A Hajós révbe ért

Hajós András arra vállalkozott, hogy vicces lesz. Sikerült neki. Mindenki sajnálhatja, aki nem őt, hanem az X-Faktort nézte.

Ritkán nézem a stand up comedyt, aminek oka egyszerű: az összes haverom olyan, hogy folyamatosan tolja a hülyeségeket. Maga a hülyeség üdítőleg hat az agyra, vagyis tisztít, de néha az érzésem az, hogy sokszor már letörölni szeretnék agykérgem külső burkát. Most mégis kivételt tettem, mert vasárnap este Hajós András arra vállalkozott, hogy vicces lesz. Ugye, ebbe csak belebukhat a zenész-celeb, mert ha nem csinál zseniálisat, csak középszerűt, az is a bukás felső foka.

Jelentem, sikerült a lehetetlen, Hajós András egy órája frenetikus volt, és mindenki sajnálhatja, ha nem őt nézte, hanem az X-Faktort.

Nem egyedül lépett fel, hanem egy zongora kísérte őt. Végig az életén, mert Hajós rövid zenei életrajzot mesélt el, választékosan, sőt, franciás eleganciával, vagyis négyszer több fogalmat használt arra, amire másoknak csak egy-két szó jut. Verbális gazdagsággal sokan rendelkeznek (lásd a populista politikusokat), de nála ez gondolati ritmussal társult. Na, ja, könnyű neki, zenész és énekes, de azért én láttam olyat is, aki zenész és énekes, mégis hiányzik belőle a ritmus és gondolat. Nem mondok példát, elegen utálnak már.

Persze, a gyermekkor a legizgalmasabb, amikor a kis Hajósból még bármi lehetett volna, ha nincs otthon egy zongora. A zongorához járt még egy apa és anya, aki kulturális félreértésből nevelni akarta gyermekét. Hál’Istennek, ez annyira nem sikerült, így Hajós valószínűen éppoly idétlen maradt, mint rövidnadrágos korában. Az idétlenség, ha kulturáltsággal párosul, a legmagasabb szellemi élményekhez vezet. Lásd Mozart.

A Krasznaja Moszkva büdös parfümjétől felejthetetlen Edit néni, Hajós első zongoratanára, kiemelkedő húsz perc volt. Nemcsak mesélt, hanem meg is mutatta, miképpen próbálta a szocializmusban már foszladozó zenepedagógus a kisfiút a hanyagul epilált lába közé venni. Aminek azért sem volt értelme, mert Hajós a cicik lenyűgözött csodálója volt, és van. Élettörténete Fellinisen Amarcord szerű volt, vagyis a szexuális vágy és a szenvedés a hangszerrel átitatták egymást. Ezt különböző zenei stílusokban érzékeltette, vagyis a zongorához leülve könnyedén csúszkált a műfajok között. A swingtől a funkyn át Balázs Fecóig az összes frázist és közhelyet egybegyúrta. Ekkor gondoltam arra, milyen kár, hogy már nincsenek ilyen típusú pedagógusok, vagyis a Kodály-módszer hazája már Norvégia.

Minden olyasmit is tudott, ami e műfaj feltétele. Figyelt és kiszólt a közönségéhez, improvizált, önirónikus volt, és mint Rostand Cyranója, saját magát mennyei szinten gyalázta.

Végül én sem bírtam tovább, röhögni kezdtem felhőtlenül, ahogy a közönség is, és most nem a tömeghatás volt az oka. Láttam korábban Hajós színpadi próbálkozásait, de azokban még nem sikerült tökéletesen megtalálnia az intellektualitás és a szórakoztatás elegyét. Úgy látszik, kell hozzá tíz-húsz év, hogy az ember természetesen, szerethetően adja oda magát a közönségnek, aminek legjellemzőbb tulajdonsága a mohóság. Megették Hajóst, anélkül, hogy kiköpték volna. Komoly teljesítmény ez abban a korban, ahol még mindig a sasjózsis fingós humor, meg a tahón beszélő városi parasztok jelentik a viccet.

Félre a dumával, a Dumaszínházban magasra tette Hajós a mércét. Nehéz lesz ezt a hórihorgas fickót átugorni bárkinek is.

Látott valami érdekeset, izgalmasat, szokatlant? Írja meg nekünk, vagy küldjön róla fotót. Akár névtelenül, titkosított üzenetküldő rendszerünkön keresztül itt , vagy facebook messengeren ide kattintva . Esetleg emailben, itt: jelentem_KUKAC_nyugat_PONT_hu

Hozzászólások

A cikkekhez csak regisztrált felhasználóink szólhatnak hozzá. Kérjük, jelentkezzen be, vagy ha még nem tette, regisztráljon.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a cikkekhez nem kapcsolódó kommenteket moderálja, törölje. A részletes moderálási szabályokért ide kattintson!

Vélemény

Tovább az oldalra