Diákfirka a falakon

Többtucat lehangoló hátránya – estére kihalásra ítélt utcák, alulról jövő pozitív kezdeményezések permanens elfojtása – van, és számottevő előnye annak, hogy Szombathely nem ismeri a harsányan pezsgő kulturális élet fogalmát: az ingerszegény környezet valósággal arra készteti a fiatalokat, hogy ők maguk hozzák létre azt, amiben hiányt szenvednek.
Így nemcsak a muzikális szférában termelődnek egyfolytában a talentumok, de a vizuális színtér szereplői is egyre csak gyarapodnak. Ennek ékes bizonyítéka a Diákfirka kiállítás, ahol most a Berzsenyi Dániel Főiskola harmadévese, Kondor Tamás tárhatta elgondolkodtató szériáját az érdeklődő közönség elé.

Joós Tamás, az Oladi Művelődési Központ igazgatója szerint a Diákfirkát illetően nem elsősorban a díjazás a cél, hanem hogy olyan kifjezési formák is megmutatkozhassanak, amelyek valamilyen kiválasztási elv – például az oktatásban megszabott keretek – miatt alkalmasint kiesnek az figyelem látómezejéből.

A kiváló rajzkészségű gyermekek képzésére időt és energiát nem sajnáló Vörös Ferenc nyitóbeszédében felvázolta a „firka” esszenciáját, vagyis azt a folyamatot, amikor a kisded eleinte még csak „apukát bökködi a ceruzával, majd meghúzza az első plasztikus vonalat, s legvégül felfedezi azt a lehetőséget, aminek révén már nem csak lerajzol, hanem kifejezi: mégpedig saját belső érzelemvilágát.”

A festőművész szerint „nagyon őszinték vagyunk”: gyermekként már a telepingált tankönyvekkel elkövetjük első önvallomásainkat. Sietett idézni a Tankcsapda aktuális sorait is, vagyis „nézd meg, hogy élnek anyádnék”, azaz legyünk önmagunkkal és másokkal is őszinték, és ne sajnáljuk azt kifejezésre juttatni. A diákok ezt most megtették, és ennek foganatját egészen február elsejéig megtekinthetjük az OMK felső emeletén.