Az élet és a Czukor sója – egy „szombathelyi” film

Csütörtöktől vetítik a Savaria moziban a Czukor Show-t, Dömötör Tamás filmes rendezését. A történet nem először jelenik meg a szombathelyi közönség előtt: 2007-ben mint kamaraszínházi darab (Kamara Savaria) indult, és a Weöres Sándor Színház az első évadán is műsoron tartotta. Már akkor arcunkra fagyott a mosoly a drámába oltott esti kibeszélőshown. Méltán lett kultikus: élvezhető, lendületes, és a publikum aktív részvételével működő interaktív dráma volt. És e mellett a néző elevenére is tapintott. Szórakoztatott, hogy aztán letaglózzon. (Csak remélhetjük, hogy Döme, miután bejelentette, távozik a színházból, Felmondott Dömötör Tamás, a Weöres Sándor Színház főrendezője 2010. March 28. 16:21 még színre állít Szombathelyen egy-egy hasonló színvonalú produkciót.) Múlt vasárnap, – a Filmszemle utáni első vetítésen – egy szombathelyi teltházas díszbemutatón is debütált.

Czukor show díszbemutató

Mészáros Zsolt

Enyhe félsszel ültünk be a moziba

Tudni lehetett, hogy nem igazán sok pénzből, és meglepően rövid idő alatt forgatták. Előre megnyugtatok mindenkit: a kezdeti tartózkodás hamar feloldódott. A film annak mutatkozott, ami: egy kis költségvetésű, az anyagiak hiányát(?) innovatív eszközökkel ellensúlyozó, élvezhető és átélhető drámának.

A film magja, a Füst Milán művéből készült kibeszélő show – maradéktalanul működik. Lendülettel gördül, ahol kell nevettet (röhögtet – nem véletlenül díjazták a Szabados Mihály által életre keltett surmó vállalkozót a Vidor fesztiválon), és ahol kell megdöbbent. Derülünk, kukkolunk, emiatt aztán szorít a szégyen, de mégis élvezzük, hogy mások csupasz, kiszolgáltatott énjét tárják elénk, akiknek ez a dolguk. És élvezetet okoz, hogy nem mi vagyunk az áldozatok, hanem ott azok a buták, az egyszerűek, az élhetetlenek – a fogatlanok – az ő elcseszett életükkel.

Imre Béla showja még a színházi előadásban

sadness

Magyar moziknál gyakori, hogy nem a megformált alakot látjuk, hanem a színészt. A tizedik intellektuális szépfiú már nem az, akit a forgatókönyvíró láttatni akar: csak a „Csányisanyi”, a jópofáskodó balekot sem hisszük el „A Bajor” mögött. A Czukor Show szereplő-áldozatainál szerencsére ez nem így működik. Nem látjuk Péter Katát – a szerencsétlen és sérült vidéki liba teszi-veszi magát a kamera előtt.

Sorolhatjuk Anger Zsoltot, Vasvári Emesét, Csonka Szilvit, a már említett Szabadost: jól megírtak a szerepek, és ők jól játsszák azokat. Mindenki áldozat, és mindenki könyörtelen parazita, mindenki emberi és sátáni.

Árpa Attila a premieren

Mészáros Zsolt

A dráma külső rétege, a televíziós nagyüzem is működik, de korántsem olyan természetességgel, mint az előbbiek. Talán itt vehető észre az, hogy nagyon gyorsan forgatták a filmet. Vagy éppen Füst Milán lényeglátása hiányzik belőle, ami az alapul szolgáló drámát élteti. Látjuk, hogy Czukor Milán (Czukor Balázs) bír valamilyen erkölccsel, látjuk, hogy megtörik a tragikus csúcspontnál, látjuk, hogy a törtető producer (Árpa Attila) is esendő, de az ő esetükben érezni, megírt szerepet játszanak. Ugyanígy inkább a való világból tudjuk, mintsem a film nyomán érezzük, hogy milyen kifinomult eszközökkel manipulálják a show figuráit.

Összegezve, a filmet meg kell nézni

Lokálpatriotizmusból is, számos Szombathelyről ismerős arc, hang jelenik meg benne. De ezen túl és ennek ellenére is kötelező penzum. Szórakoztat. Gondolkodtat. Feszengünk, mert magunkat is látjuk benne, és örülünk, mert nem mi vagyunk benne. Jó film.