Van valami különös iróniája annak, hogy alig néhány héttel a Fidesz történelmi választási veresége előtt ünnepélyesen átadták Szombathely egyik legdrágább oktatási beruházását, a több mint 1,2 milliárd forintból felújított Takáts-házat – az MCC új szombathelyi otthonát.
A szalagot átvágták, a beszédek elhangzottak: Orbán Balázs a nemzeti jelképek fontosságáról beszélt, Stumpf István a közösségépítésről, a szervezők pedig arról, hogy a történelmi falak között a tehetség, a tudás és a jövő találkozik. Néhány hónappal később azonban már egészen más kérdés került napirendre: lesz-e egyáltalán jövője az MCC-nek?
A hétvégén nyilvánosságra került hírek szerint az Orbán-rendszer egyik legfontosabb szellemi hátországának számító intézmény komoly bizonytalanságba került. Az évek során elképesztő vagyont felhalmozó szervezet működése és finanszírozása is kérdésessé vált a kormányváltás után, és ezzel együtt bizonytalanná vált minden vidéki központ jövője is, köztük a szombathelyié.
Tehetséggondozásból ideológiai bástya
Pedig önmagában egy országos tehetséggondozó hálózat létrehozásával nehéz lenne vitatkozni. Sőt, kevés jobb befektetés létezik annál, mint amikor egy ország a tehetséges gyerekek képzésére költ: ingyenes programok, nyelvi képzés, vitakultúra, külföldi utak, mentorok. Ezek olyan lehetőségek, amelyekből valóban profitálhatnak a diákok, és végső soron az egész ország.
A probléma soha nem ez volt, hanem az, hogy az MCC az elmúlt években fokozatosan jóval több lett egy tehetséggondozó intézménynél. A Mathias Corvinus Collegiumból egy olyan elitképző lett, amelyet a Fidesz nem egyszerűen támogatott - jórészt állami forrásokból -, hanem saját politikai és szellemi utánpótlásának egyik legfontosabb műhelyévé tett. Az intézmény vezetői, rendezvényei, vendégelőadói és kommunikációja egyre kevésbé próbálta leplezni ezt az irányt.
Ez persze nem jelenti azt, hogy minden ott tanuló fiatal politikai nevelésben részesült volna. Azt viszont igen, hogy az intézmény egészét egy nagyon határozott világnézet határozta meg. És amikor egy oktatási intézmény ennyire szorosan összenő egyetlen politikai erővel, óhatatlanul felmerül a kérdés: mi történik vele, ha az a politikai erő elveszíti a hatalmát?
Milliárdos értékmentés a Petőfi utcában
Szombathely ebből a szempontból különösen érdekes eset. Az MCC 2021-ben jelent meg a városban, ideiglenes helyen kezdte meg működését, majd idén tavasszal végre birtokba vehette a teljesen felújított Takáts-házat a Petőfi Sándor utcában. A századfordulós épület kívül megőrizte eredeti karakterét, belül azonban korszerű oktatási központtá alakult át.
A beruházás ára meghaladta az 1,2 milliárd forintot, ami nem kevés pénz – főleg úgy, hogy ezt az összeget olyan intézményre költötték, amelynek a hosszú távú működése ma már korántsem tűnik biztosnak, miután az új kormány megszüntette a mögötte álló alapítványt.
Persze könnyen lehet, hogy az MCC túléli ezt az időszakot is, ahogy az is elképzelhető, hogy teljesen új szerepet kap. Hiszen a falak önmagukban nem tehetnek semmiről: a Takáts-ház felújítása értékmentés volt, a város egyik szép szecessziós épülete újult meg. Ez akkor is érték marad, ha egyszer más költözik ide.
Tanintézmény vagy mementó?
A valódi kérdés inkább az, hogy sikerül-e leválasztani az MCC-ről azt a politikai örökséget, amely az elmúlt másfél évtizedben rárakódott. Mert tehetségeket gondozni nem baloldali vagy jobboldali feladat. A kívánatos az lenne, hogy egy ilyen intézményben valóban sokféle világnézet találkozhasson, és a kritikus gondolkodás fontosabb legyen, mint az ideológiai lojalitás.
Ha ez sikerül, akkor a szombathelyi központnak még hosszú jövője lehet. Ha nem, akkor könnyen előfordulhat, hogy a Takáts-házat néhány év múlva már nem az MCC otthonaként emlegetjük, hanem úgy, mint a Fidesz-korszak oktatáspolitikájának egyik leglátványosabb és talán legdrágább emlékművét.
