Hát, a Magyar Nemzeti Filmalapnak van egy ízlése, a Nagy Füzet 
Levizelt pederaszta náci nélkül is működik Szász filmje 2013. September 18. 12:36 sem kispálya, brutalitásból és hideg kegyetlenségből azonban még nem elég. Az új magyar mozifilm, az Isteni műszak felülmúlja Agota Kristóf történelmi tematikájú gyermekhorrorját. Viszont az előzőt jónak, ezt most elég beteg filmek tartom, sok ígérettel, amik beváltatlanok maradtak.
Ennyi öncélú, realisztikusan gyomorforgató vérfröccsenést magyar filmben még nem láttam: koszlott kórházi falak közé, reménytelenül lepukkant mentőbe téve, kiüresedett kelet-európai köntösbe csomagolva. Magyar hiperrealizmus Tarantino szamurájkardjával húsba metszve (ez tininindzsa-kard, bocs) – ez az Isteni műszak. Ahol Bodzsár Márk halálosztói mentősök, akik megtanultak talpon maradni, holt lelkekkel kereskedni, dörzsölt temetkezési vállalkozóval csemegézni. A történetet nem is ragozom tovább (keretben, lent elolvasható.)
Hogy milyen? Nehéz, emészteni kell, de egy biztos: férfimozi. Ha visszatekerhetném két órával az időt: simán kihagynám, nem rossz, de nem is tartom jónak. Mellettem a sajtóvetítésen a kollégák viszont ujjongtak, hogy végre, meg hogy tényleg ez már film, és újra teltházas lesz a magyar mozi! Már ha lesz hol vetíteni, mert hogy plázákba nem fér be, ahhoz túl „művészi”, a hazai art-hálózatokat meg szétszedték, vagy maguktól a kardjukba dőltek. Egy biztos, én ennek a filmnek órákkal később is hatása alatt vagyok, és amikor a barátnőm este jóga után kínai étterembe hív, összeszorul a gyomrom, kiráz a hideg – beugrik egy nyílt törés, véres combcsonttal. Mellesleg annyi kínai kaját kaptam a filmen a képembe, hogy fél évre jól laktam tőle.
Vannak hibái, nem is kevés: az első fél óra elszáll, a vége is felkavar, de a közepén unatkozom. Kevés a sztori, megy a mentő, jönnek-mennek a hullák, és akkor mi van? Persze húsz perc üresjárat még megbocsátható. Csúnyán beszélnek, fröcsög a vér. A hoffmanni kurzus erkölcstan órájára kívánkozó anyag, illegális eutanázia témakörben. Jó lenne tudni, hogy elemeznék ezt az új magyar filmet, és benne a szép hagyományokkal bíró magyar realizmus feltámadását. Ugyanis kevesebb érzelemmel nyírják ki egymást, mint ahogy nagyanyám a csirkék nyakát metszette el - ezért is mondom: szörnyű film ez. De ettől még szerethetném, de nem. Van benne valami hideg és könyörtelen, ugyanakkor nyakon is lett ez öntve egy naiv érzelgősséggel. Morbid – és ennyi.
Ahhoz képest viszont, hogy ennyit gyúrták a forgatókönyvet, én nem nagyon értem magát a történet velejét, mi végre ez a felhajtás. Nem rágják a szájba, oké, a véres móka a hullákkal még csak-csak megvan, a temetkezési vállalkozó is érthető, de miért vannak ott a kínaiak? Nincs kidolgozva, nincs kibontva, és ez nem jó. Persze aki elolvassa lent a keretben az ajánlót, bizonyos támpontokat kaphat, de az nem vall végiggondolt munkára, hogy az előzetesből kell megtudni például, a főhősünk volt orvostanhallgató. Mert nincs benne a filmben, csak sejtetés van.
Vannak ütős jelentetek, de laposak is. Tarantino visszaköszön, ahogy az ellenszenves drogos csajt kinyírja a maníros mentős kisbajszos hülyegyerek – az egy tökéletes kelet–európai Kill Bill paródia. A börtönös jelenet is az egyik legütősebb, amit az elmúlt tíz évben magyar mozifilmben láttam. A színészekre sincs panaszom, Zsótér Sándor temetkezési vállalkozója, gomblyukába tűzött fehér rózsával, igazi feminin kígyó. Ahogy a pocakos korosodóra sminkelt Rába Roland is felejthetetlen, de a főhősünk Ötvös András mindent visz. Tehetséges. Ahogy Bodzsár Márk is tehetséges, ne legyünk igazságtalanok, köszönet érte: hogy elkészült az első magyar Tarantino (vagy inkább Coen) mozi. Kicsit savanyú, émelyítő és keserű – de a miénk!
Isteni műszak - színes, magyar fekete komédia, 106 perc, 2013 (16)
Milán (Ötvös András) a félig horvát, félig magyar srác a horvát seregből dezertálva 1992-ben, a délszláv háború második évében szökik át Jugoszláviából Magyarországra, és mint korábbi orvostanhallgató, a budapesti mentőknél szerez magának munkát. Két állandó társa Kis Tamás (Keresztes Tamás), a mentőautó sofőrje és Fék doktor (Rába Roland), a háromfős éjszakai rohammentő csapat főnöke. A lelkes és lelkiismeretes ápolófiút hidegzuhanyként éri, mikor kiderül, hogy társai válogatnak a betegek között. Miközben életeket mentenek meg, időnként hagyják meghalni az időseket és a gyógyíthatatlan betegségben szenvedőket, sőt még az is előfordul, hogy siettetik a halálukat. Milán számára kiderül, hogy a mentőautó hátuljában zajló illegális eutanáziáknak van üzleti oldala is. A pénzre neki is szüksége van, mert ki akarja szabadítani a szarajevói ostromgyűrűben rekedt bosnyák menyasszonyát, ezért alkut köt társaival. A bűnbe és a borzalmakba fokozatosan sodródik bele. Úgy válik gyakorlott mentőssé, és éli át az életmentés euforikus pillanatait, hogy közben a halál számtalan arcát is megismeri.
rendező: Bodzsár Márk
forgatókönyvíró: Bodzsár Márk
zeneszerző: Keresztes Gábor
operatőr: Reich Dániel
jelmeztervező: Breckl János
producer: Bodzsár István
látványtervező: Valcz Gábor
hangmérnök: Dévényi Tamás, Tőzsér Attila
vágó: Kovács Zoltán
szereplő(k):
Ötvös András (Milán)
Rába Roland (Fék doktor)
Keresztes Tamás (Kis Tamás)
Zsótér Sándor
Stork Natasa
