyémánt
takarja ki, rábiggyesztve lila pihe és galambtoll, no meg egy kósza lepkeszárny. Mindet 2008. október 6-án találta, ezért kerültek egy képre. Közösen alkotják azEgy napon, ím megtalálod a szárnyaidat
című Oroszy-kompozíciót.Kavicsot emel fel az asztalról. Nekem olyan, mint a többi – ő arcot lát bele. A fénybe tartja:
Látod, itt az orra, a szeme, szája...
És tényleg. A fényben egész más.Bennem is van sötét, én is keresem a fényt
– teszi hozzá. Az asztal lábánál vízipipa, mögötte hatalmas, faragott, amorf angyal, felette a falon Marquez legszebb vízihullája lebeg.Szekretizmus
A szomszéd helyiségben szép rendben egymásnak támasztva a festmények, amik már nem fértek fel a falra. Egy komplett galériát megtölthetnének velük, annyi. Egészen kicsi és embernagyságú vásznak, kombinált technikák, sokféle anyag, változó színvilág, stílusirányzat alá ezek is nehezen sorolhatók.
Még a fotó is belefér Oroszy Csaba művészetébe. Ez a sokoldalúság az élete.
Szekretizmus
– így nevezi meg asaját hangját
. Az angolsecret
(titok) kifejezésből eredeztethető talán. Nem tudja biztosan, úgy kapta ezt a szót. Egyszercsak a fejében volt és kész. Megesik vele időnként, hogy kap, megtapasztal így dolgokat.Van egy különleges szövétnek...
- Próbáltak belehajlítani izmusokba, de nemigen sikerült. A Berzsenyi Dániel Főiskolán, ahol rajz-történelem szakra jártam és a Pécsi Tudományegyetem Mesterképzőjén minden korszak valamennyi irányzatát megtanultam, végiggondoltam, kipróbáltam, aztán átléptem rajtuk. Igyekeztem megtalálni önmagam. A XXI. században már nagyon nehéz újat mutatni, mert minden műalkotás szükségszerűen kötött technikailag – de én tulajdonképpen nem is akarok. Csak kivetítem azt, ami belülről árad. Nem baj, ha tetszik, nem baj, ha taszít a végkifejlet. Nem a technika, hanem a gondolkodás fensége a lényeg!
Aztán kicsit kiábrándultan arról beszél, hogy a stílus csak kifejezőeszköz. Ha a művészt a formajegyek alapján próbálják megítélni (márpedig mostanában ez van), az nagyon szomorú, mert a szellemi érdektelenség jele – ami, sajnos, világtendencia. Az élet devalválódott, a civilizáció egésze lemenőágban van, úgy tapasztalja, de azért keseregni nem kell, mert van egy különleges szövétnek, ami megment a teljes széthullástól: a gyengédség, a megengedés, a szeretet.
Hit és kiteljesedés
Eszerint próbál élni. Nem konkrét egyházhoz kötődik! Ahogy politikai és művészeti szempontból egyaránt örökké kívülálló (
Saját bíróság, saját kegyelem...
– vonja meg a vállát), itt sem sorakozott be: a sok meglévőből vallás elemeiből rakta össze tulajdon életfilozófiáját. Az öreg faládában a művészettörténeti munkák és albumok mellett ott van a Korán, az egyiptomi halottas könyv, a Kabbala, a Bhagavad-Gíta, a Biblia...És minden képében ott van a hit, a meggyőződés, hogy az élet örök, és odaát az otthon vár mindenkire. De addig itt vannak az angyalok, akik segítik, oltalmazzák: barátok, mecénások, családtagjai. Meg persze az emberek, akiket figyelve teljesebb a világ, a művészet, és kiteljesedik Oroszy Csaba maga is.
