Szombathelyen a kátyúkból és úthibákból van elég, mivel az elmúlt évtizedekben kevés pénzt tudott a város az úthálózata karbantartására fordítani. Ugyan teljes rekonstrukcióból az utóbbi pár évben volt néhány, ezek még mindig inkább csak tüneti kezelést jelentenek, ahogy a kátyúzás is.
Az úthibák között pedig egyre több a víznyelők felett kialakuló lyuk, amelyekből egy visszatért 
Víznyelő kátyú (vagy akármi) a szombathelyi Szent Gellért utcában 2024. September 13. 16:37 a Szent Gellért utcába, a 64. számú tömbház parkolójába. Az újra kialakult helyzet pedig remek alkalmat teremt arra, hogy bemutassuk, pontosan mi áll a víznyelők kialakulásának hátterében.
Természet vs. ember
Mint a legtöbb történet, ez is az emberrel kezdődik. Van az a rossz szokásunk, hogy mindig igyekszünk a saját elképzeléseink szerint formálni mindent, többek között a természetet is. Azonban, amikor beavatkozunk ebbe a rendkívül bonyolult rendszerbe, az nem várt eredményekkel járhat.
Víznyelők elsősorban karsztos területek alakulnak ki, de az sem segít, ha egyszerűen rosszul lett felmérve egy terület műszaki földtani szempontból, esetleg az infrastruktúrát alakították ki nem megfelelő módon. Utóbbi a talajba lefektetett csöveket, vezetékeket (például: víz-, vagy gázvezeték) jelenti. Ha ezek nincsenek megfelelően beágyazva, akkor a fölöttük elhaladó forgalom folyamatos terhelést jelent az úttest alatt futó csövekre.
Ilyenkor könnyen kialakulhatnak rejtett csőtörések, amelyek alámossák az aszfaltot. Természetesen ezeket a hosszanti repedéseket ma már különböző, célzott műszaki mérésekkel és folyamatos fogyasztás monitoringgal (például a környék lakóinak vízfogyasztási szokásainak megfigyelésével) meg lehet találni. De, ettől még ha van hely, a víz utat tör magának.
De nem csak vezetéken jön a víz
Azonban az épített területek még egy problémaforrást hordoznak, amely nem más, mint a csapadék. Az égi áldásnak is valahogy le kell folynia a betonozott, aszfaltozott felületekről, ezért vannak csatornák. Ezek azonban képesek úgy viselkedni, mint a mészköves területek. A víz leszivárog, kiold dolgokat és így létrejönnek olyan karsztok, amelyek egy darabig rejtve maradnak. Majd, amikor már túl nagyra nő a csapadék által kivájt üreg, akkor ezek teteje beszakad.
Szombathelyre azonban nem jellemző a mészköves talaj, a kisebb-nagyobb víznyelők oka többnyire egy-egy műszaki hiba lehet. Vagy csőtörés, amelynek nyoma lesz a fogyasztási adatokban, vagy egy-egy csatorna rész elhasználódása, amikor a csapadék már nem csak a vízgyűjtőbe tud elfolyni, hanem mindenfelé.
A testünk és a járműveink épségére azonban már veszélyesek tudnak lenni ezek a víznyelők, mert ahhoz elég nagyra tudnak nőni. Természetesen az ilyen víznyelők kialakulásának mindig vannak nyomai, mert az kimosott anyag nem vész el, a víz valahol le fogja rakni a hordalékát. A csőtörés és az eső között pedig az a különbség, hogy egy csőtörés esetén a víznek turbulens folyása és sodrása is van. Az esőnél inkább az a kérdés, hogy mennyire tudja átáztatni az utak, vasutak töltését.
Szombathelyen egész házakat elnyelő kráterekre nem igazán kell számítani, mivel nem vagyok elég magas térszínen. Egyedül a Brenner körúton van egy rézsű talajcsúszás-veszély, ami esetleg kockázatos lehet. Ezen a területen a talapzatot kell szárazon tartani, hogy ne szívja fel a vizet, és fentről se áztassa semmi, csak így kerülhető el a földcsúszás.
És mégis mozog a föld
A problémakört tovább bonyolítja, hogy a Földön naponta több mint egymillió, kisebb-nagyobb földrengés pattanhat ki. Ha hihetünk a ravennai krónikáknak, akkor Savariát 456-ban pont egy földrengés pusztította el. Bár a történészek cáfolják, hogy ez megtörtént volna, azonban földtanilag és geofizikailag a feltételek elméletileg adottak.
Azért a feltételes mód, mert információink szerint Szombathelyen nincs állandó szeizmográf, így nagyon nehéz méréseket végezni, és monitorozoni, hogy a város alatt mikor és mennyire mozdul meg a föld. A környéken csak Sopronban és Becsehelyen van szeizmográf, ezek az országos hálózat részei (és ha lenne Szombathelyen állandó műszer, azt is be kellene kötni ebbe a rendszerbe). Az adatok pedig azt mutatják, hogy Sopron és Becsehely között a távolság évente másfél milliméterrel csökken, ennyivel lesz kisebb minden évben Magyarország.
Így a Szombathelyen tapasztalt felszíni csend csak viszonylagos, mert a mélyben megvannak a feszültségek, így itt is bármikor kipattanhat egy földrengés. A Pannon- és a Kárpát-medence amúgy is egy tektonikailag aktív zóna, ami azt jelenti, hogy az egész középhegységi vonulat emelkedik, míg a Kisalföld süllyed, a kettő között pedig Szombathely egy billenőponton fekszik. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Sopron és Becsehely között négy törésvonal is található.
Mindebből látszik, hogy az útépítés nem egy egyszerű feladat, és a megfelelő alapozást nem lehet megúszni. És ezzel is csak késleltetni lehet a folyamatokat, de amikor a víz utat tör magának, akkor ott egy kis kátyúzás biztos nem fogja megoldani a problémát.
