A Savaria Karnevál kiemelkedő rendezvénye volt a szombat délután és ma délelőtt megtartott Savaria Történelmi Játékok. A legérdekesebbnek természetesen a nyitó előadás számított, zsúfolt lelátók és "prominens személyiségek" előtt. A köszöntőt Szabó Gábor polgármester mondta, talpig tógában - gyér taps. A megnyitót pedig Dávid Ibolya igazságügy miniszter - római hölgynek öltözve - jóval nagyobb taps. (Itt jegyeznénk meg, hogy a miniszter asszony átlátszó ruhájának köszönhetően kellemes percekhez jutatta a szép női lábak kedvelőit.)
A kicsit hosszúra nyúlt bevezető után aztán megkezdődött az előadás, amely arra volt hivatott, hogy hat színben felidézze Szombathely történetét a római városalapítástól a magyar államalapításig. Híven egy nyári szabadtéri játékhoz, mindezt megpróbálták látványosan és izgalmasan előadni. Masíroztak a római légionáriusok, küzdöttek a gladiátorok - jó, nem túl sokáig -, tüzes paripáikon vágtattak a magyarok és táncoltak a lenge ruhás lányok.
Az összekötő keretet egy vándorszínész társulat szolgáltatta, akik időről időre megjelentek, és hol maguk, hol a többi szereplő játszott el egy-egy történetet. A darab narrátora is a vándorszínészek vezetője volt - Gáti Oszkár megszemélyesítésében. A színésznek jól állt a sokszor ironikus, szöveg, és a Luciferes imázs. A hangosítás időnként recsegett, máskor meg sípolt, a táncok, szövegek néha túl hosszúak voltak - poénkodtak is mellettem, hogy vajon nem rádiójátékot hallgatunk-e -, de legalább igyekeztek belevinni némi tudományos ismeretterjesztést is. No és nem kísértett Koltay Gábor szelleme...
Szóval voltak bakik, de elsőre korántsem volt rossz a dolog. A nézők is erre gondolhattak, mert türelmesen végigvárták az előadás végét, és tapssal jutalmaztak, amit csak lehetett. A felvonulás pedig már igazi örömünnep, nagy buli volt. És végre alig lehetett mozdulni a Fő téren a sok érdeklődőtől. Hátha a szervezők még arra is gondoltak volna, hogy az "utcabál" ne egy kis sátorban megtartott táncházat, hanem a nagyszínpadon örökzöld slágereket játszó zenekart jelentsen.
| Utánam a fáklyásmenet A apró porszem a sikeresen pörgő gépezetbe...
Kérdésünkre dr. Szele Györgyi, a rendezvény egyik főszervezője elmondta: sajnálatos félreértésről volt szó. Az történt ugyanis, hogy az éjszakára tartalékolt fáklyákat is kiosztották napközben, így sötétedéskor már nem volt annyi világítótest, ami elegendő lett volna a tábor teljes kivilágítására. A veszélyeket mérlegelve döntöttek inkább a jegyek visszavásárlása mellett. A látogatók nagyobb része egyébként nem panaszkodott, sőt, akadtak olyanok is, akik péksüteménnyel egészítették ki az egész napjukat húszkilós felszerelésükben töltő legiósok ellátmányát. |
Óriási tömeg és ováció kísérte a jelmezes felvonulókat Szombathely utcáin egészen este nyolc óráig, amikor is a szereplők visszatértek a Ferences kertbe, a központjukba. Követte őket a közönség egy része is, akik jegyet váltottak, hogy közelebbről is megszemlélhessék többek között a római települést és a légiósok életterét. Ekkor érte őket a hideg zuhany, ugyanis a legió területére senki nem nyerhetett bebocsátást, mert sötét volt. A holtfáradt legiósoknak tucatszor kellett elmondaniuk az összeverődött embereknek: a saját érdekükben nem engedik be őket, hiszen a sötétben a kihegyezett dárdák, karók, fegyverek és az árkok komoly veszélyt jelenthetnek a látogatókra, 
de főleg a gyerekekre. Némi egyeztetés után a pénztár visszavásárolta a jegyeket is, de többen mégis keserű szájízzel távoztak. Fél kilenc után pedig a rendezők már senkit nem engedtek be a Ferences kertbe.Tánczos
