Weboldalunkon cookie-kat használunk, melyek célja, hogy teljesebb szolgáltatást nyújtsunk látogatóink részére. További információ

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Szekretista emberfigyelő – Oroszy Csaba festőművész

„Szekretizmus” – magának találta ki ezt a műfajt a megye nagy művészeit bemutató portrésorozatunk második főszereplője. Alkotásaiban mindig hangsúlyos a gondolat, beszélgetésünk is a filozofálás határait súrolta időnként...
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Méltó a műterem: meseszép, tágas lakás egy öreg polgárházban, Szombathely szívében. Az ajtó mellett egy 1956 emlékére készült kartondoboz-kreáció riogatja a belépőket irdatlan méretével. Hozzánemértőknek néhány összekötözött, bemázolt, megszaggatott, kidobnivaló doboz csupán az egész, amire kokárdát biggyesztettek. Szakavatott szemek számára azonban műalkotás.

Amihez nyúl, műtárgy lesz

Sok olvasói kérdés érkezik hozzánk. Mi pedig szeretnénk friss, hiteles híreket adni neked. Támogasd a munkánkat!
Támogatom

A falak szinte festményekkel tapétázva, még a konyhapulton is alkotások sorakoznak. Az egyes korszakok

termései

nemigen keverednek. Technikában, tematikában egyaránt rengeteget változott Oroszy Csaba az elmúlt tizenöt évben. 1994, a mesterdiploma átvétele óta forog ugyanis valóban a képzőművészet körül az élete – ez az ő művészi időszámításának kezdete. Ez idő alatt ejutott valahova – Vas megye legismertebb alkotóinak egyike lett. De még mindig formálódnia kell. Így érzi 42 évesen, körülbelül ezerötszáz műalkotással a háta mögött is.

Szándékosan írtam műalkotást - és nem festményt. Bár Oroszy Csabát elsősorban festőként ismerhetjük (mostanában leginkább a K17 galériából, és Bécsben van éppen tárlata, Janzsó Barbara lakásgalériájában), a névjegykártyáján ő is így nevezi meg magamagát – ez a címke nem fedi teljesen. Oroszy Csaba valódi képzőművész. Vagyis: mindenből műtárgy lesz, amihez csak hozzányúl. A műteremben fehér lepedővel letakart fotelek. Közöttük egy kis asztalon rozsdás olló, apró vitrin, képek… Együtt az egész, és önmagukban a részletek egyaránt átlelkesített műalkotások – ha úgy nézzük őket.

Oroszy Csaba - Mű-Terem-Képek
Oroszy Csaba
Rába Adrienn

A legszebb vízihulla...

Üveglap alatt századfordulós képeslap. A boldog húsvétot kívánó angyal arcát

gyémánt

takarja ki, rábiggyesztve lila pihe és galambtoll, no meg egy kósza lepkeszárny. Mindet 2008. október 6-án találta, ezért kerültek egy képre. Közösen alkotják az

Egy napon, ím megtalálod a szárnyaidat

című Oroszy-kompozíciót.

Kavicsot emel fel az asztalról. Nekem olyan, mint a többi – ő arcot lát bele. A fénybe tartja:

Látod, itt az orra, a szeme, szája...

És tényleg. A fényben egész más.

Bennem is van sötét, én is keresem a fényt

– teszi hozzá. Az asztal lábánál vízipipa, mögötte hatalmas, faragott, amorf angyal, felette a falon Marquez legszebb vízihullája lebeg.

Szekretizmus

A szomszéd helyiségben szép rendben egymásnak támasztva a festmények, amik már nem fértek fel a falra. Egy komplett galériát megtölthetnének velük, annyi. Egészen kicsi és embernagyságú vásznak, kombinált technikák, sokféle anyag, változó színvilág, stílusirányzat alá ezek is nehezen sorolhatók.

Még a fotó is belefér Oroszy Csaba művészetébe. Ez a sokoldalúság az élete.

Szekretizmus

– így nevezi meg a

saját hangját

. Az angol

secret

(titok) kifejezésből eredeztethető talán. Nem tudja biztosan, úgy kapta ezt a szót. Egyszercsak a fejében volt és kész. Megesik vele időnként, hogy kap, megtapasztal így dolgokat.

Van egy különleges szövétnek...

- Próbáltak belehajlítani izmusokba, de nemigen sikerült. A Berzsenyi Dániel Főiskolán, ahol rajz-történelem szakra jártam és a Pécsi Tudományegyetem Mesterképzőjén minden korszak valamennyi irányzatát megtanultam, végiggondoltam, kipróbáltam, aztán átléptem rajtuk. Igyekeztem megtalálni önmagam. A XXI. században már nagyon nehéz újat mutatni, mert minden műalkotás szükségszerűen kötött technikailag – de én tulajdonképpen nem is akarok. Csak kivetítem azt, ami belülről árad. Nem baj, ha tetszik, nem baj, ha taszít a végkifejlet. Nem a technika, hanem a gondolkodás fensége a lényeg!

Oroszy Csaba - Mű-Terem-Képek
Egy napon...
Rába Adrienn

Aztán kicsit kiábrándultan arról beszél, hogy a stílus csak kifejezőeszköz. Ha a művészt a formajegyek alapján próbálják megítélni (márpedig mostanában ez van), az nagyon szomorú, mert a szellemi érdektelenség jele – ami, sajnos, világtendencia. Az élet devalválódott, a civilizáció egésze lemenőágban van, úgy tapasztalja, de azért keseregni nem kell, mert van egy különleges szövétnek, ami megment a teljes széthullástól: a gyengédség, a megengedés, a szeretet.