Remete a kávéházban
- Lakik bennem egy remete, aki legszívesebben elvonulna a zajos világtól. Ám csak olyan barlangba lennék hajlandó beköltözni, aminek a százméteres körzetében van legalább egy kávéház – mosolyog. – Nem azért járok ilyen helyekre, hogy szórakozzam, hanem mert jó ott lenni egyedül a nyüzsgő, változó tömeg közepén. Beülök, elrévedek, figyelem az embereket – és tanulok tőlük. Tőled, belőled is tanulok most. Mindenki ad nekem valamit, akivel összehoz az élet. A nyitottságomat igyekszem megőrizni. Ez nagyon-nagyon fontos.
Nem mindig volt, és ma sem mindig van erre ideje
tanulni
. Művészetből csak a legszerencsésebbek élnek meg, régóta így van ez. Míg eljutott addig, hogy munkájának nevezhette a hobbiját, az alkotást, volt tanár, a Művelődési és Sportház dekoratőr-mindenese (valóban az összes munkaterületet végigpróbálta, a fűtő és az igazgató kivételével), foglalkozott (és foglalkozik) kirakatrendezéssel, rendezvények lebonyolításával, arculattervezéssel... - mindenféle kreatív munkával. Most például a Weöres Sándor Színházzal dolgozik együtt.
A praktikus műalkotás
A műterem ajtaja mellett fakuló karácsonyfa álldogál – kicsit kótyagosan. Rajta puritán díszítés: öklömnyi aranygömbök. Alatta?! Furcsa, kusza léckötegbe szúrták bele. Mintha csak úgy találomra lennének egymáshoz szögezve azok a vékonyka rudak… De nem, mégis van valami szisztéma bennük! Mi ez? – kérdezem.
Ja, csak egy régebbi alkotásom
– válaszolja nevetve. –Ez volt kéznél.
Lám, így lesz praktikussá a művészet!Beszélgetünk még a világfigyelő, nyughatatlan kisgyerekről, majd az ifjúról, aki már egészen egyértelműen tudja, hogy mit szeretne csinálni: átengedni magán és megmutatni a mindenséget. Az alkotó szerinte voltaképpen pap, ami egy különleges szertartás segítségével átvezeti közönségét valahonnan, valahová. Egy másik, emelkedettebb dimenzióba - így lehet talán megfogalmazni ezt.
Ahol az ég összeér a földdel...
Éppen ezért a felelőssége is óriási, tehát mindig törekednie kell a pontosságra. A mesterképzés alatt (ahol Keserü Ilona volt rá legnagyobb hatással) a Szeged melletti Mártélyra járt megtapasztalni ezt az átlényegülés érzését. Szerelmes lett a helybe. A szerelem fontos része az életének. Valamennyiünk életének...
- Nincs ott más, csak a nagy
sömmi
. De összeér az ég a földdel. Márpedig ahol összeér az ég a földdel, ott lakik az Isten. Az ilyen helyen többet tud magával foglalkozni, befelé nézelődni az ember. És megtanulja értékelni a dolgokat! Mert ott, mondjuk, csak egy fa van, ám az csodálatosan szép. Virágból sincs sok, mégis a legszebbek tetszenek. Sosem jártam a Szentföldön, ilyennek képzelem el.Pont kerül a végére
Már nem ragaszkodik Mártélyhoz. Rájött közben, hogy nem számít a hely, mindenhol, mindenben van valami érdekes. A nagyváros nyüzsgő rengetegében ugyanúgy, mint a sivatag távolról egyneműnek tetsző tengerében vagy az Északi-sarki végtelen hómezőn. Ezt már tudja, de úgy érzi, még mindig sokat kell tanulnia - ezért nem fogad egyelőre tanítványokat.
Fecnik és noteszek kerülnek elő: tizenöt év gondolatait rejtik. Az egyiken a tervezett új szobor skicce. Megnézném - elteszi. Nem ilyenkor kell megbámulni, hanem majd ha már készen lesz! Megértem. A művészportrét is akkor jó elolvasni, amikor pont került a végére. (<- Nagyjából ilyen.)
