Csudafilm - premier előtt Szombathelyen

Pénteken, a hivatalos bemutató előtt hat nappal premier előtti vetítést és közönségtalálkozót tartottak a Savaria Filmszínházban. A belvárosi mozi rég látott ennyi érdeklődőt– még az első sorba szóló jegyek is elkeltek!

Kern egy félig magyar, félig görög hajléktalan férfit alakít, akinek hihetetlen fordulatot vesz élete: örököl egy szállodát!
Ez pedig fenekestül felforgatja a férfi életét. Görögországba repül, ahol nem örülnek túlságosan jelenlétének, hisz akárhol felbukkan, ott valami galiba lesz!
Főhősünknek hajléktalan-identitását, rögzült szokásait kellene levetkőznie, ez azonban nem megy olyan könnyen.
Honvágy gyötri, s nemcsak az Unicum hiányzik neki, de régi cimborái is. Ezért őket is elhozatja Krétára. A puccos szállodavilágba bombaként robbannak be a hajléktalan magyarok, akikről időközben kiderül, hogy nem is olyan hülyék, mint amilyennek tűnnek (Egyikük az építészetben, másikuk a művészettörténetben jártas.)
Pálmafás turistainget öltenek magukra, s tábortüzet gyújtanak, ahol a székely himnuszt és a Bunkócskát énekelgetik.
Közben előkerülnek a pénzéhes görög és magyar rokonok is…
A filmből természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat: főhősünk a szálloda szigorú igazgatónőjének szívét hódítja meg.

A másfél órás vetítés után a közönség megismerhette az alkotókat is. Eljött Kern András főszereplő, Ragályi Elemér író-rendező, Kálomista Gábor producer, Rakonczai Viktor filmzeneszerző, Zsédenyi Adrienn énekes és Prukner Pál filmforgalmazó.

A beszélgetés során kiderült, hogy Ragályi és Kern kapcsolata a ’70-es évekre nyúlik vissza, akkor forgatták együtt első filmjüket. Aztán legutóbb az „Apám beájulna” helyszínén, Krétán határozták el, hogy készítenek egy újat közös forgatókönyvvel.
A forgatást aprólékosan meg kellett tervezni, hiszen a szállodát mindössze 30 napra vehette birtokba a stáb. Így nem lehetett újravenni a jelenteket.
Ragályi ezzel a filmmel szerette volna felhívni a figyelmet azokra, akiknek életét sajnálatos módon csak a csoda változtathatja meg, ezért választotta főszereplőnek a hajléktalan figurát.

S hogy Kern hogy érezte magát ebben a szerepben?: „Én egy színész vagyok, most egy hajléktalant játszottam.   Robert de Niro se volt taxisofőr, csak úgy tett!” Majd hozzáfűzte, nem tanulmányozta a hajléktalanokat: „Gondoltam, ez legyen egy olyan hajléktalan, mint amilyennek én elképzelem, pláne aki félig görög, félig magyar, aki aztán majd átalakul a film során egy kicsit épeszűbb és jobb állapotú emberré. Hogy találjam azt ki én!”

A filmesek közt az asztalnál Zséda is helyett kapott. Az énekesnő hatalmas megtiszteltetésnek tartja, hogy egy nagy játékfilm főcímdalát elénekelheti!
Hasonlóképpen örült a felkérésnek a filmzene írója, Rakonczai Viktor is. Az ex-VIP-tag élete nagy lehetőségének tartja ezt a munkáját, amire, mint kiderült az utolsó pillanatban kérték fel, mivel az első zeneszerző munkája nem felelt meg a film alkotóinak.

A forgalmazó elmondta, hogy amikor megkap egy filmet, mindig azt kérdezi, kik szerepelnek benne, számukra nagyon fontosak a nevek. Kern és a többi mellékszereplő neve garancia volt a sikerre.

Ezután a közönség kérdezett. Egy hölgy arra volt kíváncsi, vajon a székely himnusz miért került bele a filmbe? Kern viccesen válaszolt: „Azért, hogy ne legyen annyira baloldali a film!” Majd hozzátette, szerinte a tábortűznél a „Bunkócska” mellett ezt is szokás énekelni.

„Magam és az egész magyar lakosság nevében szeretném megköszönni ezt a filmet!”- szólalt fel egy fiatalember. (Tapsvihar a közönség körében.)

Egy apró, ámde annál fontosabb dolgot kérdezett a filmhez kapcsolódóan egy úr, vagyis hogy milyen lekvárral tálalták a smarnit! Kern megjátszott felháborodással válaszolt: „Baracklekvárral, hát a smarni egy monarchiás étel, az én zsidó anyám grízt is tett bele! Ez nem lehet kérdés!”

Aztán utolsóként egy személyes kérdést is kapott a művész: volt-e katona 68-69-ben Szombathelyen?
A válasz: „Én nem voltam katona 68-69-ben Szombathelyen! Viszont az igaz, hogy én a Honthy Hanna lánya vagyok!”