Az autólopás csúnya dolog. Különösen akkor bosszant bennünket, ha a miénket kötik el. Törvényszerű lenne, hogy egy ilyen témájú film, nézők hiányában megbukjon a mozikban. És mégsem. Persze sok mindennel vagyunk így. A filmeken azonosulunk a vagány detektívvel, könnyedén beleképzeljük magunkat egy szőrős szívű western hős nem mindennapi mindennapjaiba, esetleg szívesen utánoznánk a bérgyilkos ejtőzését munka után valamelyik egzotikus földi paradicsomban. Egyébként is a mai világban egyre bonyolultabbá válik a lopás fogalma, hiszen gazdagoktól luxusautót lopni mégsem ugyanaz, mint koldus tálkájából pénzt csórni. Ilyen és hasonló indokokkal engedgetjük szabadon a bennünk lakozó MrHyde-ot, hogy aztán - jobb esetben - Dr Jekill-é, de inkább az Amerikai szépség Kevin Spacey-jévé váljunk egy-egy (ébresztőóra) csengőszóra hétfő reggelenként.
A film ezért van sikerre ítélve. Pedig a forgatókönyv csapnivaló, sehol egy eredeti elem, vagy mozzanat, ami ne keltene izzasztó deja-vu érzést nézés közben. Bár itt inkább a bámulás szó a helyénvaló, mert az autók gyönyörűek és Nicolas Cage arcélében is szempillantás alatt megbízunk. Lehet, hogy autókat lop, de minket semmi pénzért nem verne át. Az amerikai mozinézőnek ezt az esztétikai élményt még egy ideológiai elemmel egészítik ki: miszerint Cage már visszavonult, csak a butácska testvére helyett teljesíti a megbízást, aki így nem marad végtermékben. A feladat: 50 luxusautót egy nap alatt ellopni. A film legnagyobb negatívuma, hogy nem kapunk kiütést a sok autósüldözéstől, nem megbocsátható. Egy speciális élményt mégis ad ez a tempó. Angelina Jolie, a XXII.-ik század időben visszaküldött nőideálja azt állítja: élvezte, hogy a filmben nőként viselkedhetett, nem kellett helyből utálnia a férfiakat. Tehát luxus és nőies nő, mondhatnánk jól bejáratott alapokon némi visszatérő életérzés. A többi meg csak hatvan másodperc. Utána úgyis elfelejtjük.
Havassy Balázs
A filmet holnaptól augusztus 23-ig játssza a Savaria mozi
