Hulk - "különben dühbe jövök"

Hulk olyan régóta tombol fantáziaország széles porondján, hogy igazán megérdemli karrierjének röpke felvázolását. A zöld behemót 1962-ben bukkant fel először a Marvel képregény-sorozatban Stan Lee tollából. Ő egy olyan kreációt akart életre hívni, ami egyesíti Frankenstein szörnyének és Mr Hyde-nak a tulajdonságait, és irgalmatlan erejének dacára a jófiúk közé tartozik. Ez túlságosan is sikerült neki: a Hulk izmaihoz hasonlóan duzzadó rajongótábor egyre nagyobb territóriumot követelt kedvencének. Először egy 474 részig jutó könyvsorozat, majd 1977 és 82 között Lou Ferrigno testépítő színészi közreműködésével egy tévés széria is napvilágot látott róla a CBS-en. A dühöngő melák jellemrajza persze nem kevés változáson ment keresztül az évtizedek alatt: eleinte még szürke volt, és csak éjszaka randalírozott. Egyvalami azonban mindvégig megmaradt: szoros és egyben nyugtalanító kötődése másik énjéhez, az őt éltető Bruce Banner kutatóhoz. Csakis ez a ying-yang féle dinamika tarthatta fenn a karakter mellett állhatatosan kitartó szimpatizánsok érdeklődését, és egyben ez emelte fel őt a mozivászonra.

Mozdulatait táncosok, testépítők és harcművészek technikáiból rakták össze
"A jó hír az, hogy a legmegfelelőbb időpontban trafáltunk bele ebbe a filmes projektbe. Az elmúlt évek technológiai fejlődése, Hulkhoz fűződő szenvedélyünkkel párhuzamosan lehetővé tette, hogy úgy adjuk vissza Stan Lee és Jack Kirby félelmetes karakterét, ahogy azelőtt nem lett volna rá mód." - mondja Gale Anne Hurd producer. Hulk ugyebár egy olyan szörnyeteg, aki akkor bújik elő Bruce Bannerből, amikor a kutatóból feltörnek a gyermekkorában elfojtott stresszélmények, vagy valaki aktuálisan piszkálja. A számítógép-animált alak megálmodásához felhasználták a főszereplő Eric Bana digitalizált arcát és alakját, majd egy majom és egy másik férfi vonásait adagolták hozzá, mozdulatait pedig táncosok, testépítők és harcművészek technikáiból rakták össze. Főhősünk ilyetén módon vasbeton falakat szed ízekre és tankokat csomagol, persze mindezt öntudatlan állapotban. A film abban is eltér a többi szuperhős-mozitól, hogy itt nem a gonoszok által elpusztítani vágyott világ, hanem egy mutáns ember saját megmentése a cél.

Zötyögős részek és elképesztő akciójelenetek váltják egymást
A sztoriba persze bekavar a szintén génmanipulált apa (Nick Nolte), valamint pár érdekszférában lavírozó szívtelen szemétláda; noéshátugye a macskaszemű kolléganő (Jennifer Connelly) képében jelentkező, kötelező szerelmi szál sem maradhat el, a maga enyhe King Kongos utánérzéseivel (és bután-nézéseivel :). A kép-a-képben technika bevetése nyilvánvalóan egy ingatag lábakon álló utalás a képregény-múltra, ám hazudnék, ha azt mondanám, hogy az emberi reakciók több nézőpontból való követése nem tartogat meglepetéseket. Mint ahogyan az olyan hibás ok-okozati összefüggések sem, amelyeket már megszokhattunk a megafilmektől: egy gammasugár-robbanás után a szupertitkos laborba minden óvintézkedés nélkül beléphet a biztonsági őr, az F14-es tetejéről többtízezer méter magasságból lezuhanó Hulk pedig alig pár másodperc után már csobban is a tengerbe... Zötyögős részek és elképesztő akciójelenetek váltják egymást a filmben, amire jobb szót nem tudok, mint azt, hogy nézhető. Egynél nem többször.