Tíz perccel a kezdés előtt még fél ház sincs. Mögöttem a hátsó sorban a csajok vitatják a helyzetet, ha február lenne, a csilláron is lógnának, most viszont a Nyitott Akadémia törzsközönsége inkább füvet nyír a kertben. De tévednek - az egyik legolvasottabb hazai lélekbúvárra, dr. Szendi Gáborra még májusban is sokan kíváncsiak, csak magyarosan az utolsó pillanatban érkeznek. A teltház így is összejött. Pedig amúgy ki gondolná, hogy egy csendesülős estének, pláne, hogy ezúttal nem egy celeb-pszichológus a vendég, ilyen vonzereje van. Ahogy elsötétül a terem, két órára kikapcsolunk, csak bámulunk magunk elé, és szorgalmasan raktározzuk el a pszicho-patronokat.
Papolás helyet cselekedjünk
Túlságosan bízunk a szavakban, mintha beszéddel meg lehetne oldani a problémákat – kezdi egy paradoxonnal Szendi. (Merthogy jobb híján maga is szavakkal manipulál.) Pedig a válságos helyzeteket tettekkel lehet csak megoldani, nem üres beszéddel. Erről szól az elkövetkezendő két óra, gyakorlati példákkal és tanácsokkal megtűzdelve, mindenki számára érthető stílusban. A téma pedig: mindennapi düheink, párkapcsolati konfliktusaink.
Miért dadogunk és pirulunk el?
Miért pirulunk el? – szemléltet egy gyakorlati példával. Mennél jobban elhatározzuk, hogy most márpedig nem, annál hamarabb lesz lángvörös az arcunk. Hiába az akarat, hiába ismételjük el százszor, hogy nem pirulunk el, semmit sem ér… (Más szóval: jóga-mesterem szokta mondani, ahol a figyelem, ott az erő. Amire fókuszálunk, amire rágörcsölünk, arra megy az energia.). A dadogás is ilyen. A Király beszéde című filmből hoz egy példát, amikor a beszédterapeuta fülhallgatót helyez a dadogó páciens fülére, hogy ne hallja saját beszédét. Csoda, de a király elfelejt dadogni. Miért is? Mert mennél inkább nem akarunk dadogni, annál nagyobb a félelmünk, hogy dadogni fogunk. Paradox helyzet, de ha nem szégyellünk dadogni, akkor nem is dadogunk.
Mert hogyan is működünk?
Mennyire vagyunk saját akaratunk által vezéreltek? – kérdezi Szendi. Egy szemléletes példát hoz arra, mennyire nem: a kísérletben résztvevő férfiaknak egy hídon kell átmenniük. Az egyik csoportnak egy jó állapotú, biztonságos hídon, a másiknak egy rozoga, veszélyesnek mondott tákolmányon kell átkelnie. A megérkezés után a célba érkezők mindegyikét meginterjúvolja egy vonzó hölgy. A kísérlet vezetői maguk is meglepődtek aztán az eredményen, miszerint azok közül a férfiak közül, akik a rozoga hídon mentek át, később kétszer-háromszor többen hívták el randizni a csinos kérdezőt, mint a biztonságos hídon átkelők. Miért is? Mert a veszélyes hídon átkelő férfiaknak gyorsan vert a szívük, még akkor is, amikor a nő a kérdőívet kitölttette velük. Tudat alatt a férfiak a nő jelenlétét és a szapora szívverést összekötötték, és úgy értelmezték, ő dobogtatta meg a szokásosnál is jobban szívüket.
Hogyan látjuk dolgokat?
Ahhoz hogy emberként megértsük magunkat, el kell fogadnunk a tényt, hogy nem úgy működünk, ahogy azt sokáig képzeltük. Az emberi észlelés például sosem pusztán percepció, hanem egyben már következtetés is. Az ember nem racionális lény, hanem racionalizáló. Belénk rögzült sémák alapján cselekszünk, mielőtt ténylegesen elgondolkodnánk azon, mit miért is csinálunk.
Az akarat, mint illúzió?
Szendi elméletének egyik legfontosabb tétele eztán következik: miszerint az akarat nem más, mint illúzió. Nem saját felfedezése ez, a kérdés 10-20 éve foglalkoztatja a pszichológiát. Szendi is azt állítja, cselekvéseink mozgatórugója nem az akarat. Ugyanis az nem létezik, csak illúzió, és ezt kísérletileg be is lehet bizonyítani. A példa szerint a kísérleti alanynak a kezét (vagy csak az ujját) egy tetszőleges irányba kellett elmozdítania, akkor, amikor neki jólesett. Közben a kutatók egy speciális géppel figyelték az agyát. Döbbenten tapasztalták, hogy ők már 10 másodperccel előbb látták, merre mozdul majd el az illető keze, mintsem, hogy a kísérlet alanya ezt eldöntötte volna.
Tehát nem az akarat ül a csúcson, nem úgy működünk, ahogy Freud óta a lélekbúvárok gondolják. Nem úgy van, hogy minden csak elhatározás kérdése, és ha valami nem jön össze, annak egy igazi oka lehet, hogy nem akartuk eléggé. Az ember ugyanis kondicionálások sorozata. A jutalmazások és büntetések sémákat hoznak bennünk létre, ezek vezérlik cselekedetinket, az akarat csupán utólagos rábólintás arra, hogy megtegyük, amit már úgyis elkezdtünk. Az akarattal azonban a már beindult reflexeket meg is lehet gátolni, ennyiben fontos szerepe van.
