Aki még kis hazánkban nem szerzett tudomást a szombat délutáni magyar-találkozóról az valószínűleg nagyon szerencsés, hiszen rendkívül ingerszegény környezetben lakhat.
Élőben mégis más...
A sajtó, Internet, SMS és ismerősök agitációja nyomán percenként hallhattuk, miért menjünk el a Kossuth térre, vagy éppen miért ne. Bár a közszolgálati Tv, egyáltalán nem váratlanul, "való időben" közvetítette az eseményeket, azért odamenve minden más...
Szombathely, szombat délelőtt 10 óra. Vasútállomás. Első blikkre semmi változás egy hagyományos szombathoz képest. Néhány ténfergő ember, ezenkívül lóg az eső lába. Aki gyorsan és kényelmesen szeretne feljutni a fővárosba a déli InterCity-vel, az most ráfarag, mivel nemrég megszűnt a déli járat. A gyorsvonaton akad hely bőven. Indulás után az ülések alól eszeveszett forróság csap fel lekapcsolhatatlanul.
Egy kokárdátlan csúfos távozása
Állomásról-állomásra szaporodnak az utasok és nő az egy főre jutó kokárdák száma. Győrnél -ahol mellesleg szakad az eső - háromfős család csatlakozik hozzánk. Trikolor virít a táskán, a kabáton, a pulóveren, de még a meleg miatt lekerült pulcsi alatti pólón is. Hamar előkerül az utazásnál nélkülözhetetlen fasírozottas zsemle, és oldódik is a hangulat. Legalábbis a család részéről. Apa és anya két falat között bőszen magyarázzák, miért is fontos ez a nap. Mielőtt azonban szempilláim leragadnának némi szitkozódás színesíti az utat. Mint kiderül "kokárdátlan" vetődött egy színtiszta kokárdás társaságba, s miután nem tudott elszámolni a hiánnyal, kitették a szűrét a fülkéből. A folyosón amúgy is jobb a szélmozgás, úgyhogy az út fennmaradó részét már ott töltöm el. Mindenhonnan esélylatolgatásokat reppent felém a huzat, a szomszédos bokszban pedig huncut kacsingatások közepette MSZP-s szórólapokat szortíroz három kokárdás zászlóhordozó.
Budapest, Keleti pályaudvar, 14 óra. A vonatról leszállva már hatalmas emberáradatba csöppenünk. Mindenki egy irányba tart, így a legegyszerűbb, ha hagyjuk magunkat sodortatni. A metrólejárat előtt kisiskolás lányka nyom a kezembe négy szórólapot: "miért ne szavazzak a szocialistákra"? Még bele sem mélyülök az okfejtés bogozgatásába, amikor újabb hat darab landol a kezemben, immár mástól. Értetlenkedésemre azonnal jön a magyarázat: azért ennyi, hogy máshol is tudjam terjeszteni. Rövid időn belül begyűjtöm még a "magyarok imáját", a "soha többé komenistát", a "könnyű jövő" és a "jogosítvány gyorsan, olcsón" kezdetű szórólapokat. Ez utóbbit is el kell olvasni legalább a feléig, hátha valamilyen rejtett tartalommal bír, de nem...
Az első metróra képtelenség felpréselődni, így van idő fülelni. Megtudom például, hogy a színészeket a komcsik pénzelik, Kokó viszont jó fej, mert elment a TF-re is. A diákhitel hirtelen indulatokat szül. Hogy fejezzem be az iskolát, ha ezt elveszik tőlem? - teszi fel a költői kérdést szinte zokogva egy lány, majd az OTP kerülne terítékre, de már itt a következő szerelvény. Éppen hogy sikerül bepréselődni a levegőtlen kocsiba, amit még heringes-dobozként is betiltanának állatkínzásért, de hamar jön a következő meglepetés: a Deák téren leszállítják azokat, akik a Kossuth térre mennek, mert már háromnegyed órával a kezdet előtt bedugult a tér.
