Na, kit fürdet ma a Nagy Testvér? (A Manitu bocskorát?)

Minket gyerekek! Csak óvatosan, ez a német zuhany nem holmi peep-show, csak egy agyament kalandocska...

Este van, este, ki-ki nyugalomban... Miközben az ország fele dermedten várja fotelében, kivel tusol ma a Nagy Testvér, és találgatják, melyik szőkített konzummaca generálozását vállalják be előbb a fiúk, egy csöppnyi kisebbség egyéb peep-show után néz. Szombathelyen minő Kánaán, a CiCi (Cinema City) és a városi mozi ugyanazt az újdonságot ajánlja: német westernt, paródiával vegyítve. Bár a plakát tanúsága szerint az anyaország rákattant a nosztalgikus témára (első héten többen váltottak rá jegyet, mint a Titanicra), Szombathelyen generációs Winnetou-érzésről nem beszélhetünk. A belvárosba a premier-vetítésre, a harcok mezejére alig egy-két középkorúvá érett egykori kis-indián érkezett.

Bi Laza
Ez egy német western-paródia, s mint olyan már önmagában is nevetséges kategória. A humor és a németek? (Inkább száz öltönyös teamértekezlet...). Faji előítéleteink most beváltak, a Manitu bocskora olyannyira bárgyú, hogyha mástól nem is, hát ettől jókedvre derülhetünk. Valami azért mégis csak lehet benne, de annak megértéséhez Münchenben, vagy legalábbis Drezdában kellett volna születnünk. Gyaníthatóan a gegek jó része csak számunkra érthetetlen, a mai német birodalom lakóinak bejön. Hiába a közös mosópor-reklámok, mint kultúra-formáló erő...

Winnetou és a történelem
Aki kételkedik abban, hogy a szandálos sörpocakos bajoroknak igenis van közük a véreskezű indián-ölők mítoszához, az olvasson egy kis Karl Mayt (kezdheti mindjárt az Ezüst tó kincsével). Mert, bár a németje sohasem járt a Vadnyugaton, írni azért így is tudott róla, sőt jobban, mint megannyi Floridában koktélozó forgatókönyvíró. A németek nemzeti kincsük kiaknázását a hatvanas évek elején, pontosan 1963-ban kezdték el, amikor is nemzetközi összefogással, jugoszláv-francia koprodukcióban elkészült az első Winnetou.

A primitív eszközökkel gyártott May-adaptáció fergeteges siker lett, vele egy új német széria (ha az 1964-ben debütáló spagetti-westernt is belevesszük, egyenesen európai) szuper-project született. A nemes apacs indián-főnök, Winnetou és német származású barátja, Old Shatterhand romantikus vad-keleti történeteit csak úgy falta a közönség, a sorozat vagy tizenöt folytatást ért meg. Aztán egy szép napon, amikor felnőtt a rézbőrű apacsok első generációja, Pierre Brice-t, a szédítő indián-imitátort nyugdíjazták...

Jöhet az folytatás...
Az apacs-vér azonban nem vált vízzé, itt van az öreg testvér friss hajtása, az új német szuperprodukció, a Manitu! Ötlet volt bőven, látszik, a Nagy Folytatás (mint Sky-éknál, a tengerentúlon) generációs élményből született, az alkotók, mint rosszalkodó kölykök a jelmezbálon, magukra vették Winnetou kiselejtezett ruhatárát, és ökörködtek egy nagyot. Jót nosztalgiáztak, kár, hogy ennél messzebbre nem jutottak. Mi, akiket a német vadnyugat szele (fröccsöntött tolldíszek és hatlövetűk formájában) csak röptében érintett meg, sokszor tanácstalanul szemlélődünk: Hol van ezeknek a humorérzéke?

Ki az a Manitu, csak nem egy bocskor?
A kincskeresős, apacsüldözős, rosszfiús történet minden elemet felrajzol, ami egy western-szériához kell. Mindenből van egy csöpp, ráadásul a didaktikus beállításokban visszaköszönnek az unos-untalan használt helyszínek is. A stílusparódia jó, de nem jeles. A kaland mellékes, bár, ha lemegyünk bugyuta szintre, még élvezhető is: béna indián főhősünk, akit nagypapája Legkisebb Közös Osztónak keresztelt el, Nagy Fehér Barátjával, homoszexuális beütésű ikertestvérével, valamint a szexi Husival és a Göröggel a "Manitu bocskora" nevű helyen keresi az évszázad kincsét. Közben legyőz egy halom rosszarcú cowboyt és kiengesztel pár mérges indiánt. A többit meg hozzá lehet képzelni...

Végezetül azért mégse ássuk ki a csatabárdot, ez a mese is tartogat egy-két meglepetést, például akadnak jó poénok is. Itt van a neorealista pontossággal megjelenített reggel, amikor a rosszfiúk spontán (mereven) felébrednek, vagy a nyíl-faragás, na és a romantikus holdfény - bagzó nyulakkal. Még egy-két filmtörténeti utalást is dekódoltunk, azonban gyanítom, a poénok nagy része, kellő ismeret hiányában azért marad ki, mert valahol a német határnál értelmét veszítette...

 

A filmet itt nézheted meg:

Savaria Mozi:
MANITU BOCSKORA: 09. 05 - 09. 11: 16.45, 18.30, 5-6-án de. 10-kor is, 9-11-ig de.10, 16.45 és 20.30-kor (Savaria nagyterem)

Cinema City, Savaria Plaza:
09. 05 - 11: 14.00, 16.00, 18.00
09. 07 és 08-án: 12.00, 14.00, 16.00, 18.00

 

 

Manitu Bocskora (2001) Der Schuh des Manitu (német film)

Rendezte:
Michael Herbig

Írta:
Alfons Biedermann
Murmel Clausen
Michael Herbig
Rick Kavanian

Szereplők:
Michael Herbig......................Abahachi / Winnetouch
Christian Tramitz...................Ranger
Sky Dumont.........................Santa Maria
Marie Bäumer.......................Uschi
Hilmi Sözer...........................Hombre
Rick Kavanian.......................Dimitri

Fényképezte:
Stephan Schuh

Vágó:
Alexander Dittner

Látvány:
Claus Kottmann

Jelmez:
Sabine Daigeler

Zene:
Dieter Holesch
Ralf Wengenmayr

Producer:
Stefan Gärtner (executive)
Michael Herbig
Benjamin Herrmann (executive)
Katrin Holetzeck (executive)
Michael Waldleitner (executive)
Michael Wolf

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt, vagy facebook messengeren ide kattintva. Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Kultúra