Az Alterába Fesztivál első két napján kegyes volt az időjárás a közönséggel, a harmadik napon viszont beborult az ég, a sűrű felhők pedig ontották magukból az esőt, lehűtve ezzel a levegőt és jól átáztatva a körmendi helyszínt. Nem lepődtünk meg, tavaly sem úsztuk meg szárazon a bulit, már csak arra voltunk kíváncsiak, hogy miképp kezelik majd a szervezők a sár okozta nehézségeket.
Mert hogy tavaly nem csak az emberek csúszkáltak, ragadtak bele cipőjükkel a cuppogós dagonyába, de még a zenekari buszokkal is nehéz volt a beállás és távozás. A bejárathoz érkezve láttuk, hogy idén kartonpapír helyett szalmával fedik le a sűrűn járt területeket, ez jó módszernek bizonyult, ugyanis tiszta cipővel érkeztünk haza hajnalban. Azért ha valaki magabiztosan akart közlekedni, jól jött egy gumicsizma, ha pedig kényelmesen akarta az estét végigbulizni, akkor nem ártott egy pulóver sem a hideg ellen.
Odett és Macho banzáj
A délutáni programok egy részét kihagytuk, viszont az Odett és a Go Girlz! koncertjén már ott csápoltunk mi is a közönségben olyan slágerekre, mint a Hanyatt, a Repülő, a Móló vagy a Van az a Pillanat. Odett hangját még mindig szeretjük, mint ahogy az előadás közben látható sokféle arcát is, az angyalian mosolygóstól a megbántott, dühös lányig.
Odették után sétáltunk egy kicsit a fesztivál területén, a tömeg szép lassan gyarapodott, ahogy közeledett az Ocho Macho koncert kezdésének időpontja. A karaoke színpad most is szüntelenül üzemelet a nagykoncertek közt, az önjelölt előadókat nem akarjuk osztályozni, hiszen olyasmi, mint egy megasztár válogatás, az egy két tehetség mellett sok a YouTube-gyanús sztár.
Az Ocho Macho koncert kezdésére megtelt a sátor, óriási banzáj vette kezdetét, a Savaria Kingston Town ritmusára, majd folytatódott szinte szünet nélkül ugrálással, reggae-s huppanással, üvöltve énekelt Jó nekemmel a koncert végi pogószerű vad tombolásig.
Vad kemikáliák tiniknek
A Vad Fruttik koncertjén megállapítottuk, hogy tinik sora bámulja a zenekar tagjait, csodálattal, szinte már szerelmesen, de megkockáztatjuk, hogy egyesek már súrolták, sőt szemmel magukévá is tették az énekest, vagy éppen a billentyűst. A híres slágert, a Kemikáliák-at olyan hangosan énekelték a tinik, hogy szinte még a zenekarnak is vadabbul kellett játszani, hogy túlkiabálják a őket. Illetve láttunk lassabb dalokat elérzékenyülten, könnyes vagy épp síró szemmel énekelték, de láttunk akkor átélést is, ami azért egy 14 évestől kicsit még furcsa, a dalok szövegének jelentéséhez mérten.
A fruttik után élesedett újra a karaoke, ekkor már tűzzel játszó lányok is feltűntek a színen, jó közel mentünk, kaptuk is az arcunkba a gyúlékony löttyött a tűzfújásnál, ezért a Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertjének kezdetéig a fényképezőgép pucolásával töltöttük az időt, és nem fesztiválszemlével.
Már az is nagy sikításnak örvendett, amikor beállt a zenekar (mondjuk ez minden zenekar hang-illesztgetésére jellemző volt), de amikor belecsaptak a műsorba, akkor futni kezdett a közönség (amolyan ska-táncra jellemző helyben futásra gondolunk), és kocogva köszöntötték Hellóval Gagarint, a Tenkes Kapitányát, érezték a Riddimet, és hasonló PASO dalokat.
A PASO után becéloztuk a kijáratot, a sötétben az autó felé botorkálva még benne volt az ember lábában a ritmus, majdnemhogy
kocogni
akartunk, jó bulit futottak nekünk a srácok, s már alig vártuk, hogy belevágjunk a Fesztivál negyedik napjába, amely alatt reményeink szerint nem esik majd az eső, mert sajnos a szalma csak a sár ellen jó, a zuhogó eső ellen nem igazán, mert jobb lesz szárazon pörögni a Magashegyi Underground koncertjén Bíborkával, de legalább stílusos lesz a borult ég, miközben a 30Y elhozza nekünk a Felhőt.
