Ilyenkor, amikor felváltva borzongat a hideg szél és melegít az õszi nap, sokan indulnak túrázni, kirándulni. És mindjárt könnyebben esnek a méterek, kilométerek, ha tudjuk, hogy közben finom falatok, jóféle borok és hangulatos pincék várnak bennünket.
Ha a Kõszegi hegységrõl esik szól, keveseknek jut eszébe a szõlõ és a bor. Pedig errõl a vidékrõl már a középkorban szállították a nemes nedût német földre, és máig számtalan tárgyi és írott emlék õrzi a táj szõlõmûvelésének és a borkultúrájának az emlékeit. A szõlõhegyek Kõszeg történetének nagy tanúi. A középkorban ez a város volt az egyetlen Pozsony és Sopron mellett, amely már Nagy Lajos király korában elérte a német piacokat.
A mûemlékeirõl egyébként is híres Kõszegen szobrok, dombormûvek, falképek, olajfestmények, borospincék és dûlõ nevek egész sora mesél a szõlõrõl. A Szõlõ jövésének könyve pedig egészen különleges muzeális emléknek számít. Az 1740-ben nyitott könyvben évrõl-évre bekerültek a Szent György-napi hajtások vízfestményei. (Az 1991-ig szóló kötet megtekinthetõ a városi múzeumban.)
Különlegességnek számít, hogy a kõszegi pincék nagy részét Ponzichter-nek nevezik. (A német kifejezés Sopronból érkezett Kõszegre.) A szõlõ mellett ugyanis jól megfért a bab, így a szõlõsgazdákat a helyi németség Ponzichternek, azaz babtermelõknek nevezte.
S hogyha ilyen régi hagyományokkal rendelkezik a kõszegi borvidék, miért nem találkozhatunk az innen származó borokkal az üzletek polcain? Mert kevés van belõle. A filoxérajárvány ugyanis annyira megtizedelte a tõkéket, hogy nagyban csökkent a termelés. Pedig az itteni borok rendre arany, ezüst, bronz fokozatokat kapnak a borminõsítõ versenyeken. A kõszegi bor általában vörös, két jellegzetes fajtája a Zweigelt, a bársonyosan sima, testes, száraz vörösbor, amelyet az itteni napfény tesz karakteressé és a kõszegi Kékfrankos, amely friss gyümölcsillatú, bíborvörös és szintén testes, különleges cseranyagokkal dúsítva.
A Vas Megyei Idegenforgalmi Hivatal - a Savaria Touristtal karöltve - nemrég úgy döntött, hogy az osztrák példához hasonlóan borturizmust szervez a környékre. Borospincék látogatásával, borkostólással, vendéglátással. A programhoz a Kõszegi múzeumok, pincék, vendéglátóhelyek mellett csatlakoztak a környezõ községek is. A gesztenyésérõl és mûemléki pincesoráról híres Cák, a jó csárdájáról és kastélyfogadójáról nevezetes, szintén határmenti Bozsok. Valamint a Vashegy két településével, Felsõcsatárral és Vaskeresztessel, ahol már valószínûleg a római provinciák idején is volt szõlõtermesztés. A Vashegyen egyébként már nem csak a vörösborfajták dominálnak, hanem a fehérbort adó szõlõfajták is megtalálhatóak: például az Olaszrizling, Rizlingszilványi, Szürkebarát.
Akinek tehát kedve támad Kõszeg hangulatos utcáin sétálgatni, borospincékbe borokat kóstolgatni és sétálni az õszi hegyoldalban, elõzetes bejelentés alapján akár egyénileg, akár csoportosan részt vehet a Bor útja nevet viselõ programban.
D.J.
| Kõszegi borfajták: Kékfrankos - bíborvörös színe, friss gyümölcsillata , testessége jól harmonizál a bor férfias cseranyagával Zweigelt - bársonyosan sima, mélyen tüzes színû, harmonikus zamatú, testes és száraz vörösbor, amelyet az itteni napfény tesz karakteressé Oportó, Balaburger és burgundi fajták, valamint Olaszrizling és Rizlingszilváni. Vaskeresztesi borfajták: A szõlõhegy legjobb bora a kékfrankos, de megtalálható itt is a Zweigelt és az Oportó, valamint a Cabernet Sauvignon, Merlot. Itt már több terem a fehér bort adó szõlõfajtákból is. Közülük is az Olaszrizling, a Rizlingszilváni, Rajnai Rizling és a Szürkebarát. |
