Mint utólag kiderült, az alkotás esztétikai értékét a Képző- és Iparművészeti Lektorátus is megkérdőjelezte.
A Vörösmarty Mihály és a Széll Kálmán utca kereszteződésében - akarom mondani az 56-osok terén - megcsodálható emlékmű első ránézésre egy szél, víz és más természeti hatások által kikezdett mészkő tömbnek tűnhet. Közelebbről vizsgálva többé-kevésbé kidolgozott fejre és kezekre bukkanhatunk.
A gúzsba kötött embert megtestesítő alkotás egy lyukas zászlót szimbolizáló kőlap előtt áll, feje fölött a szombathelyi áldozatok halálának dátumát, mellette a mártírok névsorát olvashatjuk. Az 56-os Szövetség vas megyei elnöke, Lechner Ferenc szerint Marosits József alkotása szabályos pályázati eljárás eredményeképpen díszeleg Szombathely egyik legforgalmasabb útkereszteződésében. Az emlékművet szégyenfoltnak tartó ellenzők viszont megkerült fórumokról, eltüntetett szakvéleményről beszélnek.
A Képző- és Iparművészeti Lektorátus 2001 júniusában postázta véleményét az érintetteknek. A három szobrászművészből és egy művészeti főtanácsadóból álló zsűri mindhárom alkotó pályázatát elemezte, s a konzultáció során egyhangú eredményre jutottak. Megvalósításra Tornay Endre András művét javasolták, míg Marosits József fafaragó elképzeléseit köztéri elhelyezésre teljesen alkalmatlannak találták.
A lektorátus szerint a gúzsba kötött ember gondolata elhibázott, plasztikailag nem értelmezhető, az anyagok sokféle színe és a számos felirat a szobrászi gondolkodástól idegen megoldás. Az indokolatlanul falhoz állított mű, az ablakokkal osztott felület rendszerét tovább bonyolítja, a figura pedig monstrumnak hat.
A szakvéleményt olvasva felmerülhet bennünk a kérdés: ki és miért döntött mégis úgy, hogy Marosits József terve váljon valóra. A választ Lechner Ferenctől, az 56-osok megyei elnökétől kaptuk meg. Kiderült, hogy Marosits József már a pályázat kiírását megelőző ősszel felkereste a szövetséget egy fából faragott makettel, amelyet 2000. október 23-án a nagyközönség előtt be is mutattak, mint a leendő emlékmű kicsinyített mását.
Lechner Ferenc emlékei szerint a hozzáértők éppúgy, mint az amatőrök elismeréssel fogadták a terveket. A közgyűlésben viszont kialakult a már említett ellentábor. A pályázatot kiírták, habár nem lett volna kötelező, mivel csekély költségű tervezetről volt szó. (Az 56-osok terének kialakítására és az emlékű felállítására fordított csekély költség alatt 8 millió 400 ezer forintot kell érteni, a szobor maga 3 millió 700 ezer forintba került.)
A pályázatra Marosits Józsefet igazán meg sem akarták hívni, végül mégis csak odakerült a makettek közé az ő alkotása is. A terveket egy hónapig lehetett megszemlélni a városházán. Lechner Ferenc állítása szerint a hivatal portáján leadott szavazócédulákkal az érdeklődők többsége a gúzsba kötött ember modelljére voksolt.
Az eredeti elképzelések mellett mindvégig kitartó Lechner Ferenc már a pályázat kiírását is céljuk meghiúsítására törekvő támadásnak érezte. Ha a megszületett szakvéleményt figyelembe vesszük, akkor tíz év múlva sem lenne 56-os emlékmű Szombathelyen - mondta az elnök, aki szerint a lektorátus által javasolt Tornay-mű háromszor annyiba került volna, mint Marosits József szobra, s ráadásul nem 56-os emlékműnek készült, csupán a polcról emelte le az alkotó. Ők és az önkormányzat azonban nem sétáltak be a csapdába. Mivel a forradalom 45. évfordulóján mindenképpen fel akarták avatni a kegyhelyet, elfogadták a szerényebb tervet.
Az ellentábort képviselő Feiszt György levéltáros, az Idegenforgalmi Bizottság elnöke kicsit másként emlékezett a pályázat körülményeire. A kifogásolható részletek között elsőként említette, hogy Marosits József és Lechner Ferenc régóta közeli kapcsolatban állnak, vagyis az 56-os emlékmű sorsát egy baráti társaság próbálta a saját berkein belül eldönteni.
Az emlékmű azonban áll, olyan formában, ahogy azt eredetileg megálmodták. Lechner Ferenc nap mint nap a szobrot dicsérő, elismerő kritikákat hall a városlakóktól, így nyugodtan alszik. Mint mondja, tudja, hogy bár az emlékmű nem érte el a szakmai zsűri magas követelményszintjét, "művészileg mégis kifejező és az átlagember számára is érthetően tükrözi 56 szellemiségét".
