Na, most már elég a liberálbuzi sajtó szemétkedéseiből! Főleg, hogy más szemetében turkál. Szijjártó Péter magánéletéhez, mindegy, hogy az a lakása vagy a mellette levő konténer, senkinek semmi köze. Igaza van a valaha félelmetes futszál játékosnak, a jelenlegi sikeres külügyminiszternek, jellemző ez az egész az ellenzéki média színvonalára. A szennyesben turkál szívesen, s nem veszi észre, hogy közben maga is szaros lesz. Szót se többet a kollégákról és magamról.
Különben is, a következményeit megint a szegények szívják meg. Eddig legalább volt némi remény, ha az ember rendesen könyékig túr a miniszteri komposztba, találhat értékes dolgokat is. Ezek után?! Tuti, hogy most már soha nem bukkanhatunk édesapától kapott Rolex karórára. Ki lesz ezek után annyira bolond, hogy használt és kopott Vuiton táskáját elhajítja? Sőt, Valentin-napon a homleszek mindig is reménykedtek egy megunt briliáns kiguberálásában. Most ennek is vége. Marad a szokásos menü, félig megrágott lazac, büdös francia sajt, buborékmentes francia pezsgő. Eddig legalább bízhattunk az oligarchák, megélhetési politikusok jó ízlésében, amely révén használati tárgyaik némi amortizáció után, de mégis visszakerültek a gazdasági újraelosztás körforgásába.
Ráadásul azt sem nyomozta ki a köcsög média, hogy miért is dobta el Péter ezt a zakót, amit a gyártó cég egész életre szóló tartóssággal varrt meg? Lehet, hogy büdös volt a miniszter zakója. Én például egyszer zöldet hánytam a mellkasomra, és az ing szagát mosás után is éreztem. Portörlő lett belőle. Oké, nem ajánlottam fel sem a cigányoknak, sem a zsidóknak, pedig biztos van közöttük olyan, aki nem kényes a használt dolgokra. Péter sem akarta ezt, mondom, megértem őt, micsoda bulvár hörgés lett volna belőle, ha ezt a felöltőt odaadja egy utcai zombinak. Nem beszélve arról, hogy a hímzés miatt bármikor lopás gyanújába keveredhetett az, aki tovább hordta. Péter nem akart rosszat senkinek, tudom, a sportban is majdnem mindig korrekt volt. (Azt beszélik, egyszer elfogta a gyöngeség, és amikor két sárga lapos figyelmeztetés után kimaradt volna a játékból, odaszóltak a sportbírói karnak, felejtsék el az eltiltást. De ez is csak azt bizonyítja, fontos neki a csapat, és a győzelem. Hajrá magyarok!)
Az egészben az a legszomorúbb, hogy ez pont akkor történt, amikor történelmi jelentőségű egyezményt írt alá Ghánában. Eddig szinte nulla volt a ghánai gazdasággal a kapcsolatunk, de jött Péter, és betörtünk az afrikai piacra. Ez a hála? Az idegen szívű magyarok ezek után azt sem érdemlik meg, hogy irókézre fixálja zselével azt a szép haját. Csak abban bízom, hogy egy keresztény és magyar, bocs, magyar és keresztény kormány tagja képes a megbocsátásra. Addig is, ne haragudj ránk Péter. Irigyek vagyunk a sikereidre, ez egyszerűen az oka szemétkedésinknek.
