Mint nemrégiben hírt adtunk róla, Szombathely kulturális életének felvirágoztatásáért nemrégiben Pro Cultura Savariae néven új közhasznú egyesület alakult. Az ülésen a felszólalók közt prof. dr. Pusztay János egyetemi tanár (a BDf Uralisztikai Tanszékének vezetője) röviden vázolta a város kulturális helyzetét és bírálta a mindenkori városvezetés hibás kultúrpolitikáját. A megjegyzésekre később Horváth György, a városi Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Bizottságának elnöke olvasói levélben reagált. A politikus által megfogalmazott észrevételekről most ismét (az olvasói levélben személyesen megszólított) Dr. Pusztay János véleményét kérdeztük...
"A kulturális bizottság elnöke a véleményalkotás elemi jogát vonja kétségbe..."
Csak örülhetünk annak, véli a Pro Cultura Savariae vezetőségi tagja, Pusztay János, ha meghatározó szerepet játszó (vagy játszani vélő) személyek kezdeményezéseikre reagálnak. Ám úgy véli, Horváth György - tekintve, hogy levelét a Kulturális és Társadalmi Kapcsolatok Bizottságának elnökeként írta alá - nem magánemberként, hanem politikusként formált véleményt, ezért az politikai üzenet, így a benne leírtakat hatványozottan komolyan kell venni.
Számára az első riasztó jel a cikk elején álló mondatban szerepel: "Viszont tisztelettel arra kérem Őket, hogy elsősorban az általuk kitűzött, állítólag közhasznú célkitűzéseik megvalósításával foglalkozzanak." Az egyetemi tanár olvasatában a kulturális bizottság elnöke itt a véleményalkotás elemi jogát vonja kétségbe, ráadásul elő kívánja írni, hogy az egyesület mivel foglalkozzon és mivel ne. "Szombathely adófizető polgára vagyok, alanyi jogom, hogy a város bárminemű ügyéről és politikájáról véleményt nyilvánítsak" - teszi hozzá.
A szocialista városvezetés nemet mond a kultúrára?
Pusztay János számára a kulturális bizottság elnökének következő mondatai egyértelműen azt jelentik, hogy a szocialista városvezetés nemet kíván mondani a kultúrára: "a művészeti élet támogatása az önként felvállalható területek közé tartozik." "Annyi bizonyos, hogy a közművelődés terén elért eredményeinken, intézményeinken nem kívánunk változtatni a "magas kultúra" térnyerése érdekébe. Ezt egy szocialista vezetésű város nem engedheti meg magának, ennyire nem felejtheti el szociális érzékenységét." Pusztay János szerint a magas kultúra támogatása és a szocialista gondolkodás, meg a szociális érzékenység csak populista politizálásban állíthatók szembe egymással. Ha Gonda György (aki 1957-től 1978-ig a megye tanácselnökeként dolgozott) annak idején Horváth Györgyhöz hasonlóan gondolkodott volna, ma Szombathelynek nem lenne sem Képtára, sem szimfonikus zenekara. Gonda György tudta, hosszú távon mi az előremutató, hiszen a város azóta is az általa kiépített kulturális infrastruktúrából él. Ha a között mérlegelt volna, hogy új bérlakásokat vagy Csónakázó-tavat építtessen, új járdákat betonozzon le vagy az Életünk folyóiratot és a főiskola létrejöttét támogassa, a város ma már sehol se tartana. Amennyiben a város kultúrpolitikája nem a magas kultúrára épül, akkor hamarosan újra a sörös-virslis május elsejék korszaka köszönthet ránk, a szociális érzékenység és a szocialista elkötelezettség legnagyobb dicsőségére. A magas kultúra - ahova a művészetet, a tudományt és a felsőoktatást kell sorolni - alapjaiban és pozitívan határozza meg egy város szellemi és gazdasági arculatát; míg ha ezt nem támogatják, a város eljelentéktelenedik, bár bizonyára kellemesen langyos lesz.
Hogy ezt más városok miként csinálják?
Pusztay János két példát hoz. Amikor tavaly, közvetlenül a választások előtt - Vizy E. Szilveszternek, az MTA elnökének jelenlétében - Szombathelyen megalakult a Vas Megyei Akadémiai Tudományos Testülete (VATT), az akkori városvezetés még felismerte, hogy működését az önkormányzatnak is támogatnia kell. Tavaly kétmillió forintot biztosítottak számukra, idén viszont a költségvetésben egy fillér sem szerepel. Ellenpéldaként Kaposvárt említi, ahol a hasonló célkitűzésekkel alakult tudományos társaságot a város az anyagi támogatáson túl külön épülettel is segítette.