Egy kicsi mozgás senkinek sem árt, így legalább újra üdvözölhetjük a szürkés eget. A Kossuth tér felől eltűntek az esőfelhők, a szellő viszont pont ideális zászlólobogtatáshoz. Abból pedig nincs hiány. Kicsi-, nagy-, lyukas-, új-, csapzott- és papírlobogók virítanak mindenhol százszámra. Aki otthon felejtette a kokárdáját, most még pótolhatja. Az átlagos méretű 100, a "duplamagyar" pedig 200 pénzt kóstál.
Még egy utolsó lélegzet és már lehet furakodni. Mert ember az van itt bőven, még a fákról is lábak lógnak lefele. Egy ismerős hang szól a tömeghez. Kiderül, Philip, a Viva + élembere vezeti a műsort. Hol van még a 15 óra, de nem késik az első hatalmas bejelentés: másfélmillió ember van már a téren!
A tömeg ujjong, ez igen! Lengenek a zászlók. Középen, kameratűzben a magyarok megspékelve 2-3 EU-zászlóval, a holttérben pedig miépes lobogók százai hasítják a levegőt. Vik-tor, Vik-tor! - skandálja a tömeg, Csur-ka! Csur-ka! - csatlakozik a MIÉP tábor is.
Nagy hangulat, sok taps
A főszínpadtól távolabb eső részeken pocsék a hangosítás. Vagy dübörgően visszhangzik a szöveg, vagy éppen olyan halk, hogy nem lehet hallani. Kivetítőből viszont több is van.
- Kommunisták! Vissza a hangot! - hangzik fel a MIÉP soraiból, nagy derültség közepette. Mivel fogalmunk sincs, mi hangzik el, az emberek akkor tapsolnak, ovációznak, ha az előttük lévő is elkezdi. A rendszer működik.
Minden felszólaló nagy tapsot kap, Egerszegi Krisztinának a híres TF-es Orbán beszéd alatt született kislánya pedig valóságos ómen. Az immár kétszeres kismama és sokszoros bajnok annyira meghatódik saját levelétől, hogy azt helyette Pokorni Zoltán olvassa fel.
Az embertömeg példásan állja a prést, csupán néhányan dőlnek ki a sorból másodfokú klausztrofóbiával, vagy légszomjjal.
Mondjuk egyszerűen és sokszor
Orbán Viktor beszédét lélegzetvisszafojtva hallgatja a legfrissebben kétmilliósra taksált polgársereg. A TV-nézőknek nincs is idejük gondolkodni a számokról a készülékek előtt, ha nem akarnak lemaradni semmi jóról. A miniszterelnök pedig buzdít, és lelket ápol. Egyszerű mondatokat mond, azokat is gyakran megismétli. A közönség pedig issza a szavait. Mondandója végén közös Himnusz-énekléssel zárul a program a tömeg pedig fegyelmezetten oszlani kezd. Philip még bevisz egy balegyenest búcsúzóul az MTI-nek, amikor felhívja rá a figyelmet, hogy a Távirati Iroda szerint csupán 250 ezren voltak a téren. A tömeg fújol, az MTI így azonosult másodpercek alatt a vörös ördöggel százezrekben...
A számháború még továbbra is folytatódik, a látogatók száma beállítottságtól függően változik. A metróban már két és fél milliónál kezdődik a licit, de egy telefonáló lány még rátesz egy lapáttal, amikor közli, hogy "ha jól látta", akkor lehetett az 3 millió is.
(Talán nem véletlen, hogy nem a Hősök terén került megrendezésre a választási gyüli...)
A Déli pályaudvaron még sok a zászló, de nagy a tanácstalanság is. Több vonat is hiányzik a kijelző táblákról, ellenben szerepel a "különvonat" kitétel a tájékoztatókon, útvonal megjelölés nélkül. Visszafelé már nagy a zsúfoltság, és természetesen az út egy részén még a délutáni események körül pattognak a szavak. Budapest környékén a sínek melletti sztrádán felbukkan egy-egy aktivistákat szállító busz is.
Ha nemzetgyűlést nem is, de a legalább 98 százalékos felkokárdázottságot tekintve egy mega-méretű jobboldali gyűlést sikerült összehozni, és békésen levezényelni. Hogy milyen eredménnyel az hamarosan kiderül...
Vonatkozó link:
Hány Kossuth tér fér el a Kossuth téren?
A Fidesz választási nagygyűlése
