Bekúszik a bőr alá, csontig hatol - ahogy kint ez a makacs szél - órákon át dobol az erekben tovább. Jeles András olyan világot hívott életre a Weöres Sándor Színház emeleti kisszínpadán, amely hiánycikk: nem törekszik olcsóságokra, nem építkezik klisékből. Karizmatikus, groteszken elnagyol, torzít, lényeget kiemel, lényegtelent elhalványít. Mer eredeti lenni. Lehet nagyon szeretni és gyűlölni, közömbösség azonban kizárt. Hiányt pótol, mondom újfent: az épülő szombathelyi színház talapzatának egyik fontos tégláját.
Mint egy groteszken összemázolt késő-barokk templom
A hétszáz oldalas Victor Hugo regényt a rendező filmszerűen, színpadi snittek egymásutánjában viszi színre, ezeket fűzi láncolattá. Néhol narráció ismerteti a lejátszhatatlant, kizökkent, áthidal. Vizuális orgia ez, lenyűgöző beállításokkal, díszlet- és jelmezvilággal, a hátérben az örök kékes-fehér fénnyel (mint élő szövet, úgy feszül), gondosan kimunkált beállításokban. Mindenki gnóm, megcsonkított és eltorzított külsejű, elváltoztatott hangokon szólal meg. A szépség, mint egy festmény csak a darab vége-felé gurul be közénk, a leggonoszabb és legcsúfabb belső tartalommal. Másrészt az előadás alatt mindvégig a lábunk előtt hever, észrevétlen, hol egy mozdulatban, hol egy mosolyban, vagy csak a farkas gyönyörű testében: Homo-ként. (Ecce homo?)
Hőseink a 17. századi Angliában vándorló Green-Box társulat csepűrágói: a Nevető ember, Gwynplaine, akinek arcára a sors merev mosolyt faragott, szerelme, a csoda-lelkű vak lány, Dea, és Ursus, a vén bölcs vándorcirkuszos, valamint az ember-farkas, Homo. Harlekin ős-alakjai: bölcs bolondok, művészek. A Nevető hiába kap új ruhát, lesz Lorddá, maszkja marad a régi, a bohóc-bolondé. Hiába a jobbító szándék, mint egy színész a parlamentben, a komor mondanivalója és bohóc-maszkja közötti feszültség a Lordok Házában nevetést vált ki. Hiába a gyertyafény, amit Gwynplaine nem csak képletesen, de valóságban is magával hordoz, az emberi szót a sötétségben senki meg nem hallja…
A pornográf jelenet először kiakaszt
Hiába a múlt-idő, egy-egy közbeékelt üzenet a máról szól, kemény a kikacsintás. A pornográf jelenet először megzavar, kibillent a mesefolyamból. Általa azonban magunkra ismerhetünk: a szexfilmeket és reklámokat zabáló közönségre, akik elzavarják és kinevetik a vándorcirkuszos zagyvaságokat halandzsázó bolondos filozófus-mulattatókat. Nem akarják megtanulni a leckét, nem hallják meg a jajkiáltást, zabálják a szemetet.
Jeles nem először vette elő ezt a romantikus a nagyregényt. A kilencvenes években a Katona József Színházban már futott, szintén saját rendezésben. Akkor erősen megosztotta a kritikusokat, sokan nem szerették. Gyanítom, most is hasonló fogadtatásra számíthat: egyesek rajonganak érte, mások fanyalognak, többen unják majd a három órás alakoskodást. (Néha magam is soknak, érzem a hosszúra nyújtott beállításokat. Zseniális ötlet például a Rómeo és Júlia megkettőzése: lassítottan és torzan, háttérben a hátrányos helyzetű fiatal páros trágár útszéli dumájával. Csak nézőpróbálóan hosszú lett.)
Finálé helyett
Megszületett egy szombathelyi darab, amely először gyomortájékon, aztán a fejben hat. Ha színész-vándorcirkuszos lennék, én ilyen darabra vágynék, így szórakoztatnék. És a stúdiós hallgatókról nem is szóltam: nézzék őket, érdemes! Kiemelés és felsorolás fölösleges…
VICTOR HUGO REGÉNYE ALAPJÁN ÍRTA: JELES ANDRÁS
SZEREPLŐK:GWYNPLAINE – Takács Dániel
Gyermek Gwynplaine – Baráth Ferenc
Dea – Lévai Tímea
Ursus – Poppre Ádám
Homo – Nyulassy Attila
Hercegnő – Varga Dóra
Bíró I., Serif – Balogh János
Bíró III., Wapentake – Szabó Róbert Endre
Bíró II., Nicless mester – Kristóf Roland
Továbbá: Farkas Ádám, Unger Tünde, Papp- Ionescu Dóra, Pusztai Fanni, Szalay Katinka, Borbiró András, Nagy Eszter, Budai Dávid, Schmidt Róbert, Senkovics Petra
DÍSZLETTERVEZŐ: Perovics Zoltán
DÍSZLET KIVITELEZŐ: Mészáros Tibor
JELMEZTERVEZŐ: Bánki Róza
JELMEZ KIVITELEZŐ: Bukvai Albertné
KELLÉKES: Juhász Ádám
ZENEI VEZETŐ: Melis László
KORREPETITOR: Falusi Anikó
A RENDEZŐ MUNKATÁRSA/SÚGÓ: Kovács Nóra
RENDEZŐ: Jeles András
T I Z E N H A T É V E N A L U L I A K N A K N E M A J Á N L O T T !
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
