Az álomgyár ősidők óta ellopja, időről-időre leszüreteli és újraemészti az európai filmgyártás gyöngyszemeit. Ebből néha merő szégyen, néha tűrhető vállalkozás születik. A kilúgozott, cukorka-sztárok szájába adott stroy-magazin szintű bölcsességek láttán az öreg kontinens filmrajongóját könnyen elönti a düh. Amikor Wenders Berlin fölött az ég-je után az Angyalok városával, vagy a hollywoodi Pszicho-verzióval fárasztották, kifakadt: Miért kell minden számára értékest a fogyasztógépek szellemi szintjére süllyeszteni?
Újabb briliáns fikció Hollywood csapdájában
A bulvárbirodalom újkeletű Ádám és Évája, a Krúz-duett (Penelope és Tom Cruise) első szerzeményével, a Vanília égbolttal a neves spanyol rendező Alejandro Amenábar "Nyisd ki a szemed" című filmjét nyúlta le. A briliáns forgatókönyv és a belőle készített film fajsúlyos munkának számít, az óvilágon kívül persze a kutya sem ismeri. Híre Amerikába sem juthatott volna el, ha történetesen egyik főhőse, Penelopé Cruz, időközben Hollywood szamárlétráján nem kapaszkodik fel, és esik egyenest Tomi Cruise karjaiba.
Tominak is kapóra jött szerelme izgalmas, Mátrix-filozófiával átitatott filmemléke. Rég megunta már sármos mosolyát, mostanság inkább filmművészként szeretne hírnevet szerezni magának. A "Tágra zárt szemekben", és a "Magnóliában" színészként már bizonyíthatott, most a rendezői babér volt soron.
Mission Possible
Tomi azonban nem vállalt lehetetlen küldetést, a spanyol rendező filmjét szó szerint lekopírozta. Az eredeti forgatókönyvhöz nemigen nyúl, pusztán a helyszínt és a szereplőket amerikanizálta. Az eredetiből fogyaszthatóbbat, azaz sziruposabbat gyártott. Színészként is megcsúszott, bármennyire is nagyszerű a szerepe, azt középszerűen prezentálja. Míg álom és valóság folyton keveredik, csúf és szép külseje cserélődik, személyisége, jelleme végig állandó, helyesebben állandóan halovány. Csúfsága sem ütős, ahogy szépsége sem elragadó. Kilúgozott formát mutat párja, Penelope is.
A hangsúlyok is jócskán eltolódtak
A spanyol mátrixos rémálma, mint Wenders Berlinje az Angyalok Városában lecsupaszítva, valódi mondanivalójától megfosztva, csupán tetszetős díszletként áll. Egy izgi köntös, amiben mámorosabb a csók és szívfacsaróbb az elválás. A megrázó sci-fiből rózsaszín mese, a Krúzok édeskés románca lett.
A korrektséghez hozzátartozik, hogy a film így is élvezhető, a sokórás darab jobb, mint a sokéves álomgyári átlag. Ha először látjuk, most is garantáltan üt. Itt Európában kicsit izzadságszagú, de hála a spanyolnak, még így is maradt benne valami.
A filmet március 20-ig játssza a szombathelyi Savaria mozi
