Mától szűz falfelületek és magukra hagyott metrókocsik illegális dekorkirályai előtt hajtanak fejet...
Rask, Rapa, Nikon. Három név azok közül, akik a magyar graffiti kézjegyét otthagyták a nemzetközi underground nagykönyvében, és akiknek hallatán bármelyik kezdő firkász hátán végigfut a borzongás. Egy olyan műfaj tántoríthatatlan reprezentánsai, amelyről a társadalom kollektív tudatában rögtön a rongálás beléjük nevelt kényszerképzete támad fel, miközben a festékes kannák gerillái az éjszaka leple alatt igazi színkavalkádba oltott eszményt varázsolnak a hamuszürke monotóniába. A társadalmi gépezetből való kiszakadás és a mindent behálózó szabadság eszményét, ami ellen többezer tányérsapka is kevés.
Mert a jelenség egyre több hívet toboroz magának. Köztük ugyan egyre több a dicsszomjas kókler, valójában csakis az eredeti és tehetséges művészek kerülhetnek be az elitbe, hosszú és produktív esztendők után. Aki pedig még mindig azt a délibábot kergeti, hogy az egész nem több ifjúkori kicsapongásnál, annak melegen ajánljuk figyelmébe a szerdai ötórás kiállításmegnyitót, ahol meglepődések hosszú sora vár a sztereotípiákkal érkezőkre.
Hölgyeim és Uraim, tépjék ketté morális láncaikat, hagyják otthon skatulyáikat (és szolgálati pisztolyukat, akinek van). Ez kérem magasművészet! Stílusosan hip hop zenei aláfestéssel tálalva.
Gratulálunk, ma már 10 cikket elolvastál a Nyugaton!
Szeretsz képben lenni azzal, hogy mi történik a világban, mi pedig a Nyugatnál éppen azért dolgozunk, hogy segitsünk téged a tájékozódásban. Köszönjük, ha pénzzel is támogatod a működésünket, a mai médiaviszonyok között csak így tudjuk fenntartani ezt az ingyenes újságot.
