Nézze, itt a Fája!
– Épp csak beestünk a piacra, egy szőrmekucsmás síruhás férfi már mellénk is vágódik.Nézze ezt a gyönyörű ezüstöt, csak pár órája vágtuk ki, annyira friss, magának felszámolom négyezerért. Nem tetszik? Mekkora kell, olcsón adom ám.
– Szédít a kereskedő, megszólalni sincs időm. Tényleg nem kevesebbet állít, minthogy tegnap este, dacolva a fél méteres hóval, saját két kezével fűrészelte ki ezt az árut. Ha akarom, persze elhiszem – bizonyára az éjszakában leolvasztotta róla a havat, és hajszárítóval rendbe is tette a fagyott ágakat.
A szombathelyi piacon keresgélünk maguknak egy mutatós tűlevelűt. Köztudottan az ország egyik karácsonyfa-termő vidékének a közelében járunk, nem csoda hát, hogy akad bőven díszíteni való fa. Eszkimóknak öltözött kereskedők söprögetik a standokat, bontogatják, rendezgetik a frissen kicsomagolt fákat, a mutatósabb példányokat tartókba állítják, „kirakatot” építenek. Találni díszítésre termett, gondosan elrendezgetett fákat, de szép számmal kínálnak kopasztott csirke fazonú, igénytelenül egymásra hányt, törött ágú példányokat is. Oldalt, a parkoló-automatát betakarva csúcs-kopasz darabok „magasodnak”, mint csapzott útszéli lányok, kínálják letűnt bájaikat. Ilyen áruval merészség piacra jönni – nem semmi…
Hátrébb dombnyi magasan, ömlesztve ezüstfenyők
Magasan kifeszített lepedőn hirdetik, itt a legolcsóbb a fa. Hamar kiderül, hozzávetőlegesen ugyanannyiért árulják, mint a többiek. Nagybani jellege attól van, hogy mint a turkálóban, halomban, nagy összevisszaságban kínálják a fákat. (A fenyőfa-turkálás nem mindenkinek ajánlott, a kétméteres dombot én sem szívesen másznám meg, nemhogy a nyugdíjas korú kereskedő, aki így csupán a legszélső darabokat tudja az aktuális vevőnek megmutatni.)
Lézengenek a vásárlók, a kereskedők pedig panaszkodnak, egymástól is kérdezgetik: „Mikor indul be?” Többen attól félnek, hogy a szombathelyiek idén kivárnak, és az utolsó napokra tartogatják a vásárlást, hátha akkor még olcsóbb lesz. A kereskedők pénteken foglalták el a füves placcokat és járdaszegleteket, de a nagy hidegben csak kevesen látogattak ki. Szombaton a hóesésben alig volt forgalom, a vasárnapot is halott napnak könyvelhették el.
A hétfőben bíztak, de elmaradt a reggeli roham
Az árusok, akikkel szóba elegyedtünk, jó részt Vas megyéből (az Őrségből: Viszákról, Szentgotthárdról, Rábagyarmatról, illetve Vasvárról) jöttek, állításuk szerint őstermelők, családosan (anya fiával, idősebb házaspárok), együtt, megosztva a munkát árulnak. Találkozunk olyan kerekedővel, aki közel húsz éve ugyanazon a helyen karácsonyfázik. Most ő is elégedetlen, ma még üres a buksza - mutatja az övtáskáját.
Sok év alatt rájöttek a karácsonyfa-árulás titkára: szép áruval, sokféle fával kell jönni. Azt is tudják, melyik nap jönnek a kispénzű nyugdíjasok, (akkor kell kitenni a kisméretű lucfenyőt,) és mikor érkeznek a pénzesebb vásárlók. Évek óta gondosan feljegyzik, melyik nap melyik fajtából mennyit árulnak.
