Van annak már vagy nyolc éve, hogy egyszer összeakadtam vele az iWiWen. Konkrétan chateltünk. Beszélgetésünk apropóját egy közös ismerősünk adta, aki körülbelül 20 évvel ezelőtt a még szárnyait bontogató Kálmán Olga kollégája volt, az azóta legendássá vált Pehi Laci-féle Magyar Televízió Szombathelyi Regionális Stúdiójában. Az igaz, hogy Robi barátom főleg a tényleges munkát végző tévések hivatalos kifli- és tízórai-beszállítója volt, ráadásul ezt a pozícióját is elég slendriánul végezte, de így legalább volt miről nevetgélnünk cseverészésünk közben.
Már akkor meglepett, hogy Olgi mindig azonnal válaszolt, hisz ismerjük mindannyian azt az érzést, amikor hosszú perceket, netán órákat kell várnunk egy chatszobában a válaszra. Nem, ő bizony rögtön írt, rögtön válaszolt, amivel egy jó hangulatú, gördülékeny beszélgetést idézett elő. Ezt aztán frankón sikerült elrontanom egy meggondolatlan
...és mi a helyzet a Friderikusszal?
kérdéssel.
Olga akkortájt kezdett együtt dolgozni az ATV-n Sándorunkkal, és aki egy picit is jártas a médiában, az sejthette, hogy két dudás egy csárdában - főleg, ha ugyanazt a dalt dudálják - nem fér meg. Nem is lepett meg, hogy a válasza a következő volt:
Ki nem szarja le a Friderikuszt?
Azonnal átláttam a helyzetet. Most úgy fogalmaznék, hogy ami Gyurcsánynak Balatonőszöd, Orbánnak trafikmutyi, az Olgának Friderikusz volt. Vagyis hétpecsétes tabu.
Most megjelenő könyvében ezt a témát is körüljárja, nehogy bárki is azt gondolja, ők puszipajtások. Nem is gördült tovább iWiW-es smúzolásunk, pedig még bepróbálkoztam olyan témákkal, mint
emlékszik-e arra, hogy a szombathelyi tanárképző ebédlőjében egyszer-egyszer beszélgettünk a 90-es évek elején?
, de Fridi mindent elrontott, így gyorsan elbúcsúztunk. Könyvét olvasva viszont meglepett, hogy még az ilyen nagy "ellenfél" is hozhat jót az ember életébe.Friderikusz helyett szatyor
A sors aztán 2-3 évre rá sodort össze ismét bennünket, amikor Nyugat Rádiós szerkesztőként azt a feladatot vállaltuk munkatársainkkal, hogy Szombathelyhez köthető ismert személyiségeket kérdezzünk karácsonyi emlékeikről, élményeikről. Én Olgit választottam, a telefoninterjú rendkívül kellemes hangon, szinte már-már baráti hangnemben ment. Megtisztelve éreztem magam, hogy, noha nem kérdeztem, mégis beavatott magánéletének nehezebb pillanataiba (épp válófélben volt), elmesélte, miképp jött rá Luca lánya arra, hogy nincs Jézuska, és így tovább.
Az interjút viszont most nem Friderikusz, hanem a technika ördöge tette emlékezetessé. Az hagyján, hogy a vonal minősége csapnivaló volt, mindezek dacára viszont szakadozott is. Képzeljék csak el, hogy a Nyugat Rádió karácsonyi műsorában Kálmán Olga mesél arról, hogy gyermekként mennyire szerette kikutatni az ajándékokat, és amikor azt a mondatot mondja, hogy
...kinyitottam a kisszekrényt és ott várt a hőn áhított szatyor
. Nos ebben a pillanatban a szatyor szó középső része atyo
megszakadt és csupán ennyit lehetett hallani:...ott várt a hőn áhított sza.r
.
Így nem mehet adásba, gondoltam, nincs más választás, fel kell újra hívni, és megkérni, hogy mondja a telefonba azt az egy szót, hogy szatyor. A médiában dolgozóknak ez a rémálma. Tudom, hogy az interjúalany a pokolba fog kívánni, már ha egyáltalán felveszi a telefont. Szóval két választásom van: vagy felveszi a telefont és elkönyvel amatőrnek, vagy nem veszi fel a telefont, így a legjobb mondatot kell kivágni a karácsonyi műsorból. Nem nyerhetek, gondoltam. Nem számoltam viszont egy harmadik lehetőséggel, hogy Olgi végtelenül kedvesen, rendkívüli jófejségről tesz tanúbizonyságot, és vagy húszféle hanglejtésben, stílusban bemondja a telefonba a szatyor szót, majd nagyot nevetve boldog karácsonyt kíván.
Mélypolitika helyett elvágódó díszletek
Kálmán Olga Adásidőn innen és túl című könyvéből folyamatosan ez a jófejség olvasható ki. Vagy inkább huncutság. Olvashatunk arról, milyen érzés interjú közben rájönni, hogy vagy tíz centivel magasabbak vagyunk Orbán Viktornál. Beszél arról, miképp lehet élő adásban visszavonatni a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének erkölcsi kódexét, és miért hívta őt Gyurcsány Ferenc mosolygós gyilkosnak. Mászkálunk egy kicsit a politika bugyraiban is, ám csak annyira, hogy az ne idegesítsen minket. Ehelyett elvágódó díszletek, ordibáló Fridi, asztalra ragasztott rágógumi, megkéselt hajléktalanok és áttáncolt erdélyi éjszakák várnak minket a kötetben.
Kicsit mindannyian belebújhatunk a bőrébe, és jó érzéssel tölt el bennünket, hogy híres-hírhedt politikusok szavait merjük kétségbe vonni élő egyenes adásban, többszázezer néző előtt. Segít abban, hogy leleplezzük a hamis mondatokat, hogy nem hagyjuk magunkat bepalizni. Olgi ilyen, és könyve olvasása közben mi is ilyenné válunk. Ha csak arra az időre is. Persze ő sem így jött a világra, neki idáig el kellett jutnia.
Aki olvassa, az rájön, hogy minden karrier mögött, a szerencse mellett jókora adag kemény munka áll, és persze kell hozzá egyenes gerinc is, amiről Olgának már orvosi papírja is van. De tényleg. A többit olvassák el a könyvben.
