Kőszegen van egy épület, mely vissza repít minket az ipari forradalom korába. A rozsdásodó fogaskerekek, a vörös téglafalak labirintusa, a csövek és vezetékek kusza hálója és a sötét gyárcsarnok, benne a magára hagyott, hatalmas gépekkel – lenyűgöző látvány.
Nem csoda, hogy fotósunkat is megihlette a hely. A kőszegi nemezgyár épületéről készült egy festői fotósorozat, ám akkor még nem is tudtuk, hogy a színfalak mögött pontosan milyen tevékenység zajlik.
Ma már sokan úgy hivatkoznak rá, és még a bejárattal szemközti táblára is ez van írva, hogy „Magyarország egyetlen nemezgyára”. Fodor Ilona, a cég vezetője azonban elmondta, hogy ennél is többről van szó, ugyanis egész Közép-Kelet-Európában nincs még egy ilyen gyár.
A nemezgyártásban az a legérdekesebb, hogy míg más iparágakban a technológiai fejlődés folyamatosan jelen van, addig a nemez, vagy más néven gyapjúfilc esetében a gyártási folyamat nagyvonalakban ugyanúgy zajlik már évszázadok óta.
Részben muzeális gépekkel dolgozunk, és a mai napig remekül működnek – tette hozzá Fodor Ilona. A hagyományos gyapjúfilcre való kereslet az import ipari filc és a műszál elterjedése miatt sajnos visszaesett, de újabban megint egyre népszerűbb, és ez a fenntarthatósági törekvéseknek köszönhető.
A nemez előállításához ugyanis csak víz és magas hőmérséklet kell, alapanyaga pedig a gyapjú. A környezettudatosság minden elvárásának megfelel.
Fodor Ilona magáról a gyárépületről is beszélt, ami több, mint 100 éves és helyvédelem alatt áll.
Mi egymás közt csak működő múzeumnak hívjuk.
Természetesen jó lenne, ha felújíthatnánk – mondta a vezető – de erre jelenleg csak két magánszemély (a két vezető, szerk.) saját forrásai állnak rendelkezésre, az pedig nem elég. Különösen így, hogy egy felújítás során az is fontos szempont lenne, hogy megőrizzük az épület jelenlegi báját. Ha egyszer lesz olyan pályázat, amely erre forrást biztosítana, pályázni fogunk.
