Kitartással lehet keresni
Őszülő hajú, gondozatlan külsejű, kissé labilisan mozgó fiatalember járta sorra az egyik szombathelyi szupermarket parkolójában azokat, akik bepakoltak autójukba a bevásárlókocsikból. Kezében szakadt, átlátszó, limlomokat tartalmazó reklámtáska. Hallottam, amint egy középkorú hölgy kérdezte tőle, miközben átadta neki a kocsit:
Biztos, hogy kenyérre és tejre kell a pénz?
Természetesen komoly fogadkozás volt a válasz. Ez a százas már megvolt. Két óra múlva ismét arra jártam, ezúttal még győzködnie sem kellett „áldozatát”.- Vigyed csak, amúgy sincs időnk! – nyomta kezébe a kocsi fogantyúját egy családjával bevásárló férfi. Dél körül már kíváncsi voltam arra, hogyan sikerült a hétvégi forgalomban az üzlet.
- Hány kocsit sikerült szerezni? – kérdeztem a „kocsivadásztól”.
- Hatot.
- Ennyi szokott összejönni máskor is?
- Több is volt, meg kevesebb is.
Számolok. Manapság a bevásárlókocsik már nem 10 vagy 20 forintosokkal, hanem százasokkal működnek. Ha az illető még egy délutáni „műszakot” is vállal, összejöhet neki napi 1000-1200 forint. Ez tíz nap alatt 10-12 ezer forint. Nem rossz pénz adómentesen ilyen könnyű munkáért, s ebből bizony jócskán futja asztali borra, fröccsre vagy sörre. Persze figyelembe kell venni, hogy sok visszatérő vásárló van, akik még egyszer minden valószínűség szerint már nem vezethetőek meg. No, és számolni kell az erősödő konkurenciával is, hiszen mások is részesülni akarnak a „piacból”.
Piára és cigire kell
Nem is gondolná az ember, milyen fifikásak ezek a szupermarketek, hipermarketek, bevásárlóközpontok környékén kunyerálók. Rájöttek arra, hogy a közvetlen módon igen nehéz pénzhez jutni. Ha a bevásárlókocsit kérik el, s tolják a helyére, akkor még azt sem lehet mondani, hogy semmit sem tettek a pénzért. Megkímélték a kényelmes autóst pár lépés megtételétől. A szöveg meg persze szinte mindenkinél ugyanaz: Tejre, kenyérre, gyógyszerre kell a pénz, vagy éheznek a gyerekek. A kevésbé rámenősek hamarabb feladják, de vannak, akik szívósan próbálkoznak a százasért. A jó szívű, hiszékenyebb idősek, a sajnálkozásra, együttérzésre hajlamos nők biztos pontnak számítanak, de jó eséllyel jutnak a kocsihoz azoknál, akiknél száz forint nem számít.
Vannak, akik egyszerűen ott hagyják,
ahol kipakoltak belőle. Azért még tetten érhető a régi módszer is. Egyik este az egyik áruházi
parkoló bejáratánál kisgyermekét magával rángató asszony szólított meg:
- Szánjon mán meg aranyoskám, látja hogy néz ki ez a gyerek!
Egyetlen esetben találkoztam olyannal, aki
nem a szokásos ürügyekkel szólított meg:
- Figyelj haver! Dobj meg egy százassal egy öreg
alkoholistát, mert már kiszáradok!
Persze - ahogy mondják - kivétel erősíti a szabályt. Bizonyára akadnak olyanok, akik végső
kétségbeesésükben mennek az utcára pénzt kunyerálni, s szégyellik is. A döntő többségnél
azonban a pénz egészen biztosan és tetten érhetően alkoholra, cigarettára kell.