Instant birkanyájak legelésznek rajta – Szabad akarat a Képtárban

Mi köze egy szőrős babának, egy fakabátnak, egy kontaktlencsének a kortárs képzőművészethez? Megtudhatják, ha rákattannak… (Az Irokéz Gyűjtemény a Szombathelyi Képtárban.)

Van abban valami bájos, hogy belépve a Képtár tömbjébe, az aulában, megtörve a geometrikus rendet, a kövezeten himlőként szétszóródva megannyi fröccsöntött birka (Tarr Hajnalka) legelész. Mosolyt csal az arcra, nem azért, mert címe van, instant és fehér, hanem mert idegen ebben a szigorúan magasművészetre tervezett szentélyben a bambácska makett-nyáj. Elnézve a falakon a fotókat bárhol képes meghökkenést kiváltani, utcán, szabadban. Ahová a birka-pöttyök beteszik a lábukat, ott átesztétizálják a teret. Számold meg … - poénkodik unokájával egy nagypapa, hangosan kacagnak.

Kortárs kiállítás
Kortárs kiállítás
Lovagi Milán

Otthonos érzés

Még húsz percünk van a megnyitóig, de már negyvenen-ötvenen lakják a teret, nézelődnek. Gyermekek ricsajoznak, nyugdíjasok szemlélődnek, fennhangon elemeznek. Oldott hangulat, meglepődöm amikor fél-füllel hallgatózom, ők is mennyire veszik a vizuális poénokat. Merthogy groteszk és humoros alkotásokból nincs hiány, az Irokéz Gyűjteménye posztmodern, pop-artosan merész anyag, és telis-tele van vizuális és nyelvi poénokkal. Kortárs magyar művészet ez, sajátosan két szombathelyi vállalkozó, Pados és Pajor szemüvegén át. A mecénásként működő, galériatulajdonos pénzemberek erős művészi érzékenységgel, okosan gyűjtenek. – ez az első benyomás, de tegyük hozzá, itt Szombathelyen volt már módunk megismerni őket.

Kortárs kiállítás
Uglár Csaba Szőrös lánya
Lovagi Milán

„Szabad akaratra” jöttünk

Mindenki azt gondol, amit akar. Az anyag időtállóságát és művészettörténeti helyének relatív értékét nem mi vagyunk hivatottak eldönteni. Amit érzékelünk: az irokézesek jó üzletemberek módjára tudják, miként lehet egy alkotógárdát szervezni és számukra hírnevet kovácsolni. Mi műélvezőként tekergünk inkább tovább.

Tömény az anyag, megannyi rejtvény, bogozunk. Elkap Korodi János Heliocentrikus szőnyege, megmosolyogtat Kovách Gergő kis szakáll-ja. Sok a könnyen dekódolható, gegekre épülő munka, mint a Dinoszaurusz trófea, Halász Péter a Fakabátja (szó szerint véve), vagy Varga Ferenc Kő kontaktlencséje. Hátborzongató a „horror részleg", benne Uglár Csaba Szőrös lánya, amely tulajdonképpen egy szakáll- és vaddisznószőrrel beborított baba. Vagy Ádám Zoltán: Palikája (szegény néhai Antal Imre gyermektestben visszatér, és mosolyog, hátborzongató) Meghökkentő Pacsika Rudolf asztala is, amely bicikli és üveglap kombinációja. Nekem a kedvenc Bodó Sándor zsíroskenyér-portréi, valamint lemezjátszón forgó földgömbje. Letisztult formák Farkas Zsófia szobrai, primitíven tiszták. Hátborzongató Csáki László falméretű fa-intarziaképe is: a Jó labdaérzék sportklub-ról. Disszonáns az egész, a technika és rajta a labdafejűek. Nekünk bejön Szűcs Attila: Hitler kutyája nélkül című festménye is, szőröstül-bőröstül.

Kortárs kiállítás
Kortárs kiállítás
Lovagi Milán

Eszközeiben, technikájában is gyakran visszaköszön a számítógépes virtuális kultúra, digitális printek, az installációk és videók. De bőségesen találni hagyományos olaj-vászon munkákat, grafikákat és szobrokat is. A gyűjtemény pár héttel ezelőtt még Budapesten a várban, a Nemzeti Galériában volt látható. Magvát az Újlak Csoportnak és vonzáskörének munkái alkotják: Ádám Zoltán, Farkas Gábor, Szarka Péter, Komoróczky Tamás, Németh Hajnal, Ravasz András. De jelen van a középgeneráció is: Várnai Gyula, Szűcs Attila, Varga Ferenc. És olyan legendás formátumok, mint St.Auby Tamás.

Kortárs kiállítás
Kortárs kiállítás
Lovagi Milán

Megnyitás

Ipkovich György rövid köszöntőjében utal rá, miért is lehetett Szombathely idén a Kultúra Magyar Városa. Mi kellett hozzá? Zene? Színház? Tánc? Igazából semmi más – közli a megfejtést – mint a város (vezetőinek, intézményeinek, lakóinak, vállalkozóinak, egyszóval mindannyiunknak) kultúrához való hozzáállása. Jó példaként lehet Pados Gábort és Pajor Zsoltot kiemelni, ugyanis az általuk létrehozott gyűjtemény egyre aktívabb szerepet játszik a hazai kortárs képzőművészetben, és ezzel Szombathely hírnevét is öregbítik. A kiállítást eztán Gálig Zoltán Képtár igazgató, majd a Nemzeti Galéria részéről Százados László kurátor, a kiállítás rendezője ajánlja. A mostani szombathelyi tárlat egy 2 és fél éves munkafolyamat végét jelenti. A művészettörténész utal rá: nem volt véletlen, hogy a Nemzeti Galéria épp ezt az anyagot vállalta fel, ugyanis új olvasatát adja a 90-es évek képzőművészetének. Számos ponton megváltoztatja az eddigi képet. Az anyagról: 31 helyett Szombathelyen „csak” 28 művész van jelen, és a műtárgyak egyharmada látható. Végezetül azt is megtudjuk (aztán elfelejtjük), ki hozta a rágcsálnivalót (tán az Irokézesek), és ki a bort (tán a Képtár).


Betévedtünk még „Az idő legújabb cáfolata” mögé, egy kis pogácsa, egy kis bor, már csak egy kis zene hiányzik, és még tovább is maradnánk…

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Kultúra