Vallomással kezdem. Szombaton délután sürgős és halaszthatatlan vásárlásom volt a városszéli barkácsáruházban.
Nosza, biciklire pattantam, hogy 10 perc múlva izzadságtól nedves pólóban és farmerban leugorjak a nyeregből, és hogy rögtön lemerevedjek a bejáratnál:
Nincs nálam maszk!
"Ezer kartács és bomba!" – mondom magamban, még ha nem is pont ezekkel a szavakkal.
A kütyü nagyon kell az aznapi tervemhez, de nagy kedvem nincs visszabiciklizni a maszkért a belvárosba.
Így hát óvatosan bekukkantok az áruházba: idősek és fiatalok vegyesen, boldogan és lázas izgalommal járják a polcok közötti tereket. Az igaz, hogy láthatóan mindenkinek van maszkja, de gyakorlatilag senki nem hordja, ehelyett elegánsan a száj alá csúsztatják, hogy ezzel se akadályozzák a családi program kiteljesedését és az eladókkal való konzultációt.
Így aztán bevállalom a kockázatot: felhúzom a szám elé a pólómat és megcélzom az épület túlfelén lévő pultot, amelynek a fiókjában van az áru. Miközben átvágok a téren, keveredik bennem a bűntudat, a kalandvágy és a forradalmi ösztön.
A pult mögött álló eladó, látva a kreatív megoldásomat, nem szól semmit, igaz, az ő maszkja is a szája alatt van.
Miközben a pénztár felé igyekszem visszafelé a vásárfiával, a hangszóróból valamilyen COVID-19-ről szóló információ szól, de ettől még senki nem húzza vissza a száj elé a maszkot.
Simán megy a pénztárnál a fizetés is.
„Istenem, mekkora blődség a kötelező maszkviselés ebben formában” – foglalom össze a nagy kalandot magamban, miközben kerékpározom haza a Zanati úton.
„Vigyáznak ránk”
– mondja a telefonba másnap reggel anyu, akivel nem a maszkviselést, hanem a nyugdíjas idősávot beszéljük meg.Olvasott, tájékozott, nyitott nő, aki általában átlátja a dolgokat, de most – akárcsak a bevándorlóknál – nem nagyon tudom meggyőzni.
Hiába magyarázom, hogy mennyire értelmetlen ez így, mennyire nem oszt, nem szoroz, ha már mindenhol lehet keveredni, a műszaki áruháztól kezdve a filléres boltig. És hát miért racionális, ha egy helyre összetereljük a város öregjeit, amikor tudjuk például, hogy az idősotthonok voltak a járvány melegágyai 
Jobb későn, mint soha - Közölték az idősotthoni koronavírus adatokat 2020. June 15. 10:36 .
De szavaim értelme a porba hullik, anyu továbbra is úgy éli meg, hogy vigyáznak rá.
És ez az érzés, amit minden bizonnyal még százezrek - vagy talán milliók – átélnek, nagyjából meg is magyarázza, hogy miért kell még mindig elővennünk a zsebünkbe gyűrt maszkunkat a boltajtók előtt, és miért tartott ki a kormány a végsőkig a nyugdíjas-sávval.
„Törődünk veletek, féltünk és megvédünk titeket”
– jön az üzenet.Valljuk be, fogalmunk sincs, miről szólt ez a járvány , amely amilyen gyorsan megjelent, olyan titokzatosan eltűnt, és amikről mindenkinek volt egy-két okos szava, amelyek aztán soha nem álltak össze a kerek egészé.
Talán majd egyszer összeállnak, talán sohasem.
Talán lesz egy második hullám, talán sohasem.
A nagy információs vákuumban és bizonytalanságban, amikor még a WHO sem tudta eldönteni azt a primitív kérdést, hogy jó-e a maszkviselés, vagy sem 
Kezd hitvitába átfordulni a kérdés, miszerint jó, vagy nem jó dolog szájmaszkot hordani 2020. April 01. 19:09 , valakinek el kellett játszania a határozottat és a mindentudót, azt, hogy kézben tartja az eseményeket.
Ami nem biztos, hogy baj. De ezért áramlik Magyarországra még ma is számolatlanul a lélegeztetőgép, ezért kell maszkot viselnünk, ezért van nyugdíjas-sáv és napi sajtótájékoztató.
Illúzió, ami jólesik.
Ne higgyük, hogy mindez a magyar kormány sajátja volna.
Bár kormányunk valóban szereti és gyakran játszik az illúziókeltéssel, a játékba ugyanolyan lelkesen beszálltak az önkormányzatok, és ha külföldi ismerőssel beszélgetünk, jó eséllyel ő is tud számos példát mondani az ottani illúziókból.
Ha minden igaz, néhány nap múlva elfeledhetjük a nyugdíjas sávot Várhatóan napokon belül vége lesz a nyugdíjas-sávnak 2020. June 15. 11:52 és talán majd a maszkokat is.
A világ visszazökken a Vajna Timi-hírek 
Bikinis fotóval dicsekszik Vajna Timi, ilyen jól megy a diétája 2020. June 15. 12:10 és a sporteredmények által kijelölt útjára, a kormánynak pedig máshogy kell megmutatnia, hogy vigyáz ránk.
Meg fogja találni a módját.
Tartsd életben a helyi nyilvánosságot!
A független és szabad újságírás ezután is fontos marad! Sok dolgunk lesz a múlt feltárásával, a mindenkori hatalom ellenőrzésével és azzal, hogy továbbra is egy olyan országért dolgozzunk, ahol valódi jogait vannak és ahol a tetteknek következménye van.
A Nyugat.hu-t többféle módon támogathatod. Tedd meg!
