Kora délutánig tartó programmal avatták fel ma (október 12-én) a Lukácsházi árvíztározót. A gát-avatás több helyszínen, sok menetben zajlott, lényege azonban – ha csupán hírben kívánnánk beszámolni róla - ennyiben foglalható össze : az elmúlt időszak egyik legnagyobb beruházásaként, kiemelt uniós projektként Kőszeg és Lukácsháza között, a Gyöngyös-patakon eztán egy 145 hektáros árvízi tározó működik. A gátrendszer megvédi Szombathelyt és a Gyöngyös patak mellett élőket attól, hogy az 1965-ös árvízhez hasonló katasztrófa történjen. A létesítmény megépítése 25 ezer ember lakhelyét tette árvízvédelmi szempontból biztonságossá. Ráadásként egy kisebb állandó tó is létesült, ahol talán már jövőre horgászhatunk és strandolhatunk is. – De nézzük a részleteket…
Egy buszon zötykölődünk
„A természetvédők ezüstszínű Opelje álljon el az útból…” – szól a mikrofonba a konferanszié, aki a többieket invitálja fel a startra kész buszokra. Első körben a gátat avatjuk, ahová a BMW-kkel (és más patinás márkákkal) bajosan lehet eljutni. Így hát együtt zötykölődünk: a média, a megye vízügyesei, politikusai és a város frissen megválasztott vezetése. Puskás Tivadar Szombathely polgármestere, Molnár Miklóssal és Lazáry Viktorral később érkezik a buszunkra, az első helyek már foglaltak, hiába tessékelik őket hátrébb, a szabad ülőhelyek felé, polgármesterünk mosolyogva mondja: „Nem gyerekek, fiatalosan állunk inkább!”
Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat, ne csak mindig a rosszat, a rosszat
A zsilipnél szikrázó napsütés fogad, gyönyörű a háttér, szemben velünk a Velem felé vezető út, távolban a sárgálló Kőszegi hegyek. Fent a gáton felsorakozik a protokoll, kezdetét veszi a zsilipavató. Jordán Tamás egy találó Weöres Sándor verssel készült. Megható ebben a tájban, épp a gát előtt Tanai Erzsébet dala is, az „Adjon Isten mind jobbat, mind jobbat, Ne csak mindig a rosszat, a rosszat.” – mintha a Muzsikás által ismertté lett népdal erre a napra íródott volna. Kovács Ferenc elnök (Vas Megyei Közgyűlés) felidézi: a lukácsházi árvíztározó története több mint 40 éve kezdődött el, de már a rómaiak - amikor kettéválasztották a Perintet és a Gyöngyös patakot – védekeztek a kiszámíthatatlan vízfolyam ellen.
A beszédekből kiderül: 2008-ban a Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság uniós támogatást nyert el az árvízi tározó megvalósítására. A 2,78 milliárd forint összköltségű beruházást teljes egészében a Nyugat-dunántúli Operatív Program finanszírozta. A tározó megépülésével megoldódik a Gyöngyös-patak és Sorok-Perint mentén lévő települések, így Szombathely, Lukácsháza, Gyöngyösfalu, Gencsapáti, Balogunyom, Sorkifalud, Sorkikápolna és Zsennye árvízvédelme. Mintegy 3600 hektár terület mentesül az árvízi kockázattól.
A kivitelezés 2009. szeptemberében kezdődött meg, és 2010. október elején fejeződött be. A projekt teljes költségvetése 2,78 milliárd Ft, amelyből kb. 1,9 milliárd Ft az építési munkák költsége. A kivitelezést három hazai tulajdonú, nyugat-dunántúli cégből álló konzorcium végezte - nagy szakértelemmel, kiváló minőségben.
A megyei elnök külön kihangsúlyozza: a folyamatos szakmai felügyeletnek, a közbeszerzési eljárás alaposságának köszönhetően az eredeti előirányzathoz képest közel 300 millió Ft (mintegy 10 %) megtakarítással valósították meg a projektet. Amit sikerült megspórolni, azt szeretnék a megye más – árvíz által veszélyeztetett térségébe – átcsoportosítani, például a szentgotthárdi Rába folyó melletti gát megerősítésére fordítani.
Nádor István igazgató (Nyugat-dunántúli Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság) már-már irodalmi fordulatokkal operáló beszédében megemlíti: „15 bruttó munkahónapot” dolgoztak a kivitelezők a terepen, ebből viszont mindössze nyolc hónap volt a tényleges idejük. Mert folyton esett, két ízben árvíz miatt kellett levonulniuk a terepről. Kiemeli: eztán soha többé nem fordulhat elő, hogy szombathelyiként Kámonban, az úton csónakázhatunk (mint anno a '65-ös árvíz idején). És a médiának is szolgál egy rossz hírrel: elavult az örök első kérdés: Mikor adják át a lukácsházi víztározót?
