„Egy-két órával azután, hogy Ürge-Vorsatz Diána, a CEU saját bevallása szerint világ életében Fidesz-szavazó, hét gyermekét keresztény-nemzeti értékrendek alapján nevelő és egyházi iskolába járató, világhírű oktatója kirakta a Facebookra mára legendássá vált levelét, a magyar Tumblr leghisztisebb balos júzerei már úgy köpködték, mintha ő lenne a Kövér László-altestű, Mészáros Lőrinc-felsőtestű, Orbán-fejű, patás lábait Habony-féle sztreccsnadrágba bújtató démon. Ennek azonban nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget, hiszen az ismert mikroblogszolgáltató felületén ez a reflektálatlan, törzsi hisztizés teljesen megszokott jelenség.”
Legyen akkor ez a kiindulópont. Hogy, amint a 444.hu kommentje írja, ÜVD tisztalelkű, megtévesztett áldozat e, vagy állításával ellentétben egy, az önös érdekei alapján éppen most (ki)lépő egykori hívő, aki a törzsi hisztizés áldozata csupán.
És, hogy az elején tisztázzuk: ÜVD lekésett. Ám ennek nincs olyan nagy jelentősége, mert ő nem volt, és nem is lesz főszereplő. Ő csak egy megbocsátható mellékszereplő egy meglehetősen zavaros filmben. Az igazi buli majd mostanában kezdődik, amikor szorul a hurok, amikor összecsapnak a hullámok, ha majd rogánok, lázárok, kósák hagyják faképnél Orbánt. Mint a legnagyobb gecit. Mert lesz ilyen is, ne legyenek illúzióink. Ám nem mindegy, mikor történik a pálfordulás – és a magyar történelmet ismerve sajnos majd elfogadják tisztességes embereknek azokat is, akik csak akkor „ismerik fel” a „süllyedő hajó” kapitányának borzadalmas elfogadhatatlanságát, amikor már nem lesz kézzelfogható hasznuk a talpnyalásból. Akik akkor változtatnak majd véleményt, amikor már egyértelmű lesz a bukása. És akik majd akkor lesznek jófiúk-jóleányok, amikor máshonnan lehet remélni a zsozsót, mert a kenyéradó gazda hibbantsága kínossá válik.
Lassan ideje eldönteni, hogy Orbán (és talpnyalói, hívei, elfogadói) mikortól váltak elfogadhatatlanná. A magyar miniszterelnök ugyanis, úgy tűnik, kezd ugyanabba a csapdába esni, amibe csaknem minden diktátor, legyen az mikro vagy giga, (be)képzelt vagy valódi. Amikor saját hatalom-mániájába őrül bele, mert nem kap értelmes visszajelzést a környezetében arról, hogy közelebb áll e az őrülethez, mint a demagógiához, hogy közeleg a vég. Mert az igazi tükröket toporzékolva összetörte, és amik még ott lógnak a falán, azok egytől-egyig hazudnak neki, perszehogy aktuális érdekből.
Ne szépítsük a dolgokat – egyre többen lesznek, akik kihátrálnak mostanában vonzásköréből. A kérdés csak az, hogy ezt meggyőződésből teszik, vagy gyakorlati érdekből. És hogy volt e olyan pillanat, ahonnan már hiteltelen a lakájok, talpnyalók és hívők pálfordulása. Pár ilyen, lehetséges szitu: az eredetileg fennen hirdetett eszmék elárulása, Fodorék kilépése, az első (újra)választási vereség utáni Polgári Kör-szervezés, hajrámagyarok, a fülkeforradalom, Smittpál megválasztása, a NER, a stadion-őrület, az egyre leplezetlenebb feudális alapú vagyonszerzés- és kiosztás, a keleti nyitás, a CEU-ügy.
Mégis, hol a határ?
Nos, nem hibáztatok senkit, aki a Fideszre szavazott, mondjuk 1998-ban. Nem lehet mindenki látnok, és akkoriban azért nem ez tűnt a legrosszabb alternatívának. És jött ugyebár az a bizonyos nyócév az első, azért több gyanús elemet tartalmazó regnálásuk után, nem is akármilyen szar. Akár még másodszorra is lehetett remélni, hogy na ők azért… talán… De azok a nyilatkozatok, a kétharmadról,a NER, és persze smittpali, azért az már árulkodott valamiről. Rendben, még akkor is lehetett vakreménykedni, főleg vallási alapokon. Ámde 2010 óta mégiscsak gyanút kellett volna fogni, 2014 pedig már igazán határeset volt. És itt lesz 2018, valódi alternatívák nélkül. Nem szeretnék neveket említeni, de voltak emberek az MTA-ból, a NAV berkeiből, és egy alak a földosztással kapcsolatos megnyilatkozásaival – nos, számomra ők az utolsó mohikánok, akikről még feltételezni tudom, hogy csalódtak, nem kicsit, hitelük is van, nehezen megkérdőjelezhető, és nem csak önös érdekeiket nézték. Nem szeretnék szigorú lenni – rendben, egyeseknél még smittpál sem verte ki a biztosítékot, jóllehet egyértelmű volt, hogy kinek köszönheti megválasztását egy ilyen pojáca, és a lehető legcikibb pillanatig történő támogatását. De legyen. Tévedés. És aztán jött a jobboldali értelmiség egyes képviselőinek ébredezése. Őket is meg tudom még érteni.
És most itt van ÜVD. Na ne. Ugyanakkor még mindig hitelesebb, sok-sok körömpiszoknyinál többel, mint azok lesznek, akik majd csak ezután hagyják el a süllyedő hajót, hirtelen ráébredve a régóta nyilvánvalóra. Ha addig tesszük ezt, ameddig nem csupán saját életünket-egzisztenciánkat féltjük, hanem embertársainkét is, netán az országét, még rendben van. Ha azonban akkor kezdünk kiáltozni, hogy szar a kapitány, amikor már nincs többé elegendő hasznunk a pozíciójából, na, akkor nagyon cikik vagyunk. De ezek az emberek cikik voltak eddig is.
Mégis – Magyarország olyan hely, hogy övék lehet a jövő. Az egykor bolgárúr által is imádott rogánoké, lázároké, kósáké. Akik még mindig a fedélzeten nyalják azt a hátsót, ahonnan pottyan-csorog-folydogál az a bizonyos, aminek nincsen szaga. Vagy ha van is, megéri befogni az orrokat.
Végülis annyit akartam csak mondani, hogy nem ártana odafigyelni arra, kik hagyják el utoljára a süllyedő hajót, kik is a valódi patkányok.
