A kutatásban 44 szakértővel és 40 olyan várandós vagy kisgyermekes nővel készített interjút a szervezet, akit a közelmúltban hátrányos megkülönböztetés ért munkahelyén az állapota miatt.
Magyarország eddig sem járt az élen, ha a nemek közti bérek és munkahelyi bánásmódbeli egyenlőtlenségek megszüntetéséről volt szó. Habár törvény szerint már egyenlőségnek kellene lennie, a gyakorlatban ez sokszor nem tapasztalható.
Rengeteg munkavállaló nincs tisztában a jogaival, a munkaadók pedig előszeretettel vissza is élnek ezzel.
Ha egy női dolgozó bejelenti, hogy terhes, törvény szerint nem érhetné emiatt semmiféle hátrányos megkülönböztetés.
Az Amnesty International által megkérdezett 40 nő mégis épp ezeknek az ellenkezőjéről számolt be az elmúlt pár hónapban.
Miután elmondtam a munkaadómnak, hogy várandós vagyok, behívattak egy megbeszélésre. Azt mondták, túl magas a fizetésem, szóval vagy aláírunk egy új szerződést alacsonyabb bérrel, hogy el tudjak menni szülési szabadságra, vagy meg kell szüntetnünk a munkaviszonyomat – meséli Bernadett.
A szervezet szerint a legtöbb esetben az a legnagyobb probléma, hogy a munkavállalók nincsenek tisztában a jogaikkal, a munkaadók pedig ezt használják ki. Bernadett története például úgy végződik, hogy aláírta a szerződést a kevesebb bérről, mert félt, hogy kirúghatják, attól pedig még inkább, hogy jogosan.
A munkavállalói jogaink érvényesítése sokszor nem is egyszerű feladat.
A kutatás egy másik fontos tanulsága, hogy még ha tisztában is van a munkavállaló a jogaival, azt nem mindig tudja érvényre juttatni. Nem ritka eset, hogy egy cég belső ellenőrzésénél hiába teszünk panaszt munkavállalói jogaink megsértése miatt. A belső ellenőrzés is lehet részre hajló, a munkaadó érdekeit előtérbe helyezheti, ügyünk pedig a „négy fal közt” reked.
Kívülről sem könnyű segítséget kérni, ha egy cég vezetése teljesen ellehetetleníti a belső ügyekbe való betekintést. Ha pedig minden kötél szakad, még mindig vissza lehet élni egy olyan szerződéssel, ami a munkaadónak kedvez.
Egy másik nő arról számol be, hogy miután bejelentette, hogy szülési szabadságra menne, főnöke elmondta, hogy ezzel árt a cégnek. Nem sokkal később olyan felmondást kapott, aminek az indoklása szerint a helytelen, munkahelyi légkört nagyban szennyező viselkedése az ok.
A járvány utáni gazdasági bizonytalanság tovább ronthat a helyzeten.
Az Amnesty International most elsősorban arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy a járvány miatt egyre nehezebb gazdasági helyzetbe kerülő cégek női alkalmazottai most fokozottan kiszolgáltatottak.
Ha eddig nem is érte a szülési szabadságra menő munkavállalókat hátrányos megkülönböztetés, nem kérdés, hogy most ennek a kockázata nagyobb.
A várandósság és az anyaság nem lehet stigma a 21. században. A munkaadóknak nem szabad “időzített bombaként” tekinteniük a nőkre, hanem lehetővé kell tenniük számukra, hogy a gyermek mellett rugalmas és munkavállaló-barát környezetben dolgozhassanak. Ez mind a munkavállalónak, mind a munkáltatónak megéri hosszú távon – írja az Amnesty International.
