„Levezető nap már a mai, ezért vannak kevesen. Pedig frankó jazz lesz ma is”– kommentál valaki. Való igaz, míg a blues napon alig lehetett megmozdulni, most kényelmesen, akár az első sorokban is találni ülőhelyeket. A „levezető” jelzőt viszont – a szervezők nevében – mi magunk kérjük ki…
A csütörtök esti programot a Grencsó Kollektív Kedély indítja, a magyar avantgard jazz egyik kiemelkedő formációja most is jó formában van.
Grencsót követi a színpadon Szőke Nikoletta (quartettjével), üdítő jelenség. Egy tizenöt hónapos gyerkőc, és egy pocaklakó eljövendő kismamája (amúgy zalaegerszegi születésű énekesnő) nem mindennapi kincset – csilingelő csengettyűket, máskor parázson izzó ércet – hordoz a torkában. Nem véletlenül tartják az egyik legjobb kortárs (nem amerikai származású) jazzénekesnőnek. Repertoárja színes, közönségbarát, saját szerzeményekből, kubai dalból, jazz standardekből építkezik, sokszínűen.
Zseniális fazonok kortárs őrülete- egyenesen Párizsból
Az est és a sátoros fesztivál zárásként extra adag jóféle kortárs jazz-őrületet kapunk. A francia Ozone SM Trio (igazi páneurópai formáció: francia-magyar- görög muzsikusokkal) egy életre nyomot hagy, bombasztikusak. Christophe Monniot – a szaxofonos nevét érdemes megjegyezni, virtuóz művész, lábbal-kézzel-szájjal muzsikál, minden tagja él a színpadon. Fura fazon, zseniális művész, ha kell, szájával bőgőzik és műanyag palackokkal zenél. Vezetésével működik a formáció. A másik oszlopos tag a Párizsban élő Spányi Emil, a kivételes képességű billentyűs. A két zenész duója Joe Quitzke dobossal bővült trióvá, így csomagolják ötleteiket és dialógusaikat bravúros játékba, gazdag elektronikába, vagy épp sztenderdekbe.
Még lesz folytatás
Ma este nyolctól a Country Clubban Jam Session lesz a jazztábor diákjainak és tanárainak részvételével. Az élet szombat délután kettőkor folytatódik, amikor is az Improvizációs Tábor hallgatóinak zárókoncertjével elköszön az idei, szám szerint 11-ik Lamantin Jazz Fesztivál.