Az igazgató abban bízik, hogy az elkövetkezendő nyarakon már az Abért tó partján strandolhatunk, kockás abroszos kisvendéglőben, pincepörköltet ebédelve, kőszegi vöröset kortyolgatva . Végezetül a szakember még megemlékezik azokról a vízügyi mérnökökről, akik a gátat építették, most azonban azért nem vehetnek részt az avatón, mert ők építik Kolontáron a védőgátat. A tározó kapcsán még köszönetet mond Szombathely volt polgármesterének, Ipkovich Györgynek is, aki éveken át lobbizott ezért az objektumért.
Hány perc az ünnep… - a kolontári tragédiára emlékezünk
Eztán Zorán „Ünnep"-ére Kovács Tamás vezérigazgató (Szabadics Közmű- és Mélyépítő Zrt.) hivatalosan használatba adja (egy ajándékba átadott ásó kíséretében) a vízügynek a gátrendszert. A tározót Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter avatja fel. Ünnepei beszédének javát azonban nem ez a gát, hanem a vörösiszap-szennyezés okozta súlyos környezeti károkra való emlékezés teszi ki. Figyelmezet, nem elég a természeti katasztrófák ellen védekezni. Súlyos örökség szakadt ránk, sokáig úgy gondolták az emberek, hogy a természet Atlaszként minden súlyt, szennyezést elbír. - Most láthatjuk, ennek a felelőtlen gondolkodásnak milyen drámai következményei lehetnek. A miniszter figyelmezet: „Mindenkinek el kell gondolkodnia azon, a környezete védelmében eztán mit kell másképp tennie.”
Az elmúlt napok – hangsúlyozta - azt bebizonyították: a magyar, ha kell, jelentős összefogásra képes: „Megmentettük a Dunát, adományokat gyűjtöttünk, gátat építünk…” A kormány nevében a vörösiszap-sújtotta térségnek gyors újjáépítést, és gyors felelősségre vonást ígér.
A lukácsházi víztározó kapcsán a miniszter még kiemelte: ez a gát példa lehet arra, mennyivel érdemesebb a megelőzésre költeni a pénzt, mint aztán védekezésre. Ha megtörténik a baj, milliárdok folynak el a semmibe. – Tehát ellenálló gátakat kell építeni.
A miniszter végezetül hozzáteszi, most már érti, mit is jelent ez a mondás: „Féld az Istent, tiszteld a királynőt, de legelőbb védd a gátat”
Zorán Ünnepére átvágják a szalagot
A papi áldás után átköltözködünk – újfent busszal - a tóparti szabadtérre. A víz fodrozódik a kopár, fűmaggal bevetett csupasz partokon. Egyszer majd biztos hatalmas fák nőnek itt... Addig a természetet két hattyú hivatott képviselni, kecsesen úszkálnak – ők is meghívót kaptak a megnyitásra. Itt Veres Gábor emlékművét avatjuk, a vízügy munkatársára emlékezve, aki tragikus körülmények között, hazafelé tartva 2009. május 29-én közlekedési balesetben elhunyt. Ő Abért László, volt műszaki igazgatóhelyettes, akinek nevét eztán a kőszegi víztározóból kialakított tó viseli. (Ahol az elkövetkezendő időben strandot, horgászparadicsomot létesítenek).
Eztán a média, a politika és a vízügy munkatársai a melegített sátorba vonulnak, hogy göcseji tejfölös gombaleves valamint pincepörköltet lakmározzanak. Majd, a kora délutánban „I love lukácsházi víztározó” feliratos pólóval és egyéb kiadványokkal a hónuk alatt távoznak.
90 ezer m3 földet termeltek ki
A megépült árvízi tározó völgyzáró gátja 2,4 km hosszú, a legnagyobb magassága 8,2 méter. A töltésbe épült zsilip árvízkor csak annyi vizet ereszt ki, amennyi a tározó alatti medrekben kiöntés nélkül levezethető. A létesítmény árvíz esetén 5,2 millió m3 vizet képes betározni 145 hektár területen.
A völgyzárógát építéséhez jelentős mennyiségű, mintegy 390 ezer m3 földet termeltek ki. Az így kialakult anyagnyerőhelyen ökológiai célú vizes élőhely kialakítására került sor. Ezáltal két „külön tó” (9 ha és 16 ha) jött létre, melyet töltés választ el egymástól. Átlagos vízmélységük kb. 1,5 m. A tavakban „fészkelő sziget” készült. A két tó a vízfelületekben szegény nyugat-dunántúli térségben hasznos változásokat eredményez. A vízhez kötődő élővilág számára jó életkörülményeket biztosít. A tavak kialakításával vizes, nedves élőhely adottságokat teremetttünk meg (sekély vízmélység, természetes partvonal, stb). Ez a kialakítás a „fészkelő szigetekkel” kedvező teret nyújt a vízinövények, a vízhez kötődő állatvilág megtelepedésének, gyarapítva ezzel a térség élőhelyeit. Az így kialakult új vizes-nedves élőhely kiemelt szerepet kaphat a természeti értékek megismerésében, bemutatásában.
