Miközben a városháza aulájában az üvegvitrinek közt bóklászom, a plaketteket és kerámia-katonákat látva akarva-akaratlanul a régmúlt időkön nosztalgiázom.
Mert ki ne vett volna legalább egyszer egy nagy giccset?
Húsz éve a szombathelyi osztálykirándulásról még minden kis úttörő az Emlékmű kicsinyített másával tért haza. Mert ki ne tévedt volna meg legalább egyszer, és ne kápráztatta volna el szeretteit egy-egy aranyozott műanyag keretű Badacsony-látképpel, műkagylókkal kirakott hőmérővel, vagy nyakba akasztható kerámiamedállal? Bevillan egy bronzplakett is, az egri várról, barométeres. Oltári szépnek láttam, talán még a fagyiról is lemondtam miatta. Évekig lógott a falon, mígnem egy tragikus estén, amikor a falhoz dőlve épp alatta bifláztam valami vizsgára, megadta magát a vakolatba kalapált szeg. Három öltéssel megúsztam, és azóta az ízlésem is szóval megváltozott.
Az ajándék és repitárgyak azóta sem mentek ki a divatból. Mióta nem turistaként járok Szombathelyre, az Emlékmű ázsiója jócskán megcsappant. Hiába telitalálat a forma, a kapitalizmus nem tűri a letűnt kor attribútumait. Helyette a legió és a Szent Márton-kultusz tarol.
A legújabb ajándéktárgyak a város Idegenforgalmi szakmai bizottsága és a Tourinform Iroda által közösen kiírt pályázat termékei. A városházán állítólag tíz éve terveztettek utoljára hasonlót, kereslet viszont lenne, ezért volt a pályázat. A kiállítással a városháza sajátos szolgáltatást is végez, össze kívánja hozni a gyártókat a kereskedőkkel. E mellett félmillió forintot adományoztak a Tourinform Irodának arra a célra, hogy az érdemesnek talált ötleteket futassák és népszerűsítsék.
Két kategóriában kerestek győztest: reprezentációs tárgyak és a tömegértékesítésre szánt ajándékok között. Viszont csak egy kategóriában, a reprezentációsban osztottak ki díjakat. Az ok: tömegértékesítésre szánt ajándék alig akadt. (Bár nehéz eldönteni, mi hova sorolható, mert például egy keretes kép Szombathely múltjából lehet ez is, az is.)
A versenyben, dicséret a zsűrinek, valóban a legigényesebb kivitelű munkákat díjazták, így egy szombathelyi címerrel ellátott bőrkötéses mappa nyert. Második helyen a malomjáték végzett, amelynek érdekessége, hogy római pénzek mintájára készített kerámiaérmékkel játszhatunk rajta. A harmadik díjazott egy szombathelyi bőrkép.
Amúgy a választék már korántsem ilyen színes, és helyenként a megvalósítás minősége körül is akadnak problémák. Hervasztó némely tárgy igénytelen kivitelezése. Itt van mindjárt a Szent Márton stratégiai játék.
Az ötlet bizonyára zseniális, ám a játékszabály, ha van, nincs kitéve. A csúnyán fénymásolt tábla és kártyák láttán pedig elmegy a kedvünk a további nézelődéstől. Egyes ajándéknak valók mintha Fábry Sanyi dizájncenteréből kerültek volna ide. Itt van mindjárt a farostlemezből kivágott óra (amin az idő csak sejthető), rajta a legiós katonával, vagy az öntapadós jegyzettömb, amin egyetlen Szombathelyre vonatkozó utalást sem tudtunk felfedezni. Persze találkozhatunk ezeknél igényesebb munkákkal is, a szokott plakettekkel és kerámialapokkal. Többnyire közepes színvonalú iparos termékekkel, amelyek akár húsz éve is készülhettek volna. Bántóan átlagosak.
Túlontúl kedveltek a századfordulós képeslapok másolatai is. Viszont még jelzés szintjén sem találkozunk napjainkkal, a város jelene valahogy elkallódott. Ez elgondolkodtató!
Hiányoztak a kreatív ötletek is. Egy bizonyos Naturinio elnevezésű cég viszont nagyon igyekezett, a malmon kívül vagy három másik tárggyal is pályázott, így majd az egész kiállítás róla szól. Pedig a pályázat, így kívülről nézve mindenki számára jó megmutatkozási lehetőségnek tűnt. Ezért nehezen érthető, miért nem mozdult rá több tehetséges kézműves, grafikus vagy iparművész
Fotó: Unger T.