A másik példa Győr. Ez a város nem csak kiemelten jó földrajzi adottságai miatt tart előbbre, mint Szombathely, hanem azért is, mert ott, párthovatartozástól függetlenül a politikusok mindig egységes lobbi-tevékenységet folytattak. Győr városa még a 90-es években mintegy félmilliárd forint értékben támogatta az akkori főiskola egyetemmé válási erőfeszítéseit. 2002-ben az egyetem campusán az egyetem támogatásaképpen 1,5 milliárdos költségen sportcsarnokot épített. Olyan feladatra adott pénzt, amit nem volt kötelessége támogatni, ám felismerte, mi hosszú távon a város elemi érdeke.
Pusztay János kifogásolja, hogy Horváth György írásában többször hivatkozik eddigi tevékenységére, és teszi ezt negatív éllel, ráadásul csúsztat: "melyben Dr. Pusztai János mint polgármesteri tanácsadó dolgozott. Nevét adva ahhoz a "ciklusprogramhoz", melynek töredéke sem valósult meg az előző ciklus alatt. Annál hangosabban, és annál gyakrabban nyilatkoztak a Vas Népében és e fórumon is arról, hogy mikor nyitja kapuját a szombathelyi színház. Kénytelen vagyok hozzá tenni, hogy ezek a bejelentések, minden szakmai és pénzügyi megalapozottságot nélkülöztek." Mint a professzor elmondta, a várospolitikáról már jóval azelőtt is véleményt formált, hogy Szabó Gábor volt polgármester rövid ideig fennálló tanácsadó testületének tagja lett volna, s bírálta a fideszes várospolitikát is - amint ezt több napilap- és folyóiratcikke is bizonyítja. Szívesen felfrissíti a politikus emlékezetét azzal kapcsolatban is, hogy 1999-ben épp azért mondott le tisztségéről, mert a tanácsadó testület által elkészített 10-15 évre szóló stratégiai programnak, bár elfogadta a közgyűlés, a költségvetésben nyoma sem látszott.
A megyeszékhelyek közt csupán két hely van, ahol nincs színház, Salgótarján és Szombathely
A színházügyről szólva elmondta: "Vállalom, hogy, színházügyben sokat dörömböltem, viszont általában rendszerben gondolkodom, így most is úgy vélem, a színház csak egy, bár meglehetősen fontos komponense egy minőségi városnak." Elszomorító ténynek tartja, hogy miközben Keszthely azon gondolkodik, létrehozza Zalában a második színházat, a megyeszékhelyek közt csupán kettő van, ahol nincs színház: Salgótarján és Szombathely. Szerinte Szombathelyen folyamatosan álviták folynak arról, épület kell e vagy társulat, miközben a politikusok, önös érdekeik miatt egyik-másik épületről nem hajlandók lemondani, folyamatosan csak álmegoldások születnek. Ilyen pótcselekvésnek tartja ezt az új, Kisfaludy Sándor utcai kamaraterem-építési tervet is. Figyelmeztetett arra is, hogy a jelenlegi kormány gazdasági minisztere, Csillag István, aki 1999-ben a fideszes városvezetés szakértőjeként dolgozott, egy Vasszécsenyben rendezett konferencián akkor egyértelműen azt nyilatkozta, a városnak a színház- és az egyetemalapításra nincsenek meg az anyagi feltételei, ám ezek az előző (értsd: szabad demokrata-szocialista) városvezetés alatt még megvoltak.
A sokat emlegetett "Nyugat királynojének" félrecsúszott koronája
Pusztay János abban egyetért Horváth Jánossal, hogy egyetlen rendezvénysorozattal sem lehet a "Nyugat királynőjének" félrecsúszott koronáját és megkopott kulturális hírnevét" a helyére billenteni. A Pro Cultura Savariae egyesület csupán egy lehetőséggel kívánja gazdagítani a város kulturális palettáját. És azt szeretné, ha minél több hasonló, szuverén kezdeményezés indulna el, végre verseny mutatkozna a kínálatban. A város vezetése is részt vehet e nemes versengésben. Hozhat ide nemzetközi rangú művészeket, olcsóbban, mint ahogy azt a Pro Cultura Savariae egyesület megteszi. Ezzel csak gazdagodik városunk.
"Azt kívánom - javasolja végezetül Pusztay János,- hogy Horváth György és a hozzá hasonlóan gondolkodók töltsenek el rövidebb-hosszabb időt egyetemi városokban, ahol van opera, színház, balett és számos kiállítóterem. Ahol a magas kultúrában mindig történik valami, és akkor talán megérti, megértik, mi egy olyan és egy ilyen város szellemi légköre között a különbség".