A másik felismerés – erről filozófiai antropológusok sora értekezett már - hogy a modern ember egyik fő problémája, hogy képtelen a jelenben megragadni a dolgokat. Vagy a múltba révedünk, vagy a jövő illúziójának árnyékába élünk. Mindeközben észre sem vesszük a „most” realitását. Pedig az élet percről percre halad, ezekben a pillanatokban kell megoldanunk a problémáinkat. A távlati céljainkat is le kell bontanunk részcélokra, csak akkor lehetünk sikeresek.
Hogyan oldhatjuk meg párkapcsolati problémáinkat?
A hatásos megoldások természete – emeli ki Szendi - az, hogy nem biztos, hogy mindig az egyenes út a legcélravezetőbb. Olyan ez, mint a billiárd, ahol nem közvetlenül azt a golyót lökjük meg, amelyiket végül a lyukba szeretnénk pöckölni. Sokszor elég (lásd még: pillangóeffektus) egy icipici változás, nem kell hosszas megbeszélés, agyalás ahhoz, ha változtatni szeretnénk. Fontos, ne építsünk a másik akaratára, annak racionalitására – mert az nem létezik. Ne a tünetekre koncentráljunk, hanem arra, mi tartja fenn valójában a problémát. – Többféle hétköznapi szituációt vesz elő Szendi, gyors analizálással próbál rávezetni bennünket arra, egy-egy problémás helyzetben miként is gondolkodhatunk másként.
Párkapcsolati problémáknál gyakori a „körbenforgó okság”, sokszor már nem is érdemes kutatni, ki kezdte, ki miatt mérgesedett el a helyzet. Jobb megoldás megszakítani a játszmát (ezt a szót ő nem használja), meglepő módon, másként cselekedni, mint ahogy elvárják tőlünk. Közben pedig megkeresni az okát annak, a másik miért cselekszik úgy, ahogy. Jó példa erre az a férj, aki minden este eljár a barátokkal szórakozni, miközben a feleség otthon egyre szomorúbban és feszültebben várja. A feleség el van keseredve, ezért felkeresi Szendit. Mit tanácsol neki a pszichológus? Azt, hogy ő is mozduljon ki, menjen el bulizni a barátnőkkel. Meglátja, a férj egy idő után már nem is akar annyira a haverokkal szórakozni, és egyre többet lesz otthon. És így is lett.
Sokszor a „nem megoldás is megoldás”, mert nem szabad mindig mindent megoldani, lehet meg kell tanulni a problémával együtt élni. Például egy rendetlen férjet sem kell mindenáron rendre szoktatni (itt saját példáját hozza), lehet kompromisszumokat kötni.
Előfordul olyan is, hogy maga a megoldás okozza a problémát. Ez gyakorta előfordul alkoholisták esetében, akiknek, miután meggyógyulnak, elromlik a házasságuk és elválnak. Mert a mártír szerepbe került feleségnek megszűnik a missziója, életének egyik sarkalatos értelme, hogy férjét kigyógyítsa.
Aikido: szexelni akarok
Az aikidó módszere (hogy az ellenfél erejét használjuk ki saját erőnk gyarapítására) – oktat Szendi – alkalmazható a szexben is. Olyan helyzetekben, amikor a férjnek csillapíthatatlan szexuális étvágya van, a feleség pedig nem győzi elhajtani. A nő akkor cselekszik a leghelyesebben, ha megpróbálja meggyőzni magát arról, hogy szeretkezni jó, és ő kezdi el üldözni a férjét, pár napot rászán, és szorgalmasan molesztálja urát. Azt fogja tapasztalni, hogy férje étvágya rohamosan csökkenni fog, már csak attól, hogy megszűnik az ő privát játszmájának értelme, és a szexuális aktivitása a normál szintre esik vissza.
Hasonlóan érdekes módszerrel gyógyított meg Szendi olyan nőket, akiknek az volt a fóbiájuk, hogy bizonyos helyzetben bepisilnek vagy bekakilnak. Azt javasolta nekik, vegyenek fel pelenkát, és ha úgy érzik, hogy baj van, bátran engedjék el magukat, a pelenka megvédi őket a kínos helyzettől. A páciensei így a gyakorlatban is megtapasztalták, hogy nem is olyan egyszerű beletojni a nadrágba.
Sok más jó tanács mellett még egy esetet megjegyeztünk, amelynek nagy tanulsága, hogy kezdjük el szeretni a másikat. Próbáljuk meg kitalálni, a másik mit miért csinál, ne a tüneteket kezeljük, hanem a problémát. A férj egy multinál dolgozik vezető pozícióban. Esténkét rendre legorombítja a feleségét, dühkitörései vannak. A feleség kiakad, hogy lehet így viselkedni. Megy ez a műsor estéről estére. A feleség nem érti mitől hülye a férj, elmegy a pszichológushoz, aki megérteti vele, a férfi vállán túl nagy teher nyugszik. Rajta múlik a család jóléte, és bár gürcöl, nem érzi, hogy fáradozásait a felesége megbecsülné, ezért dühös. A feleség dolga: szeresse az urát, dicsérje meg, éreztesse vele, fontos és elismerésre méltó, amit csinál. Gyökeres változás érhető el…
És hogyan nem érdemes az emberekkel bánnunk?
Ugyanazt a kérést például nem szabad többször elismételni, minden álló nap a másik orra alá dörgölni, mert attól, hogy újra és újra ugyanazon zsörtölődünk, még nem változik meg semmi. Tehát, ha egyszer nem jön be valami, más módszerrel kell próbálkozni. És még egy jó tanács Szenditől: a változás gátja saját félelmünk.
