Karneváli krónikásunk, miután megjárta a pajzán Szombathely színházát, és borvirágos virradatig az utcákat rótta, kóbor felkelő trákok fogságába került. Így nézzék el neki, ha némi késéssel, hírmondásával csupán most miután az összes útjába eső gladiátorcsemegét legyilkolta jelentkezik. Ígéri, ugyanolyan szeszélyes és csapongó lesz, mint a hétvége szombathelyi időjárása volt. Azonban lesifotósunk eddig sem volt rest, képregénybe illő pontossággal dokumentálta a hétvége legizgalmasabb pillanatait
Esőáztata, lucskos szombat este
Hét óra tájban még bizakodtunk, a Savaria Karnevál ötéves történetében nem volt arra példa, hogy legnagyobb látványosságát, a szombat esti fáklyás felvonulást az égi áldás széjjelverje. Reméltük, bár kint derekasan tocsogott, hátha mégis száraz lábbal megússzuk. A Fő téren csupán egy-két fanatikus, esernyővel felszerelt Makám és Lovász Irén rajongó őrizte a lángot, a többiek, több ezren menekülőben. Fedél után szaladtak, a helyek percek alatt telítődtek, a kiszolgálás meg elakadt. A belváros körüli gyűrűben pityókás autósok egymást anyázva, fittyet hányva a jelzéseknek, akár a forgalommal szembe is. Ha a muszáj úgy hozta, még a rendőröknek is beintettek.
Nyolc óra tájban kidobolták a drákói döntést, ha az eső húsz percen belül nem óhajt kimúlni, a maskarás ceremóniát vasárnap hajnali kilencre likvidálják. Környezetünkben egy elszánt férfiakból álló gyülekezet azt is fontolgatta, ha nem áll el, gatyára vetkőzve, mezítlábasan nézelődnek tovább. A Nyugat krónikásai addig is egy belvárosi emeleten raktak fészket, onnan (pezsgővel a kézben, együttérző tekintettel) szemlélték a hazafelé tartó tógások és esernyősök áradatát.
Boban így is bearanyozta az éjszakát
Az eső, ahogy ilyenkor lenni szokott, még vagy fél órát produkálta magát, aztán egyre kisebb cseppekben táncolt, végül kimúlt. Kilenc, féltíz tájban akár kezdetét is vehette volna a maskarás vonulás. Késő bánat
Így hát programok után néztünk, azonban Palya Bea Savaria térre beígért koncertjének híre hamva se volt, cserében a Borok utcájában a Szilvási Gypsy Folk Band zenéjére csűrdöngöltünk. Az éjszakát a szerb-roma fúvósok, Boban Markovič Orkestar sztárcsapata mentette meg. Igaz, a névadó Bobannak hűlt helye, azonban a vezér-trombitás fia így is bearanyozta az éjszakát. Az ég is kegyesnek mutatkozott, csak miután a szerb "macskajajosok" takarodót fújtak, zendített rá újra.
Gólyalábasok riogatták az sivalkodó boltos-csajokat
Reggelre kelve aztán félárbocra engedett szemhéjakkal pislogtuk végig a széllelbélelt maskarás városköszöntést. Érdeklődő a sokadnapos hajnali órában is szép számmal akadt, bár számuk meg sem közelítette az éjszakai felhozatalt. Jókedvünkben akár háromszor is végigleshettük a vonulást. Egyik helyszínről a másikra könnyedén átverekedhettük magunkat. Első nekifutásra a Thökölyn szemlélődtünk. Míg a szalagok mögött, a szigorú rendezői felügyelet mellett szobroztunk, gólyalábasok mulattattak, s riogatták az elképedt és sivalkodó boltos csajokat. Aztán jött a biga, rajta fázósan és álmatagon Jordán Tamás kuporgott. A politikusok csak kicsiny táborral prezentáltak, polgármesterünk pompázatos legiós jelmezével úgyse bírták volna felvenni a versenyt. A Városháza hölgyei viszont annál mívesebb drapériákban pompáztak.
Kár, hogy a történelem idén is valahol a középkorban véget ért
Savaria felvonuló serege a reggelben búskomornak tűnt. Szolid visszaintegetés visszafogott mosolygással, alig pár mutatvány, hangadó elem. A vonulók közül hiányoltuk a pálinkás jó reggelt, kevésnek ítéltük a zenés, parádés elemeket is, hiányoztak a tűzzsonglőrök, a muskétások és zászlóforgatók. A látvány, így többedszerre már csöppet monoton. (Ha minden évben majdnem ugyanazt kapjuk, hamar hozzáedződünk, aztán, akárhány újabb legiós vonul is fel, az egész valahogy kevésbé válik izgalmassá.) Viszont a nomádok Kassai Lajossal az élen, a Fekete Sereg lovagjai, és a szombathelyi fúvósok egyaránt elnyerik tetszésünket.
Még miénk a tér!
A Karnevál egyik fő erénye idén is az, hogy a meghirdetett rendezvények vizszonylag pontosan jöttek, elmaradt programokkal, jelentősebb csúszásokkal ezidáig nem találkoztunk. A műsorfüzetre is bizton támaszkodhattunk. Bár a finisbe értünk, még miénk a tér, az utolsó éjszakán is vár még ránk egy-két jobb megmozdulás, a Paniks Együttes, az Ando Drom és a Ghymes
