Ki ne játszott volna a beérő juhar terméseivel gyerekkorában és figyelte, ahogy pörögnek lefelé a szélben? Esetleg búgócsigázott, vagy tologatta a csattogós lepkét.
Ilyen régi emlékek törnek fel az emberben, amikor megnézi a Népi fajáték reflexiók című kiállítást, a szombathelyi Írókéz Galériában. Ez a tárlat a FA (Folk+Art) Képzőművészeti Alkotóműhely harmadik kiállítása. Nyáron gyűltek össze a meghívott képzőművészek több napra a Vasi Skanzenben. Név szerint Gálhidy Péter, Hegyi Csaba, Lieb Roland, Molnár Mercédesz Dorisz, Tóth Magdolna, Péter Alpár, Szántó István, akiket a múzeumfalu gyűjteményében található fajátékok ihlettek meg. Ezekre a műtárgyakra reflektáltak, kapcsolatot és párbeszédet teremtve a gyűjteményi tárgyak és kortárs átiratok között. Így generáltak képzőművészeti gondolatokat.
Nem volt meghatározva, hogy milyen méretben dolgozzanak. Ezért az elkészült tárgyak között találunk kézbe vehető, használható és térbe kihelyezhető komplex faszerkezetet is.
„Muzeológusként zavarban vagyok, mert nálunk a múzeumban alapszabály, hogy nem nyúlunk semmihez, illetve csak ahhoz, amit külön jeleznek. Itt azonban számos olyan tárgy van, amelyhez hozzányúlni kötelező” – mondta a kiállításmegnyitón prof. dr. Vígh Károly, a Savaria Múzeum tudományos igazgatóhelyettese. És valóban, már a kezdés előtt megszólalt a sarokban a kereplő és használatba kerültek a gólyalábak.
A másik nagy élmény a tapintás mellett, hogy közel hajolhatunk a fához, nem ugranak ránk rögtön a teremőrök. Nemcsak pusztán vizuálisan, hanem tapintás útján, adott esetben hanghatással, illattal is élményhez jutunk. Tehát más érzékszerveinkre is hat ez a tárlat, mint egy síkban megvalósuló, hangtalan, szagtalan kiállítás. Az embert elkapja a vágy, hogy pörgesse a pörgettyűket, vagy gólyalábon körbetotyogjon a teremben.
Vígh Károly kiemelte, a harmadik alkotóműhely kiállítása újra bebizonyítja azt, micsoda rejtett kincsek bújnak meg a paraszti, népi kultúrában, akárcsak a formavilágának újraértelmezésében vagy a színhasználatban. Az alkotóművészek gyönyörű műalkotásokat készítettek, kibontva a burokban lévő értékeket.
Az igazgatóhelyettes a jövőre nézve elmondta, bízik abban, hogy a későbbiekben is helyet adhatnak az alkotóműhelynek, ahol mindig egy-egy érdekes tematika, kérdéskör köré szerveződik az alkotótevékenység. Az első évben a népi kultúrában használható színeken volt a hangsúly, a második évben pedig a betonkerítésekre reflektáltak az alkotóműhely résztvevői.
Szántó István a kiállítás kurátora, az alkotóműhely vezetője elmondta, a cél az volt, hogy a kortárs képzőművészet és a népi tárgyalkotó kultúra kapcsolata egy újabb helyzetben, egy intenzív műhelymunka során kialakuló szemléletben jelenjen meg. Teret nyertek a kortárs értelmezések, ezek reflektálnak a korábbi kapcsolódási pontokra. Párbeszédbe állítják a népi élet és tárgyalkotó kultúra, valamint a díszítőművészet értékeit az aktuális olvasatokkal és vizuális lehetőségekkel. Szántó István köszönetet mondott a támogatóknak és felkérte Keserü Katalin, Széchenyi-díjas művészettörténészt, az ELTE Művészettörténeti Tanszékének professor emeritusát, hogy méltassa a kiállított tárgyakat.
A művészettörténész többek között arról beszéltt, hogy sokan azt hiszik, a művészet a kultúra része, pedig a művészet azon kívül található és megtermékenyítheti a kultúrát. A kultúra pedig közös, embereket képes közösséggé alakítani.
Hangsúlyozta, kevés olyan alkotás van manapság, mint amelyek ezen a kiállításon láthatók, és a közösségi, közös kultúrát gyarapítják, mélyítik, emelik fel.
Többek között kiemelte Gálhidy Péter egyik alkotását is, amelyen a kis kocsi egy óriási fűszáltöredéket visz. A fűszáltöredék hatalmas a kicsi kocsihoz képest. Ehhez az arányváltoztatáshoz és dimenzióváltáshoz, hogy megszülessen, egy egészen más gondolkodás kell, mint amire a civilizációnk épül. Szabad gondolat, játékosság kell hozzá, ahogy a többi alkotáshoz is, mint például a tutaj, az ördöglakat, vagy éppen a szélforgó újraértelmezéséhez.
A megnyitón szép számú közönség vett részt, köztük fiatalok is, akik érdeklődéssel próbálták ki az újragondolt népi játékokat. Sikerült olyan kiállítással megjelenni a látogatók előtt, amely láthatóan érdeklődést váltott ki. A kiállítás november 16-ig tekinthető meg az Írókéz Galériában.
Az alkotóműhely támogatói: Nemzeti Kulturális Alap, Kulturális és Innovációs Minisztérium, Szombathely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, Savaria Múzeum – Vasi Skanzen, Vasvár Népfőiskola, Hegypásztor Kör, Új Irokéz Galéria, Sipos József egyéni vállalkozó, Marketfa 2011 Építő- és Tüzelőanyag Kft. Az alkotóműhely megvalósulását a Westwerk Művészeti Alkotóműhely Kulturális Egyesület segítette.
