A Tűz ünnepe: Szent Iván vígassága Szombathelyen

Szent Iván éjjele június 24-e éjszakájára esik. A tradíció szerint ilyenkor az év leghosszabb napját ünnepeljük (ami, valójában június 21-ére esik, de ez most mellékes). A Nap, amely a téli napfordulótól kezdve fokozatosan egyre magasabbra emelkedik az égen, ezen a napon éri el pályájának csúcsát. Ez a nap a Nap életének felezőpontja, amit majd a hanyatlás féléves periódusa követ. Jellemző, hogy az egyes népeknél ennek a napnak külön neve is van. Finn rokonainknál például ezt az ünnepet Juhannus ünnepének hívják. A finn családok ilyenkor egész éjjel fent vannak. Aki teheti, kimegy a mökkijébe (nyaraló), vízre szállnak, vidáman ünneplik az év legvilágosabb napját.

Szent Iván éjjele számunkra is ismerős lehet Shakespeare varázslatos drámájából
Az emberiség a nyári napfordulót a kereszténységet megelőzően is ünnepelte már, közös játékokkal, tűzgyújtással, jövendőmondással. Szent Iván hava (Nyárelő, Napisten hava) Junónak, a Holdistennőnek a hónapja, aki a házasság által megszentelt szerelem pártfogója s a családi áldás istenasszonya. Ő védi az asszonyokat, kiket egészséggel és szépséggel ruház föl. A művészetben úgy ábrázolják, mint a házasság harmóniájában kifejlett női szépséget. Kedvenc madara a páva.

Ezen a napon minden megtörténhet. Szent Iván éjszakája varázslatos éjszaka.
Európa számos vidékén még napjainkban is él a nyárközépi tűzgyújtás szokása. Tánccal, énekléssel, tűzön átugrással ünneplik a napfordulót. Az ősember, aki még mágikus összhangban élt a természettel, a tűzgyújtással minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában. A kereszténység uralomra jutása után a Nap megsegítésének motívuma fokozatosan a háttérbe szorult, ennek ellenére a tűzünnep megőrizte mágikus karakterét. Az egyházi naptár szerint Keresztelő Szent János születésnapja ez, ami sok pogány időből származó nyár eleji ünnepet egyesít.
Egy középkori krónikás szerint a nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik:
- hatalmas örömtüzek gyújtása
- a szántóföldek megkerülése égő faágakkal
- lángoló kerék legurítása egy magaslatról

Ha fellobognak a tüzek…
A fiatalok a tűz körül szerelemet varázsoltak, más helyeken pedig - fittyet hányva minden tűzvédelmi elvnek - akinek egy kis energia szorult a lábába, átugrott a tűzön. A hiedelem szerint ezen a napon virágzik a páfrány, és aki ezt a ritka virágot megleli, azt a szerencse és boldogság is megtalálja hamarosan. A páfrány virágát vagy magját egykor Európa-szerte láthatatlanná tevő varázsszernek tartották. Sokan úgy tudják, hogy abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apró madár, és elragadja az ember elől. Mások viszont azt tartják, hogy maga az ördög szakítja le a virágot, mivel nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel. A Szent Iván éjjelén gyűjtött gyógynövényeknek is különleges erőt tulajdonítottak. Ilyenkor úgy hitték, hogy az összes jó és gonosz erő mozgásban van, ezért ezt az éjszakát mágikus tevékenységek űzésére alkalmasnak tartották. A tűz körül elfogyasztott cseresznye a gyermekáldást segítette elő. A gyermekeknek Szent Iván-i almát szórtak, hogy ne betegedjenek meg. A tűz köré gyűlőknek valamit fel kellett áldozniuk: a lángok közé faágakat, szőttest, gyapjút, pamutot vagy ételeket vetettek. A János nap június 24-én tradicionálisan a holtakról való megemlékezés napja is.

(Az anyagban a www.harmonet weblapján található információkat használtuk fel.)