Akit eddig a megfelelő források hiányában még nem bűvölt el a japán rajzfilm-kultusz, az anime tüneményes világa, végre kiveheti részét e páratlan élményből, akár VHS kazetta, akár DVD formájában: Andy és Larry Wachowski, a Mátrix író-rendező testvérpárosa ugyanis hat megbecsült japán, illetve koreai rendezőt bízott meg azzal a feladattal, hogy a játékfilmből megismert kettős valóságot további izgalmas képsorokba öntsék.
"Japánban az animét és a képregényeket nem veszik félvállról az emberek, épp ellenkezőleg, mindkettőt tiszteletreméltó művészeti ágként értékelik. Az ottani emberek hozzászoktak ezek tipikus nyelvezetéhez, amit nem hiszem, hogy az amerikaiak valaha is teljesen magukévá tudnak tenni. Amerikában a rajzfilmek még mindig csak a beszélő dinoszauruszokig és a táncoló elefántokig jutottak el, vagyis többnyire csak gyerekeknek készülnek. Ami ugyan nem feltétlenül rossz dolog, de ez akkor is csak a jéghegy csúcsa" - meséli Mike Arias, az Animátrix producere.
Az alapfilm eleve sokat merített a manga-hagyományokból, Wachowskiék pedig minden bizonnyal az Animátrixra való felkéréssel fejezték ki elkötelezettségüket az egyedülálló rajzfilm-iskola iránt. Mahiro Maeda, a Második Reneszánsz című epizód rendezője mégis csodálkozásának adott hangot, amikor arról kérdezték, vajon mi lehet a titka a japán animáció egyre nagyobb térhódításának az Egyesült Államokban: "Természetesen boldoggá tesz, egyszersmind viszont felettébb furcsa érzés. Már csak azért is, mert ezeket a filmeket japán emberek készítik japánoknak, és mi magunk mindig úgy tekintettünk kultúránkra, mint egy olyan egyedülálló egész, aminek nagyon kevés közös vonása van más kultúrákkal, pláne a nyugati civilizációval. Valójában nem igazán tudjuk, mi az, ami a nyugati közönségnek tetszik a filmjeinkben, de örülünk neki."
Az Animátrix-sztorik végeredményben ötvözik az anime képi világát a háromdimenziós számítógépes grafikával, a rajzolás utáni festékelő- és fényképező procedúra pedig szintén digitálisan lett kivitelezve, teret engedve így egyéb speciális effekteknek. A formától nem különíthető el a tartalom, úgyhogy pillantsunk most bele az apró történetekbe külön-külön.
Rögtön az első kisfilm a kakukktojás, ezt ugyanis az amerikai Andy Jones rendezte, és a cím sem véletlen, hiszen a készítő Square Pictures követte el a Final Fantasy mozifilmet is. Az akciódús animációt szinte megtöltötték élettel, így pár másodpercre akár el is feledkezhetünk arról, hogy nem valódi képeket látunk. A legénységet őrszemek ezrei veszik üldözőbe, ezért igyekezniük kell, hogy eljuttassák az üzenetet Zionba, miszerint az emberiség utolsó mentsvára nemsokára végveszélybe kerül. Ez a momentum voltaképpen a Mátrix Újratöltve kiindulópontja, és egyes kritikusok szerint a trilógia is jobban járt volna, ha ezzel a jelenettel kezdődik a második mozifilm.
Ez az átfogó, dokumentum-jellegű epizód olyan hosszúra sikeredett, hogy az alkotók kénytelenek voltak két darabban leforgatni. Itt azt követhetjük nyomon, hogyan vált az ember önnön pusztulásának előidézőjévé, vagyis milyen folyamatok vezettek a Mátrix keletkezéséhez: az első robotok megalkotása, a lélekkel rendelkező gépek fellázadása gazdáik ellen, végül az emberek reménytelen haláltusája a mechanikus szerkezetek ellen.
A főszereplő egy középiskolás diák (később a Mátrix Újratöltve-ben is felbukkan, mint Neo levakarhatatlan növendéke), aki álmatlan éjszakáin a monitor előtt gubbasztva keresi az igazságot. Vakul hisz abban, amire valójában nincs bizonyítéka, egészen addig, míg egy tanóra kellős közepén meg nem csörren a mobiltelefonja...
A Neo és Morpheus küzdelmére emlékeztető, azt magasabb szinten továbbgondoló epizódban Cist kemény próbatétel elé állítja harcostársa: vagy visszatér vele az éber álmodás rózsaszín világába, vagy kénytelen lesz megölni a szoftveren belül.
Akadnak olyan emberek, akik nem tudatuk útvesztőibe gabalyodva eszmélnek rá az igazságra, hanem egészen véletlenül jönnek rá a Mátrix létezésére. Dan Davids, a világcsúcstartó sprinter győzni akarása olyan méreteket ölt, hogy képes lesz kiszakadni a virtuális világból...
Egy részprogram rendellenessége miatt zavar támad egy körzetben, amit unatkozó gyerekek használnak ki végül: játszadoznak a rosszul működő gravitációval, élvezik a "szellemjárta" ház minden apró szegletét. Sajnos ezt nem sokáig tehetik...
Az 1930-as éveket és a Mátrix futurizmusát egybemosó, régi újságok címlapjait idéző fekete-fehér képsorok melankolikus hatást kölcsönöznek ennek az epizódnak. A pályájával lassan felhagyni készülő, életunt Ash magánnyomozóként új feladatot kap: ismeretlenek Trinity felkutatásával bízzák meg.
A rendszerből már kitört lázadók maroknyi csoportja azzal foglalkozik egy sötét szigeten, hogy robotokat ejt rabul, és rákapcsolva őket egy erre a célra kifejlesztett szimulációra, megpróbálják átprogramozni és saját oldalukra állítani őket. Ez a rész nem mentes a szürrealista-kaleidoszkópikus impresszióktól sem, melyek segítségével végigkísérhetjük a behálózott gépi lélek viselkedésváltozásait.
