Megasztárosdi Alvinékkal

Az esős idő ellenére már a kezdetektől fogva sokan voltunk az Oladi Művelődési Központban  A korai érkezők szórakozására és bemelegítésére a Cyborn és az Ankou zenélt.

Ami a bemelegítést illeti, az nagyon jól sikerült, mert Alvinék alatt az első akkordtól az utolsóig megállás nélkül őrjöngött a közönség. Egy-két gyorsabb számnál a pogó olyan brutálissá vált, hogy páran egy kis pihenésre kényszerültek, miután úgy komolyabban eltalálták őket.

Az első pár sorban a megszokott palacsinta szituáció állt elő. Az „Alvin és a Mókusok” című örökbecsű számuk előadására egy önkéntes leányzót kértek fel. Az egyik oldalról pár fiú fel is tuszkolt egy dekoratív nőneműt a színpadra. Kis előkészítő kupaktanács, lelkes buzdítás, dalszövegben segítés. Aztán az akadozó kezdés után már énekelte teli torokból a számot. Nem csoda, hogy Alvin csiszolatlan gyémántnak titulálta őt.

Aztán a zenekar már a vendégművész nélkül folytatta, a végén kétszer tapsolta vissza őket a közönség, s tán még több ráadás is lett volna, ha nem Nyíregyházára indul haza a zenekar.

A legutolsó szám  a jól megszokott „Kurva élet” volt, melyre a hullafáradt tömeg olyan megújult hévvel állt neki táncolni, hogy azt már nézni is fizikai fájdalommal járt.

Ám ne higgye senki, hogy az ilyen zene nem lehet jó hatással az emberre. A pogózó tömeg gyűrűjén kívül egy tolókocsis, értelmi fogyatékos srác ült. Egy-egy számnál felállva, tapsolva énekelte a szöveget. De akárkit is löktek ki a pogózók a tömegből, az sohasem a srác felé röpült – pedig másodpercenként szállt ki onnan valaki. Hiába őrjöngtek, mint az állat, erre nagyon is ügyeltek.

Végül a kihagyhatatlan kabátvadászat vette kezdetét, bár megúsztuk nagyobb kavarodás nélkül. Az épület pillanatok alatt szinte teljesen kiürült, csak páran maradtak melegedni, vagy éppen józanodni.
Kint pedig már mindenkit várt a hideg levegő, hogy hazáig kísérje, és egy jó megfázással jutalmazza meg őt a ma esti kicsapongásért.