Hit és kiteljesedés

Eszerint próbál élni. Nem konkrét egyházhoz kötődik! Ahogy politikai és művészeti szempontból egyaránt örökké kívülálló (

Saját bíróság, saját kegyelem...

– vonja meg a vállát), itt sem sorakozott be: a sok meglévőből vallás elemeiből rakta össze tulajdon életfilozófiáját. Az öreg faládában a művészettörténeti munkák és albumok mellett ott van a Korán, az egyiptomi halottas könyv, a Kabbala, a Bhagavad-Gíta, a Biblia...

És minden képében ott van a hit, a meggyőződés, hogy az élet örök, és odaát az otthon vár mindenkire. De addig itt vannak az angyalok, akik segítik, oltalmazzák: barátok, mecénások, családtagjai. Meg persze az emberek, akiket figyelve teljesebb a világ, a művészet, és kiteljesedik Oroszy Csaba maga is.

Remete a kávéházban

- Lakik bennem egy remete, aki legszívesebben elvonulna a zajos világtól. Ám csak olyan barlangba lennék hajlandó beköltözni, aminek a százméteres körzetében van legalább egy kávéház – mosolyog. – Nem azért járok ilyen helyekre, hogy szórakozzam, hanem mert jó ott lenni egyedül a nyüzsgő, változó tömeg közepén. Beülök, elrévedek, figyelem az embereket – és tanulok tőlük. Tőled, belőled is tanulok most. Mindenki ad nekem valamit, akivel összehoz az élet. A nyitottságomat igyekszem megőrizni. Ez nagyon-nagyon fontos.

Nem mindig volt, és ma sem mindig van erre ideje

tanulni

. Művészetből csak a legszerencsésebbek élnek meg, régóta így van ez. Míg eljutott addig, hogy munkájának nevezhette a hobbiját, az alkotást, volt tanár, a Művelődési és Sportház dekoratőr-mindenese (valóban az összes munkaterületet végigpróbálta, a fűtő és az igazgató kivételével), foglalkozott (és foglalkozik) kirakatrendezéssel, rendezvények lebonyolításával, arculattervezéssel... - mindenféle kreatív munkával. Most például a Weöres Sándor Színházzal dolgozik együtt.

Oroszy Csaba - Mű-Terem-Képek
Kép - részlet
Rába Adrienn

A praktikus műalkotás

A műterem ajtaja mellett fakuló karácsonyfa álldogál – kicsit kótyagosan. Rajta puritán díszítés: öklömnyi aranygömbök. Alatta?! Furcsa, kusza léckötegbe szúrták bele. Mintha csak úgy találomra lennének egymáshoz szögezve azok a vékonyka rudak… De nem, mégis van valami szisztéma bennük! Mi ez? – kérdezem.

Ja, csak egy régebbi alkotásom

– válaszolja nevetve. –

Ez volt kéznél.

Lám, így lesz praktikussá a művészet!

Beszélgetünk még a világfigyelő, nyughatatlan kisgyerekről, majd az ifjúról, aki már egészen egyértelműen tudja, hogy mit szeretne csinálni: átengedni magán és megmutatni a mindenséget. Az alkotó szerinte voltaképpen pap, ami egy különleges szertartás segítségével átvezeti közönségét valahonnan, valahová. Egy másik, emelkedettebb dimenzióba - így lehet talán megfogalmazni ezt.

Ahol az ég összeér a földdel...

Éppen ezért a felelőssége is óriási, tehát mindig törekednie kell a pontosságra. A mesterképzés alatt (ahol Keserü Ilona volt rá legnagyobb hatással) a Szeged melletti Mártélyra járt megtapasztalni ezt az átlényegülés érzését. Szerelmes lett a helybe. A szerelem fontos része az életének. Valamennyiünk életének...

- Nincs ott más, csak a nagy

sömmi

. De összeér az ég a földdel. Márpedig ahol összeér az ég a földdel, ott lakik az Isten. Az ilyen helyen többet tud magával foglalkozni, befelé nézelődni az ember. És megtanulja értékelni a dolgokat! Mert ott, mondjuk, csak egy fa van, ám az csodálatosan szép. Virágból sincs sok, mégis a legszebbek tetszenek. Sosem jártam a Szentföldön, ilyennek képzelem el.

Pont kerül a végére

Már nem ragaszkodik Mártélyhoz. Rájött közben, hogy nem számít a hely, mindenhol, mindenben van valami érdekes. A nagyváros nyüzsgő rengetegében ugyanúgy, mint a sivatag távolról egyneműnek tetsző tengerében vagy az Északi-sarki végtelen hómezőn. Ezt már tudja, de úgy érzi, még mindig sokat kell tanulnia - ezért nem fogad egyelőre tanítványokat.

Oroszy Csaba - Mű-Terem-Képek
Galériányi kép raktáron
Rába Adrienn

Fecnik és noteszek kerülnek elő: tizenöt év gondolatait rejtik. Az egyiken a tervezett új szobor skicce. Megnézném - elteszi. Nem ilyenkor kell megbámulni, hanem majd ha már készen lesz! Megértem. A művészportrét is akkor jó elolvasni, amikor pont került a végére. (<- Nagyjából ilyen.)

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk vagy küldjön róla fotót, akár névtelenül is facebook messengeren ide kattintva vagy emailben: jelentem@nyugat.hu
Hirdetés
Hirdetés

Kapcsolódó cikkeink

Festő kenyéren és vízen – Kecskés Miklós

Új sorozatot indít a Nyugat.hu: Vas megyében élő művészeket mutatunk be időről időre. Elsőként Kecskés Miklós festőművészt kerestük meg. Az interjúból művészettörténeti esemény – vagyis festmény is lesz.

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

Kultúra

Hirdetés