Az 1960-as években és az 1970-es évek elején a napokban elhunyt Eusébio Európa labdarúgásának a trónján érezhette magát, ahogy kortársának, Pelének Dél-Amerika trónja jutott. Mindketten a világ labdarúgásának meghatározó játékosai voltak. Ma már előbbi elhunyt, utóbbi még élő legenda.
Az 1966-os angliai labdarúgó világbajnokságot már élőben közvetíthette a Magyar Televízió is, s gyermekként magam is ott szorongtam a képernyő előtt az éppen erre az alkalomra részletre vásárolt tévékészülék előtt. A sors úgy hozta, hogy a magyar csapatot éppen a két nagy világsztár, Pelé és Eusébio csapatával, azaz a brazil és a portugál válogatottal is összesorsolták. A brazilok legyőzése minden idők egyik legnagyobb sikere volt a magyar labdarúgás történetében, bár – szerencsére – nem játszott ellenünk a legendás Pelé.
A portugálok viszont – éppen Eusébio vezényletével – 3:1-re osztottak ki bennünket. Azzal az Eusébióval soraikban, akit legfeljebb a nyugati végeken az osztrák televízióban lehetett látni, főként közösségi tévénézés keretében, válogatott és BEK-meccseken. Akkora név volt akkoriban a világ labdarúgásában, mint manapság Messi, Ribéry vagy a szintén portugál Cristiano Ronaldo. Azaz az utóbbi méltó utódja lett nagy elődjének.
Annak idején divatos játék volt a gyerekek körében a gombfoci. Arcképes játékosokat gyártottak, s óriási volt a kereslet a brazil vagy a portugál gombfocicsapat iránt, természetesen elsősorban Pelé és Eusébió arcképe miatt. De bármennyire hihetetlen, vitték, mint a cukrot a magyar futballcsapatokat is, elsősorban a Fradi, az Újpesti Dózsa, a Bp. Honvéd és a Vasas játékosai iránt volt kereslet. Nem véletlenül, hiszen az aranycsapathoz méltó kiválóságok játszottak itthon, többek között Tichy, Göröcs, Bene, Fenyvesi, Mészöly, Sándor Csikar, hogy csak néhányat említsek a nagyágyúk közül.
S, nem akármi volt, hogy egy szocialista ország félprofi magyar csapatában szereplő magyar játékos, Albert Flórián ugyanúgy kiérdemelte az aranylabdát, mint a Benfica profi világsztárja, Eusébió, akit ugyanúgy Fekete Párducnak becéztek, mint a magyar aranycsapat kapusát, Grosics Gyulát.
Ha összeállítanák minden idők legjobb labdarúgó válogatottját, egy csapatnyi bizonyára kevés lenne belőle, de Eusébiónak ott kellene lennie a számításba jöhető focilegendák között. Bár a mai fiatalok legfeljebb filmkockákon vagy elsárgult fényképeken láthatták játszani, minden bizonnyal még generációk fogják emlegetni. Ha másért nem, mint utódjaival, például Ronaldóval történő összehasonlításként.