Az Oladi Művelődési Központ első emeletének falai adnak otthont azoknak a képzőművészeti alkotásoknak, melyek eleddig még nem tárultak a szombathelyi nagyközönség elé. Nem tárulhattak, legfőképpen azért nem, mert hazánkban szinte elenyésző a manga és az anime iránti kereslet, és inkább csak az underground művészetekért lelkesedő, nyitott elmék érdeklődnek irántuk. Brazil (Tebeli Szabolcs) és Hooker (Bárány Áron) ettől függetlenül megkísérelte azt, hogy legjobban sikerült képeikkel és rajzaikkal bebizonyítsák e képzőművészeti kultúra létjogosultságát. Apró képsorozatok, Pokémonra emlékeztető nagyobbacska képek, illetve saját alkotásaikon túl az amerikai képregénymogulok általuk összeválogatott munkái egyaránt megcsodálhatóak az első emeleten.
Ahhoz azonban, hogy nyakig elmerüljünk a mangák varázslatos és miszticizmussal határos világában, érdemes megismernünk kialakulásuk történetét. Kevesen tudják ugyanis, hogy már közel fél évszázada elindult - egyelőre csak az anyaországot, Japánt meghódító - útjára az a különleges képregényfajta, melyet már a kezdetektől egy rendkívül sajátságos aura leng körül. Valójában a jenkik keze is benne van némileg a dologban: tudniillik a második világháború elcsendesedése után mindössze egy évvel a japánok akarva-akaratlanul, a lehető legmélyebben belevetették magukat az amerikai tömegiparba és popkultúrába; a közelben állomásozó amerikai haderőnek köszönhetően a comics (képregények) rajongótábora immáron keleti fanatikusokkal is bővült. Talán emiatt is mondják a mangáról, hogy legkönnyebben azok értik meg, akik ismerik a Walt Disney klasszikusokat: a hősiesség, a bátorság erénye, valamint az akciódús jelenetek frankón megtették a hatásukat.
Ám véletlenül se képzeljük azt a mangáról, hogy a tömegkultúra pépes kategóriájába besuvasztható, silány futószalagtermékről van szó - még annak tudatában sem, hogy ezek a képregények bizony naponta sokszázezer példányban fogynak az anyaországban. Arról, hogy mi különbözteti meg ezeket a nyugati képregényektől, Brazil mesél:
"A manga az olvasóval sokkal közvetlenebbül bánik. A formátuma már eleve sokat elárul: az eredeti japán manga ugyanis fekete-fehér, és nem hülye 24 oldalas füzetecske, hanem már-már telefonkönyv vastagságú. A hangsúly pedig elsősorban a forgatókönyvön és magán a történeten van: nem olyan, mint a Pókember, amit akár évekig olvashatsz, soha nem lesz vége. A mangák nagyon precíz történeti szálakon vonulnak végig, van elejük és végük. Egyúttal feltételeznek egy nagyon jellegzetes rajzolási stílust is: nagyon sok megkötésnek és kikötésnek kell megfelelnie annak az alkotónak, aki úgy dönt, ennek szenteli a tehetségét."
Kezdetben a történetek a korai feudális hatalomról szóltak, amikor is a földesurak szamurájseregei egymást kaszabolták a legkülönfélébb helyszíneken. A több évtizedes fejlődés után most már ott tartunk, hogy egyes animék (a mangák filmre vitt változatai, voltaképpen animált képregények) valóságos cyberpunk-lavinát indítottak el, a természetes és mesterséges intelligenciák házasítása, és az ember-gép szimbiózisra épülő posztmodern filozófiai áramlatok nyomán. Megijedni persze nem kell, hiszen a mangák valamennyi korosztály igényeit figyelembe veszik, velük még a legszélsőségesebb igény is kielégíthető, annyiféle van belőlük.
"A mangának rengeteg válfaját ismerjük. Vannak felnőtteknek készülő, szaftos pornóval (hentai) és brutális erőszakkal tarkított képregények ugyanúgy, mint nagymamákhoz szóló orvosi mangák, melyek leginkább a mai Vészhelyzetre emlékeztetnek. Sőt, a brazil sorozatok analógiájára építkező, lebutított sztorik is megtalálják maguknak a célközönséget. Legkelendőbbek a Shoujo-mangák, melyek kislányoknak íródnak, de érdekes módon nem nélkülözik az erotikus utalásokat sem."
Ugyan a megnyitó már a Go Dai Riu Dojo csapat ninjutsu-bemutatójával, és némi japán hip hop körítéssel már szerdán lezajlott, a kiállítás maga még február végéig megtekinthető az OMK-ban. Habár a keményebb, gyermeki erkölcs görbítésére is képes hardcore mangák nem kerültek fel a falakra, az alkotók szerintem szívesen adnak tájékoztatást ezekről is. Mi több, néhány héten belül remélhetőleg újabb animéket is láthat a megfilmesített mangákra áhítózó közönség... csak tessék figyelni a Nyugat programajánlóját, mert itt igyekszünk majd tájékoztatást nyújtani ezekről is. Bánzáj!
