Még november közepén jelent meg a kormányrendelet, amely szerint azt a helyet, ahol kábítószerrel való visszaélést talál a rendőrség, három hónapra bezárhatják. Okkal reménykedtek benne a szabálykövető klubok tulajdonosai, hogy ha törvénytisztelő formában szervezik a programjaikat és töltik meg kultúrával az éjszakát, ahogy eddig is tették, akkor ez az újabb orbáni agyrém őket nem érintheti. Azóta kiderült, ez merő idealista ábránd volt, és még csak rendes nyomozati eljárásnak sem kell lefolynia ahhoz, hogy valakire rányomják a skarlát betűt.
A szegedi Sunder Clubot januárban három hónapra bezárta a rendőrség azért, mert valaki azt vallotta: ott vásárolt cuccot. A salgótarjáni Apolló Rendezvényközpont ajtajára is valakinek a bemondására került lakat - nyomozás nulla. Februárban a budapesti Symbolban értek tetten egy bokszolót, aki terített, és ezért a helynek is be kellett csuknia, majd ugyanez a forgatókönyv lezajlott egy balatonlellei helyen is. A zalaegerszegi Golf Presszóban amfetamint találtak egy vendégnél - őket is bezáratták, mintha bármi közük lett volna hozzá. És a legfrissebb hír: a budapesti Arzenálban, az ország legnagyobb elektronikus zenei klubjában terjesztőt fogtak, április 27-ig ezért nem nyithatnak ki.
Itt tartunk, mintha még a kommunizmus porát rúgnánk az utcán: érdemi bizonyítási eljárás nélkül emberek vállalkozását, egzisztenciáját, megélhetését veri tönkre az orbáni önkény. Mindezt csak azért, hogy legyen valami, ami jól mutat a híradóban a sok hazudozás mellett.
“Indul a drogfészkek bezárása” - közölte negyed éve rettegtető, igazi rákosista hangvételben a kormány drogügyi biztosa, Horváth Laci a Facebookon, aki egyébként, mint azt az RTL frissen kinyomozta, havi 2 és fél millió forintot kap ezért az ijesztgetésért a magyar emberek adójából. Úgy, hogy ő maga új munkaköre óta egyetlenegyszer sem ült le egyeztetni szakmai szervezetekkel, például a Magyar Addiktológiai Társasággal, de azért bőszen veri a dobot, hogy minden drog ugyanolyan, de az alkohol az persze nem, mert az a kultúránk része. Csak a szokásos oldschool fideszes recept: nem kell értened valamihez, elég, ha jó kutya módjára a leghangosabban csaholsz a témában.
Azt most hagyjuk is, mert külön maratoni cikk tárgya lehetne, miért életképtelen a drogmentes ország eszménye, erről a téma nemzetközi szakértői hosszú, tömött sorokban tudnának értekezni. Még Nixon bikaerős Amerikája is elbukta ezt a missziót a hetvenes években (annyira, hogy a drog, mint “public enemy number one” üzenet után pár évtizeddel ott tartunk, hogy 42 államban orvosi, 24 államban pedig rekreációs céllal lehet marihuánát fogyasztani).
Azt viszont ne hagyjuk, hogy a kormányzás helyett lassan már csak hazugságokban és félelemkeltésben utazó kormányzat legújabb elmebeteg harca ki ellen irányul.
A liberók, a balosok, a migrik, a buzik, az Európai Unió, végül a szerencsétlen megtámadott ukránok után megérkeztünk ide: a fiatal felnőttek vannak célkeresztben.
Hiszen láthatóan a zenés-táncos rendezvényeink kerültek terítékre. A közösségi tereink, ahova még el tudtunk menekülni az agyonmérgezett valóság elől, magunk mögött hagyva ideig-óráig a gusztustalan pedofilügyeiket, a szabadrablásaikat, a karaktergyilkosságaikat, az akkugyáras eltussolásaikat. A tényt, hogy magyar fordítottak magyar ellen, és ebből húztak hasznot. Először a drogtörvényt szigorították a kontinens legkeményebbjévé, most a kedvenc helyeinket fenyegetik - kíváncsi lennék, melyik két lábon járó fideszes szellemi magaslat fejében fogant meg egyébként, hogy díjnyertes ötlet éppen a húszas-harmincas korosztályba beleállni. Abba, amelyiknek a jelentősebb része egyébként egyáltalán nem vad kábítószermámorban tölti az estéit. Hanem elbulizgat, aztán hazamegy hajnalban.
Ez az egész nem drogpolitika, hanem PR-művelet, aminek nem a dealerek, hanem dolgos magyar emberek isszák meg a levét, milliós károkat okozva, megélhetéseket rizikózva. Mindezt azért, hogy a Fidesz magát az erkölcs és a biztonság védelmezőiként ábrázolhassa. Mert ha valóban a biztonság lenne a cél, akkor párbeszéd lenne a klubokkal: közös protokoll, képzés, ártalomcsökkentési elképzelések kidolgozása, együttműködés - és semmiképpen sem azonnali lelakatolás.
Amikor egy rendszer ennyire ráfeszül a látványra, az általában azt jelenti, hogy nincs stratégiája. Tartalom helyett forma, valós intézkedések helyett erővillogtatás. Az sem számít, ha emiatt emberek százai veszítik el a munkájukat. Csak egy kis járulékos veszteség! Szerencsére áprilisban felébredhetünk ebből a rémálomból, ha elegen akarjuk. Sőt, addig táncolhatunk is egyet ellene.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
