Csapnivaló Magyar Vándor

„Miért érdemes elmennünk a Magyar Vándorra? Látványos kosztümök és díszletek, kiváló színészi alakítások, nagyon jó zene, és szerintem jó poénok.” Legalábbis a rendező szerint. Mert egyébként az igaz, hogy a kosztümök látványosak – na és akkor mi van? –  de díszletek mondjuk nincsenek, színészi alakítások, igazi karakterek, karizmatikus alakítások úgyszintén, ilyen ízléstelen, kontextus-gyilkos zenét pedig maximum Koltay Gábor filmjeiben hallhatunk utoljára, azzal a különbséggel, hogy itt nem Demjén Rózsi, hanem Roy hangja kedveskedik a hallójáratainknak. Brrrr. A poénokkal meg az a helyzet, hogy az egyik kezemen meg tudtam számolni a filmben előforduló, de az aszfalton-meccsen-kocsmában idáig nem hallott, s nem is feltétlenül Kató néni sziporkáit idéző nyelvi vagy szituációs gegeket. Maradnak a kulacsomba golyót eresztenek, kifolyik a borom, aztán hasra esek, néha magyar vándort mutatok be a lovam nyergén jellegű poénok. Szánalmas.

Dramaturgia nélküli, mégis szájbarágós, a nézőt hülyének néző alkotás a Magyar Vándor. Reklámfilmesek csinálták, akik a saját közönségüket évek óta amúgyis értelmi fogyatékosnak nézik. Pedig lehetett volna belőle jó film is. Maga a történelmi szituáció bőven termő gyümölcsfa, bátran falatozhatott volna róla érzékeny forgatókönyvíró és szürrealizmusra fogékony gegmester egyaránt, ha lett volna bármelyiküknek némi köze az abszurdhoz. Nem volt. Ha csak annyi nem, hogy néhol szellemtelenül lemásolták a Monty Python csoport zseniális fordulatait.

A forgatókönyv hiányát nem lehet eltakarni a magyar színész-allstar-csapat hakni-gálájával. Igaz, itt van mindenki, aki számít az ismert helyes lányok/asszonyok és népszerű jópofa fiúk/férfiak között, de ugye nem nagy baj, ha nem kapok röhögőgörcsöt, hogy Fekete László Toldi Miklóst alakítja, az igazságos királynak rajzfilmekben hangot kölcsönző Helyei László pedig Mátyás királyt, s hogy még maga Korda György és Hajós András is dalra fakad egy-egy alkalommal. Igazán nem bántanám meg a kedves alkotókat, de ez még nem elég a nevetéshez. Kiindulásnak nem rossz, de ehhez még kellene néhány jó duma meg vicces mozdulat a forgatókönyvbe, ami ugye nincs. (Szeretném javasolni, hogy legközelebb legyen forgatókönyv. Köszönöm.) Pohárnok Gergely meg jó operatőr, csak kár, hogy nem volt mit felvennie.

A film végén a hét vezér végre megtalálja magyarjait, s egy különösen béna és közhelyes jelenetben beállnak a Minden jó, ha vége jó munkacímű, óvatos, népfrontos történelmi vígjáték záróképébe. Az ENSZ által szintén humormentes övezetnek nyilvánított Szeret nem szeret jellegű produkcióban látnivalóan leamortizálódó Herendi még a Valami Amerikánál is gyengébb mozgófilmet hozott most össze, pedig csinálhatott volna egy friss, bátor és humoros, uram bocsá, blaszfémikus alkotást. Mert az alapötlet nem rossz. Egy finom, intelligens vagy éppen egy vaskos, provokatív popfilmmel tehetett volna jót még a nemzeti ön- és lelkiismerettel is, lehetett volna pályaelhagyó fogorvos helyett historizáló pszichiáter, aki millióknak magyaráz okosan és humorosan úgy, hogy mindeközben még nevettet is. Ehelyett csak egy gyáva és színvonaltalan filmet tákolt össze barátaival és üzletfeleivel, jó sok pofátlan MOL-, Herz-szalámi, Boci-csoki meg Hungar-Hotels-reklámmal. Lelke rajta.