Többen nagykereskedőknek is adnak el fákat, a legszebbeket viszont jobb, ha maguk értékesítik. Jó tíz éve – mesélik - a karácsonyfa-árulás remek üzlet volt, tetemes haszonnal, hetek alatt milliókat lehetett vele keresni… Ma már nem ennyire rózsaszín a helyzet.
Ráadásul – teszik hozzá - az őstermelőknek sok nyűgük van. Míg a karácsony éke, a fa kivágásra kerül, élettörténete van. Külön iparág ez is, permetezés, kapálás, formaigazítás, ráadásul, ha szárazság van könnyen kiszárad, az ültetésnek is annyi.
Az árak tényleg évek óta egy szinten mozognak
A méterár csak elvi síkon működik, ha ki is írják, nem kell komolyan venni. A fákat küllemre-darabra mérik. A luc viszi a prímet, gyantaillata és olcsósága miatt. Egy-egy másfél méteres darab 1500- 2500-ért a miénk. Az ezüstfenyőből, más néven szúróslucból is nagy a választék. Mi kevésbé rajongunk érte, illata nincs, viszont szép, egyes híresztelések szerint nem hullajt annyira. Átlagban az ára a nordmannal (kaukázusi jegenyefenyő, a neve a nemesítőre utal) megegyező: 3000 Ft/m, a földlabdás darabja 2000-2500 forint.
Más fenyőfélével a szombathelyi piacon, körutunk során nem találkoztunk, erdei és a feketefenyő és Kolorádói jegenyefenyő úgy látszik mostanság nem divat. (Pár éve Győrben, ahol magunk is árultunk fenyőt, volt rá kereslet. Igaz, ezek a legdrágább fajták.) Aki extrahosszú tűlevelű csodára vágyik, az járjon még egy kört. Szombathelyen amúgy temérdek egyéb helyen árusítanak – nagyban is, bevásárlóközpontok parkolóiban, hasonló árakon, nagykereskedők kamionszámra kínálják a magyar és dán fákat.
A karácsony fájáról
Ki gondolná, hogy a karácsonyfán az angyalhaj és a fémgyöngy a bibliai kígyót idézi?
A fenyő az emberiség őskorában is mágikus jelkép volt. Ágait régebbi korok népei is piros almával, dióval, mogyoróval, tojással: termékenységszimbólumokkal díszítették. Az örökzöld ágai hirdették a téli napforduló ígéretét: a meleg, a fény visszatértét a földre, a fák kizöldülését, a rontó szellemek eltávozását, az élet újjászületését.
A történelemkönyvek tanúsága szerint újesztendő napján már a rómaiak is ajándékoztak egymásnak zöld ágacskákat, az ún. strenaét. A keresztény hitvilágban a fenyőfaállítás szokása viszonylag új keletű, és a tudás fájának képzetköréhez kapcsolódik. Erre utal, hogy a legtöbb német területen a karácsonyfának paradicsom (Paradies) volt a neve, s hozzátartozott a középkori paradicsomjátékok kellékeihez. Bizonyára kevesen tudják viszont, hogy az angyalhaj, a fémgyöngy és papírlánc a bibliai kígyót idézi, a narancs és az alma a tudás fájának gyümölcsét, s egyben a megígért megváltás kegyelmét. A fa alá tett ajándékokat pedig ételek formájában egykor a család eltávozott tagjainak, a szellemeknek szánták.
Az első karácsonyfát a 15. század végén Strasbourgban állították. Gyertyával díszített fáról is Strasbourgból, 1685-ból való az első említés. A karácsonyfa állításának szokása német földről, evangélikus szokásként terjedt tovább. Hazánkban Bécsből közvetítve, a magyar arisztokrácia példája nyomán terjedt el. Hogy nálunk ki állította az első karácsonyfát, nem tudni biztosan. Valószínűleg közel egy időben, 1824-26 táján Brunszvik Teréz, Mária Dorottya, József nádor harmadik felesége és aszódi kastélyukban a Podmaniczkyek.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
